Az egyik leghosszabb múltra visszatekintő filmfesztivál idei egyik jelszava az volt, hogy A világ Mannheimbe jön. Persze a jelmondat elsősorban arra vonatkozik, hogy a mustrára kiválogatott filmek a föld népeinek milyen széles spektrumát fogják át. Tudatos vállalása a fesztivál szervezőinek, hogy minél több országból hívjanak meg alkotásokat a Mannheim–Heidelbergi Nemzetközi Filmfesztiválra, így nem véletlen, hogy ezúttal mind az öt kontinens képviselve volt. Ez a szempont nemcsak szokatlan változatosságot kölcsönöz a versenynek, de teremt egyfajta jó értelemben vett feszültséget is, hiszen nagyon érdekes látni, ahogy a legkülönbözőbb kultúrákból érkezett filmek interferálnak egymással, ahogy rezonálnak egymásra.

Amikor felmegy a függöny, frissen gyalult fa beszippantani való illata árad a nézőtérre. Khell Zsolt díszlete másból sem áll, mint nyers lécek négyzetes kereteiből. A félkészen meredező ácsolat falaira furnérlemezeket hevenyésztek. Az ablakok üres négyzetek, a két szobát elválasztó két ajtó ék alakban találkozva csúfolja meg egymást a különben egységes, ide-oda bejárható térben. Akad azért néhány primitív alkotmány (priccs, takarózsákkal; zsámoly), sőt némi Szigligeti-kori töredezett stílbútor is, reparálásra szoruló széktámlákkal. Az első részbe (polgári lakás) kevesebb, a második részbe (vendégfogadó korcsmája) több jut mindenből.

Nem tört meg az ezredforduló óta tartó trend: az arany tőzsdei jegyzése az eltelt időszak valamennyi évét emelkedéssel zárta, és ettől a szokásától – az elemzők szerint – az idén sem fog eltérni. A nemesfém unciájáért az év utolsó kereskedési napján 1675,80 dollárt kellett fizetni a londoni árutőzsdén. Ez csaknem hétszázalékos drágulást jelent az egy évvel korábbi állapothoz képest. A növekedés magyarázatául a vezető jegybankok, köztük is elsősorban az amerikai Federal Reserve-nek (Fed) a gazdasági élénkítést, a munkanélküliség csökkentését megcélzó bőkezű pénzpolitikájában, s az ennek következményeként felgyorsuló infláció miatti félelmekben látják.

Csalódás. Mondjuk is már ki a legelején, hogy az elvakult rajongók ne is olvassák tovább. S most így utólag azt is láthatjuk, hogy voltak ennek előjelei bőven. A rendezőváltás, az egyre hosszabbra nyúló totojázás (pardon: előkészítés) és végül a hír, hogy trilógia lesz a nagyon is vékonyka nyersanyagból. Persze bízhattunk még abban, hogy visszatérnek a korábbi szereplők (és színészek), és hogy Guillermo del Toro (A Faun labirintusa, Pokolfajzat) forgatókönyves bábáskodása mellett végül mégiscsak A Gyűrűk Ura rendezője, Peter Jackson vette át a kormányrudat.

Gyöngyösi Márton, te fél napra lefoglaltad a sajtó figyelmét. Megismerte a nevedet a hazád, és sajnos a világ is, mert listát javasoltál készíteni a parlamenti zsidókról. Téged izgatnak a zsidók! Másnap megint befurakodtál a sajtóba, mert helyesbítetted a javaslatod és egyszeriben az izraeli-magyar állampolgárokról akartál listát készíttetni. Téged Izrael is izgat!

Miközben a kontinens futballistáinak többsége szilveszteri mámorából tért magához, az angol bajnokság csapatai újév délutánján tíz napon belül negyedszer futottak ki a pályára.

Ehhez foghatót közel két évtizede nem pipált a világtól elzárkózó sztálinista ország: a 2011-ben hatalomra jutott Kim Dzsong Un észak-koreai vezető a televízión keresztül köszöntötte népét. Utoljára nagyapját figyelhette hasonló szerepben 19 évvel ezelőtt. A Kim Ir Szen születésének centenáriumát ünneplő Észak-Korea a Nagy Vezért valóban gyakran láthatta a televízió képernyőjén, fia, Kim Dzsong Il viszont soha nem élt ezzel a lehetőséggel. A Kedves Vezető általában is keveset beszélt a nyilvánosság előtt, politikai elképzeléseit inkább az újságokon keresztül magyarázta népének.

