Kis János és TGM vitája a Szolidaritás évforduló kapcsán
Népszabadság • Kis János • 2005. augusztus 27.
"Rövid hír jelent meg 1980. július közepe táján a magyar sajtóban: szórványos munkabeszüntetések Lengyelország néhány városában. Aztán néma csönd. Úgy tíz nap után újabb kis hír: a sztrájk átterjedt a tengermellékre."
Népszabadság • Tamás Gáspár Miklós • 2005. október 1.
"Közbejött teendők és habozások miatt csaknem egy hónappal később válaszolok Kis János írására ("Szolidaritás huszonöt év után", Népszabadság, 2005. augusztus 27., szombat: a "Hétvége" melléklet élén). Ez ellentétben áll a szokásokkal; elnézést kérek. Éppen ezért, hogy fölfrissítsem az olvasó emlékezetét, az illendőnél részletesebben fogok idézni."
Szocializmus, kapitalizmus, politika
Viszontválasz Tamás Gáspár Miklósnak
Népszabadság • Kis János • 2005. október 8.
Szolidaritás 25 év után című cikkemben (Népszabadság, augusztus 27.) van egy paszszus, mely Tamás Gáspár Miklósnak (is) szólt. TGM az ügy komolyságához illő részletességgel válaszolt a kurta megjegyzésre (Lassú válasz Kis Jánosnak - Népszabadság, október 1.).
Alternatíva, utópia, erkölcs
- avagy: néhány szó az önigazgatás sorsáról
Népszabadság • Krausz Tamás • 2005. október 15.
"Nem tudom, mi lehet ma Josef Piniorral, a Szolidaritás önigazgatói szárnyának egykori ideológusával és képviselőjével; talán ma már nem üldözik az új hatalom képviselői, részben saját régi harcostársai, mint a rendszerváltás hajnalán tették. Pinior "bűne" az volt, hogy a vesztesek oldalán maradt. Találkozni lehetett vele 1989-90-ben Európa nagy városaiban, ahol konferenciákon és esti vitákon kocsmákban vagy kisvendéglőkben magyarázta már akkor, hogy az önigazgatást, a társadalmi önkormányzást (a rendszerré szerveződő önigazgatást) a győztesek - ki tudja, hányadszor - az utópia birodalmába fogják száműzni. Ám az "utópia" mindig feltámad."
Az utak elváltak
Még egy válasz Kis Jánosnak
Népszabadság • Tamás Gáspár Miklós • 2005. november 6.
Kis János írása a Szolidaritás létrejöttének 25. évfordulójáról (Népszabadság, 2005. augusztus 27.), válaszom (ugyanott, október 1-jén), az ő viszontválasza (október 8-án), úgy érzem, elég fontos kérdéseket vetett föl, függetlenül kettőnk személyétől, álláspontjától és vitairataink sikerültségétől.
Önszervező utópia
Megjegyzés Kis János és Tamás Gáspár Miklós vitájához
Népszabadság • Rév István • 2005. november 12.
Különleges kegyelmi pillanatban vált romhalmazzá az államszocialista rendszer. Jó okkal feltételezhető, hogy húsz évvel korábban, 1968-69 táján az összeomlás lehetősége sem kényszeríthette volna egy kerekasztal köré a szembenálló feleket, akik közül egyesek akkor munkás-önigazgatást, mások paraszti kistulajdont, valóságos szövetkezeteket, vegyes gazdaságot, harmadik utat, legalizált második gazdaságot, reprivatizációt, igazi (?) köztulajdont vizionáltak volna.
Szocializmus, vagy amit akartok
Népszabadság • Hegyi Gyula • 2005. december 17.
A londoni professzor könyvénél őszintén szólva nehezebb olvasmány volt számomra Tamás Gáspár Miklós Az utak elváltak című írása (Népszabadság, 2005. november 5.) Pedig magyarul úgy általában könnyebben olvasok, mint angolul... Kis Jánosnak a Szolidaritás jubileumára írt cikkére annak idején magam is válaszoltam, s nagyjából ugyanabban a szellemben, mint TGM. Nagyjából: de Tamás Gáspár Miklós cikkét elolvasva ismét megértettem, hogy ez a "nagyjából" (tehát a Kis-féle liberalizmus baloldali bírálata) milyen szélesen értelmezhető. TGM "megtérése" a baloldalra a népszerű intellektuális frontemberekben szűkölködő magyar baloldal számára nagy nyereség. De nem minden probléma nélküli, amire mostani cikke is jó példa.
Népszabadság • Tamás Gáspár Miklós • 2006. január 14.
"...azt mondja, hogy csak akkor "találok állandó otthonra" a magyarországi baloldalon, ha hajlandó vagyok legitimálni az 1989 előtti rendszert. Ezt a nagylelkű ajánlatot köszönettel visszautasítom. Más bírálóim ugyanakkor azt követelik tőlem, hogy az 1989 utáni rendszert legitimáljam. Ezt a nagylelkű ajánlatot is sajnálattal bár, de el kell hárítanom.
A legtöbb magyarországi értelmiségi mindkettőre hajlandó volt, ma is hajlandó, és amint a magyarországi balközépen tapasztaljuk, ezt egyszerre is képes művelni. Sőt: a kommunista párt egykori vezetői ma az önbírálat leghalványabb árnyéka nélkül lehetnek a polgári jobboldal ünnepelt szónokai. Ha megengedik, ebből az egészből kimaradnék."
