A Bayern Münchennek és a német válogatottnak szurkol. Ha bármelyik csapat otthon játszik, a hazai pályához tartozó szerelésben ül a tévé elé – ez a rituálé része. Gyűjti a relikviákat is, még gyerekként kapta az első bayernes ágyneműt. A fentiekben leírt rajongót férfitársaságban sokan megbámulnák. Nos, nemcsak azért, mert a kétgyermekes Juli csinos fiatalasszony, hanem azért is, mert ért a futballhoz.

A hagyományaira oly büszke Angliában mindenki magától értetődő természetességgel venné tudomásul, ha a wimbledoni rendezők napokig tartó folyamatos esőzés után is ragaszkodnának a Mid-Sunday betartásához, azaz akkor sem írnának ki meccset a tornán tradíciónak számító „választóvasárnapra”, ha többnapos lemaradásban lenne a verseny.

Egy-egy arany-, ezüst- és bronzérem a magyar küldöttség mérlege a Helsinkiben tegnap zárult atlétikai Európa-bajnokságon.

Sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy igazságtalan volt az Eb-döntő párosítása, hiszen a futball két legutóbbi világbajnoka találkozott vasárnap este Kijevben, és Olaszország 2006-ról, Spanyolország 2010-ről (meg a 2008-as kontinenstorna végkimeneteléről) álmodott megint.

Élő embereknek demokráciákban nem állítanak szobrot. A szobor: mementó. Vannak persze kivételek. Pristinában, a koszovói fővárosban ott díszeleg egy élő ember, Bill Clinton szobra, éspedig annak elismeréseként, hogy ebből az albán többségű hajdani szerb tartományból ő szorította ki Milosevics hadait, s ágyazott meg Koszovó Köztársaság függetlenségének.

„A kormány a haderő-fejlesztési igényeket, a haderő technikai állapotát és a nemzetgazdaság teherbíró képességét egyaránt figyelembe véve, 2022-ig a honvédelmi költségvetés fokozatos növekedését irányozza elő” – ezt Hende Csaba honvédelmi miniszter jelentette be nemrég, hozzátéve, hogy a második Orbán-kormány elkötelezett a honvédelmi büdzsé „nagyon sok éve tartó folyamatos nyirbálása rendkívül káros folyamatának” megállításában.

A kormány aligha erre számított, amikor kiásta a csatabárdot. A határokon túl élő magyar kisebbségekkel hivatásszerűen foglalkozó politikusai nyilván abból indultak ki, hogy Erdélyben, Szlovákiában és másutt a magyarok mind a budapesti korifeusok ajkain csüngenek, lesik utasításaikat, hogy tudják, mi az ő érdekük.

A Fidesz fricskázására is futotta a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) küldötteinek hétvégi ülésén. Nem véletlenül, hiszen a fő napirendi pont a június 10-i helyhatósági választások eredményeinek értékelése volt, és már az ülés nyitányaként, a szokásos szövetségi elnöki beszámolóban elhangzott, hogy az RMDSZ a magyarországi politikusok „felelőtlen erdélyi portyázása” ellenére győzött.

Családi csődvédelem bevezetését javasolja a Kereszténydemokrata Néppárt. Harrach Péter, a párt frakcióvezetője szerint a családi csődvédelem azoknak jelenthetne segítséget, akik nem tudják fizetni törlesztőrészleteiket, de egy úgynevezett vagyongondnok segítségével még megelőzhető, hogy elveszítsék a lakásukat, és teljesen ellehetetlenüljenek.

Vannak előadások, amelyek mindent kibírnak. Elgondolásuk alapvető formátuma minden esetlegesség, pillanatnyi gyengélkedés ellenére is kiviláglik. De vannak sérülékeny előadások, amelyek a legkisebb alkalmi hibáktól is kipukkadnak. Nagy szerencsém volt, hogy Bocsárdi László Bánk bánját Kisvárdán, a határon túliak fesztiválján újra láthattam.

Január elején vált pokollá Bobik Istvánné újfehértói nevelőszülő élete. Akkor tudta meg, hogy miután elbukott a nevelőszülői hálózatot működtető Szent Lukács Görög Katolikus Gyermekvédelmi Központ pszichológiai alkalmassági tesztjén, elveszíti neveltjeit. Azóta Bobikné hiába szerzett újabb szakvéleményeket a szakértői adatbázisban is nyilvántartott pszichiátertől arról, hogy teljesen normális, alkalmas nevelőszülőnek, az 51 éves asszony ügye vesztésre áll: sorban viszik el a gyerekeit.

Egy panelház. Egy idős, magányos asszony, aki kétségbeesetten küzd nyugalmáért. Egy tanácstalan közös képviselő, aki egyre jobban félti a lakóközösséget. És sok tehetetlen hatóság. Óbudai történet egy megoldhatatlannak tűnő társasházi esetről.

Hosszas magyarázkodásba bonyolódik Nyirő-ügyben a kormány – derül ki a Vasárnapi Hírek birtokába került dokumentumból. A Nyirő József nyilas író újratemetési kísérlete miatt kitört nemzetközi botrány nyomán „Kommunikációs irányvonal a magyar kormányt antiszemitizmussal vádoló hangokra” címen sillabuszt állítottak össze, s a külképviseletektől az abban foglaltak „következetes képviseletét” kérik. (Hasonló dokumentumokat egyébként rendszeresen kibocsátanak a kormány aktuális „üzeneteiről”.)

Miközben az Országgyűlés elnöke körülbelül tíz államilag finanszírozott diplomáciai úton vesz részt évente, addig a parlament alelnökei egy évben csak egyszer mehetnek közpénzen külföldi delegációs útra.