Szaporodnak a százon túliak –három éve Radnóti és Fejtő, tavalyelőtt Faludy, Vas István, Szász Béla, tavaly Bibó, idén Örkény, Kálnoky, Ottlik és Szabó Zoltán „centennált”, jövőre pedig Weöres Sándor, Kovács Imre fog, majd Határ Győző és mások következnek. Mondhatni, fényes rajzás, már-már egész Tejút-köd, csupa távolodó, egymáshoz megannyi rejtett pályaíven kötődő múlt századi magyar írócsillag – Ottlik, Örkény és Szabó Zoltán például, ki hinné, diáktársak voltak a pesti piaristáknál, a „pre- és posztbölcsész karon”... Íróvá, közszereplővé ugyan itthon lettek mind, ám felerészük élte-csillaga már a nyugati égbolton hullott alá, avagy csak idősen, meghalni térhettek haza a féléletnyi száműzetésből. Most, íme együtt vannak, megférnek egymással mind házi tékáink polcain és a könyvesboltok ünnepi kirakatában. De vajon érezzük-e szellemi jelenlétüket az évfordulókon innen és túl is?

Több választási együttműködési javaslat körvonalazódik a kormány leváltására. Az egyik szerint alkotmányozó nemzetgyűlést kellene választani, amelynek egyetlen feladata lenne a törvényesség helyreállítása és a korábbi választási törvényeken alapuló választások előkészítése. E nemzetgyűlés jelöltjei köztiszteletben álló, politikai pártokhoz nem kötődő személyiségek lennének. A javaslat nagy veszélye, hogy ha nem győznek, a köztiszteletben álló személyiségek négy évig céltalanul bolyonganának a Parlamentben, miközben az ellenzéki pártok még a jelenleginél is kisebb nyilvánosságot kapnának.

„Az én hobbim a feltámadás” mondja a Skyfall nyitányában kis híján a halálba küldött Bond (Daniel Craig). Több mint fél évszázada számtalan formában: regény, képregény, film és videojáték főhőseként kelt életre az angol 007-es szuperkém, őfelsége gyilkolásra felhatalmazott titkos ügynöke. Ennek megfelelően, évtizedek óta egzotikus tájakon és a világ legszebb hölgyeinek a társaságában irtja az ellenséget, oly bőszen, hogy rögtön az első filmes megjelenése – a pont ötven esztendeje készült Dr. No (rendező: Terence Young) – után a kritikus Richard Whitehall úgy nyilatkozott, hogy: „Bond után a brit film már soha nem lesz olyan, mint azelőtt” – utalva ezzel a film erőszakosságára, a szex, a kegyetlenség, a luxus és a csúcstechnika páratlan elegyére.

A kompromisszumot arról lehet megismerni, hogy egyik felet sem teszi boldoggá. A sikerhez azonban az is elég, ha a kívülállók bólintanak elismerően, márpedig az amerikai szenátus szilveszteri teljesítménye láttán – bár az ottani sajtó nem is kicsit fanyalog –nyugodtan megemelhetjük a kalapunkat: 89:8 arányban, kétpárti összefogással elfogadták az újabb gazdasági válságot megelőző egyezményt, s az alsóház se tehet nagyon mást, mint hogy megszavazza a megállapodást. Ez jó hír az amerikai gazdaságnak és ezzel persze az egész világnak, nekünk, magyaroknak is.

Lehet egy fantasyvel több? – teszik fel évről évre a nézőknek a költői kérdést Hollywoodban. Persze, gondolhatnánk, válaszra sem érdemes ez a kérdés, mert az álomgyár egyértelműen ráállt a sorozatos fantasy-szuperprodukciók gyártására, és ahogy a nézőszámok és a bevételek alakulnak világszerte, képtelenség elvitatni a rendszer hatásos voltát. Adott a recept: vegyél egy bestsellert, és a már amúgy is (köz)ismert alapanyagra dobj rá egy masszív marketingkampányt. Máris garantáltad, hogy a mozikban a nyitó hétvégén ostromolják majd a vetítőket. Ez már a J. K. Rowling regényein alapuló Harry Potter-széria és a Stephanie Meyer által papírra vetett Alkonyat regényekből készült filmek esetében is bevált.

– Jelenleg a koncepció kidolgozásán, véglegesítésén dolgozunk. Ha ez megvan, várhatóan egy-két hónapon belül dönthet a kormány arról, hogy az állam megalapítja-e a Webbankot – mondta lapunknak Körtvélyessy László, aki november közepi kinevezése óta, május közepéig szóló mandátuma alapján miniszteri biztosként irányítja a tervek szerint állami-civil összefogással létrejövő új pénzintézet megalapításával kapcsolatos feladatokat.