A derék oroszok is így tettek annak idején, de később roppant megbánták ezt a nagy rohanást, remélem, mi jobban járunk. Persze ránk figyel a világ, például egy egyszerű debreceni ember is képes a New York-i tőzsdét megrázni, ha nekiveselkedik csak úgy hullik a sok dollár. Ez ugyan még több forintba kerül, de nekünk megérte, láttuk hogyan mulat egy magyar úr. A magyar urak csinálják a forradalmat, nem?

Eredetileg nem akartam őket bántani. Gondoltam a szoci múmiák ott ülnek majd szépen csendben a parlamentben és emésztik az emésztendőket, a háttérben baloldali köröket szervezgetnek, országjárásaikon elbeszélgetnek a nemzet háromnegyed részével, arról, hogy milyen balfogások is estek az elmúlt nyolc évben, milyen is a valódi baloldali politika, meg effélék. A baloldal nem egy párt, nem egy nosztalgikus, adaptálódni képtelen szervezet, hanem egy ideológia, egy véleményrendszer, amelynek alapján lehet megítélni dolgokat, még inkább tenni valamit az országért.

Jelentős események nálunk ritkán fordulnak elő botrányok nélkül, így volt ez a mostani választáskor is, de szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a pici, bár kellemetlen adminisztratív gubanc pontosan tükrözte a demokrácia honi jellegzetességeit. Elsősorban azt, hogy szépen, lassan meghonosodik a demokratikus közgondolkodás a bürokráciában és a médiában,másod-, bár nem utolsósorban azt, hogy a jogalkotás egy szakma, amely kevesebb politikust és több szakembert igényelne.

Túl vagyunk egy relatíve békés március 15-én, és most már tényleg a választásokra kéne koncentrálni. Választási programnak nevezett írások is előkerültek a különböző pártoktól, és ezeket lapozgatva az ember azon töpreng, hogy egy magát demokráciának képzelő rendszerben hogyan lehetne a választókat, meg persze a pártokat is, olyan elemi ismeretekkel ellátni, hogy ezeket az írásokat valamennyire értékelni legyenek képesek. Természetesen nem azt képzelem, hogy bárki, legyen az társadalomtudós esetleg, képes lenne az ország helyzetét objektíven értékelni, a lehetséges fejlődési irányokat elfogadható valószínűséggel felvázolni.

Nyögve-nyelve elindult a kampány. A Fidesz békésen üldögél, és még talán ő sem tudja mit forgat a fejében. Reméljük, Orbán tudja. A szocik nem varázsoltak elő egy tisztességes baloldali értékeket tükröző programot, ki kéne takarítani ehhez a pártot, és ez sokkal egyszerűbb lesz a nagy megfogyatkozás után. Az ijesztgetés már teljesen hatástalan, és még az sem segít sokat, ha az ellenzéktől átvesznek bizonyos erkölcstelen kommunikációs taktikákat, például a differenciálatlan mindenttagadás eszközét.

Ha az ünnepi médiaapály nyugalmában gondol vissza az ember az elmúlt esztendő eseményeire valamivel élesebben tűnik fel néhány alapvető probléma. Eluralkodott a csalódottság, az emberek többsége kiábrándult a demokratikus intézményekből, és ennek csak részben az az oka, hogy az idesorolható intézmények nem működtek tökéletesen, én a legnagyobb gondnak azt látom, hogy a társadalom nem értelmezi megfelelően a demokrácia fogalmát. Ezért a tavaszi választásokig sokat kéne erről beszélgetni.

Érdekes, hogy a szocik stratégái mennyire nem reagálnak a világ változásaira. A baloldali mozgalmak annak idején nagyon erős közösségi kapcsolatokat ápoltak a szavazóikkal. Miután a rendszerváltás a munkahelyekről valamennyire száműzte a politikát, komoly erőfeszítéseket kellett volna tenni a személyes kapcsolatok fenntartására. Ezt elhanyagolták, bezzeg a Fidesz a polgári körökkel nem. A választók most már csak a fakuló emlékek alapján tartják kapcsolataikat a baloldali pártokkal. Ez kevés lesz a tisztességes vereséghez.

A természet nagyon mozgalmas és a táplálékszerzés, szaporodás eseményei számára nem az állandó körülmények a legfontosabbak. Az ember közösségei éppen azért alakultak ki az evolúció során, hogy a kiszámíthatatlan természettel szemben az ember megteremtsen egy stabilis társadalmi valóságot, amelyet kedvére formálhat, de akkor működik normálisan, ha egy-egy generáció számára valamiféle szociális állandóságot képes biztosítani.

Az ember természetében fontos helye van a közösségek ünnepeinek. Ősidőkben írás, komputer, média hiányában csak a memóriánk, a tárgyaink és a rítusaink hordozták a megélhetésünkhöz nélkülözhetetlen információkat, azt, hogy mit és hogyan kell megszerezni, elosztani, felhasználni. Az ünnepi rítus a legtöbb közösségben összetett, sűrített információhordozó volt, amelynek segítségével újra és újra végig lehetett gondolni, a rituálék elvégzésével újra lehetett élni azt, ami a közösség életében valaha fontos volt.

Az embereknek mindig van valamiféle véleményük a társadalomról. A mindennapi élet eseményei, hiedelmek, hallomások és persze a média formálják ezt a véleményt, ezért ez legtöbbször nagyon szubjektív, és főként érzelmekre támaszkodó. Napok óta foglalkoztatja a médiát az állami vállalatok alkalmazottainak fizetése. Az esetenként kiugró összegek ismeretében az általános szörnyülködéstől az "ilyen a piac" szemléletéig terjed a vélemények legyezője, mintha egy ilyen elosztási probléma kizárólag a vezetői fizetések precíz kimérését jelentené, pedig ez csak része egy jóval terjedelmesebb kérdésnek.

