- Az Élet és Irodalomban megjelent cikkében egyrészt azt állítja, hogy a hazugságot nem lehet kiiktatni a demokratikus politikai versengésből, de legalább kordában lehet tartani, ha komoly következményei lesznek annak, ha a megtévesztés botrányos formában nyilvánvalóvá válik. Kérdés, miért kell ehhez közbotrány?

A válságnak még nincs vége, akár a falakon kívül politizál, akár a falakon belül, a Fidesz rabja a szeptemberben választott retorikájának - írja Kis János Pengeélen - 2. című cikkében, az Élet és Irodalom ma megjelenő számában. A bevezetőben a filozófus válaszol a Gyurcsány-beszéd következményeit taglaló korábbi cikkét ért kritikákra, majd a jelenlegi politikai helyzetet elemzi.

Az SZDSZ minden erejét mozgósítja, hogy a párt bejusson a 2006-ban alakuló új parlamentbe.

Orbánnal az ország az uniós "peremvidékre" sodródhat Kis János filozófus, az SZDSZ volt elnöke szerint, aki úgy látja, a liberális párt bukása a tolerancia ügyét is visszavetné az országban.

Szabó István, az Oscar-díjas filmrendező és egykori főiskolai osztálytársai február 3-án egy budapesti sajtóértekezleten közösen értékelték az 50 évvel korábban történteket. A szokatlan sajtórendezvényen megszólaltak a legendássá vált Másiássy-osztály még életben lévő tagjai: Rózsa János, Kézdi-Kovács Zsolt, Kármentő Éva, Elek Judit, és természetesen Szabó István. A történelmi hűség kedvéért a Népszabadság Online a sajtóértekezlet hangfelvételének leírt szövegét szerkesztés nélkül adja közre.

Kis János a Szolidaritás évfordulóra emlékezett lapunk Hétvége mellékletében, később TGM reagált a cikkre, amiből vita alakult ki, ehhez Krausz Tamás és Rév István is hozzászólt. Gyűjtésünkben ezeket a cikkeket olvashatják.

"Szabó István 45 éve nagyszerű és fontos filmeket csinál nekünk. Nemcsak magyaroknak. Elvitte a hírünket mindenfelé a világba. Beírta nevét kultúránk egyetemes történetébe. Szeretjük, tiszteljük és becsüljük Őt." Így szól a Népszabadságban többször is megjelent nyilatkozat, melyet csaknem kétszáz értelmiségi írt alá.

Különleges kegyelmi pillanatban vált romhalmazzá az államszocialista rendszer. Jó okkal feltételezhető, hogy húsz évvel korábban, 1968-69 táján az összeomlás lehetősége sem kényszeríthette volna egy kerekasztal köré a szembenálló feleket, akik közül egyesek akkor munkás-önigazgatást, mások paraszti kistulajdont, valóságos szövetkezeteket, vegyes gazdaságot, harmadik utat, legalizált második gazdaságot, reprivatizációt, igazi (?) köztulajdont vizionáltak volna.

Kis János írása a Szolidaritás létrejöttének 25. évfordulójáról (Népszabadság, 2005. augusztus 27.), válaszom (ugyanott, október 1-jén), az ő viszontválasza (október 8-án), úgy érzem, elég fontos kérdéseket vetett föl, függetlenül kettőnk személyétől, álláspontjától és vitairataink sikerültségétől.