Furcsa világban élünk. Régebbi társadalmakban csak akkor gondoltak válságra, ha megszokott életüket valamiért már nem tudták élni. Ebben a modern világban meg úgy gondoljuk, hogy ha pillanatnyilag megáll a fejlődés, akkor van válság. Zavaros elképzelés ez, amely azon a hiedelmen alapszik, hogy az emberi élet értelme a folyamatos változás, pedig lehet, hogy egy másik hiedelem, amely a lassú életet, a lassú változást, a stabilitást értékeli jobban, közelebb áll az emberi természethez. A mostani válságban még megvannak a gyárak, a hozzáértő emberek, nyersanyagok, mindent elő lehetne állítani, ami a hat és fél milliárd ember közepesen jó életéhez szükséges, de nem állítjuk elő, mert válság van.

A hiedelmek az állatok életében is jelentős szerepet játszanak, olyannyira, hogy a fontos hiedelmek funkcióit gének szabályozzák. Egy, az adott fajra jellemző vészkiáltás elhangzása a közelben tartózkodó fajtársakban a veszély érzetét kelti, a magasabb rendűekben azt a hiedelmet, hogy közvetlen támadás fenyegeti őket. Ezek a hiedelmek nagyon specifikusak. Az énekesmadarak területvédő kiáltásait, amelyek a fajtársakban azt a hiedelmet keltik, hogy a kiáltó egyed a terület birtokosa, mi, emberek, kellemes, romantikus dalnak hisszük.

A miniszterelnök és kormányának végromlását egy másik földrészről néztem végig, és így az apró, lokális információk mellőzése, az egész folyamatot tisztábbnak mutatta. Egy barátom szerint Gyurcsány Ferenc minden csatát megnyert, de a háborút elvesztette. Csak annyi kiigazítást tennék ehhez, hogy a háborút az ország vesztette el. Elveszett az a lehetőség, hogy valódi demokratikus körülmények között, a reprezentált érdekek igazi ütközésében, de értelmes kompromisszumokban reformálódjon a társadalom szerkezete.

Egységben a nemzet! Vagy éppen kétségben. Láthatóan igen hosszú ideig tart, amíg a politikai elit kikupálódik és elkezd konyítani kicsit ahhoz, ami a dolga lenne: jó döntéseket hozni és azokat a választókkal el is fogadtatni. A legfontosabb talán az volna, hogy a politikus képes legyen az egyéneket és az egyének szintje fölötti képződményeket, szervezeteket, pártokat, egyházakat, véleménykoalíciókat stb. megkülönböztetni.

Különös, milyen ritkán fordul elő, hogy egy politikus felfogja a társadalmi rendszerek működésének mechanizmusait, és a politika tennivalóit ezek ismeretében fogalmazza meg. Üdítő kivétel volt Helmut Schmidt cikke a múlt szombaton (Népszabadság január 31.), amely a kapitalista mohóság szabályozatlanságát látja a legnagyobb problémának.

Az ember nagy evolúciós újítása volt az emberré fejlődő ősi csoportok szabálykövető viselkedése. Az állati csoportok viselkedésében is megfigyelhető bizonyos szabályosság, a legelésző nyáj szétterül és úgy legel, hogy kevesebb legyen a konfliktus, és összetömörül, ha megtámadják, nem kell ehhez vezényszó, az etológia részletesen foglalkozik az ilyen érdekes szabályosságokkal, de az állatoknál ezek mindig genetikai meghatározottságot jelentenek.

A társadalmak elemi építőköve az emberi elme. Az elemekből nagyon sokféle magasabb rendű építmény állítható elő, de senki sem vitathatja, hogy az elemek tulajdonságai befolyásolják az építményeket. A befolyás kölcsönös, az építmények is hatnak az elemekre, éppen ez teszi olyan változatossá a társadalmakat. Minden társadalom egy önmagára visszacsatolt rendszer. Ha egy kicsit módosulnak az elemek, módosul az építmény, amely valamit változtat az elemeken is, amitől megint átrendeződik az egész.

Egyre mélyebb piacfundamentalista hiedelem szükséges ahhoz, hogy nyugodtan és türelmesen kivárjuk, amíg a "mindent megoldó piac" a jelenlegi válságot is megoldja. Azt a válságot, amely a piac korlátlansága miatt törvényszerűen keletkezett. Sokfelé keresik a kiváltó okokat, a néhány felelőtlen bankártól az emberi természet alapvetően irigy, pénzsóvár természetéig terjed a paletta, de hogy valójában milyen társadalomszerkezeti okai vannak a válságnak, arról kevés szó esik, pedig ezek felmérése nélkül aligha lesz megoldás.

Az utóbbi hónapokban mintha elkezdődött volna valamiféle változás a cigánykérdés kezelésében. Már az is eredmény, ha nyíltan megnevezik, és nem a szokásos "halmozottan hátrányos helyzetűek problémája" eufemizmust használják.

Elgondolkodtató, hogy a magyar társadalomban mennyire hiányoznak a jól kidolgozott elképzelések égető problémák megoldására. Üres lózungokat hallunk persze a reformokról, vagy éppen a reformok nélküli fájdalmatlan és könnyű megoldások ígéreteiről, ezekkel operálnak a pártok, akár kormányon vannak, akár ellenzékben. A rendszerváltás óta tudjuk, hogy a nagy ellátórendszerek reformjának egyszer majd neki kell állni, mégis, úgy fogtak az egészségügyi reformhoz, hogy nem volt egy jól kidolgozott terv a végrehajtására.