Az esemény mindenképpen drámai lesz a becsapódási zóna közelében lévők számára: ők egy hullócsillaghoz hasonlóan fényes tűzgömböt láthatnak az égen, csak éppen fényes nappal.
A WT1190F-et először október 3-án észlelték csillagászok egy földi óriástávcsővel. Aztán jöttek rá, hogy ezt az objektumot már 2013-ban is lefotózták. Mint kiderült, az égitest 3 hetente kerüli meg bolygónkat, rendkívül elnyúlt elliptikus pályán haladva.
A tárgy eredete egyelőre ismeretlen. Az nyilvánvaló a csillagászok számára, hogy az objektum sűrűsége nem elég nagy ahhoz, hogy aszteroida legyen, ezért – kizárásos alapon – űrszemétre gyanakszanak.
Detlef Koschny, az ESA Föld-közeli objektumokat figyelő osztályának vezetője szerint az objektum sűrűsége alapján egy levált rakétafokozat darabkája, váza lehet.
További tudományos híreink
Földünk körül legalább 20 ezer, baseball-labdánál nagyobb űrszemét és félmillió, üveggolyónál nagyobb méretű tárgy kering. Az ennél kisebb hulladékok száma milliós nagyságrendű lehet. Ez a gigantikus roncstelep egyre nagyobb veszélyt jelent a Föld körül keringő eszközök (műholdak, távcsövel, űrállomásuk), és különösen a Nemzetközi Űrállomás legénysége számára. (A veszély olyannyira valós, hogy az űrszemét közelsége miatt korábban már evakuálni kellett az űrhajósokat az ISS-ről).
|
| Forrás: NASA Goddard Space Flight Center/JSC |
Az űrhajókat meghajtó rakétafokozatokból, működésképtelen műholdakból, felrobbant-elkallódott űreszközök roncsaiból, illetve radioaktív porból és fagyott hűtőfolyadék-szemcsékből álló szeméttelep kezelhetetlen problémát jelent az űrügynökségek számára (összehasonlításul: jelenleg 1100 aktív űreszköz lehet a világűrben, miközben 2600-ra teszik az inaktív eszközök számát, melyek többsége kontrollálatlanul kóvályog bolygónk körül). Nemrég felmerült, hogy a legveszélyesebb (a közhiedelemmel ellentétben: a legkisebb) darabokat lézerrel lőnék ki. A lézerpuska szerényebb változatát már tesztelik az ISS-en, a nagyágyút a Sarkörre telepítenék, és 800 méteres magasságból vadásznának a szemetekre.
Roncsok az égből
1979. A Skylab űrállomás darabjai hullottak le Nyugat-Ausztráliában
1986. A Challenger űrsikló kilövése után egy perccel megsemmisült a légkörben
2000. A nagyméretű CGRO műhold égett el a légkörben
2001. A Mir űrállomás töredékei a Csendes-óceánban végezték
2003. A Columbia űrhajó visszatérés közben felrobbant
2006. Egy orosz kémműhold darabjai húztak el egy utasszállító közelében a Csendes-óceán felett.
A WT1190F-hez hasonló tárgyak becsapódásának is a védekezés szempontjából van igazi jelentősége. Az esemény megfigyelésével ugyanis a kutatók reményei szerint közelebb juthatunk annak megértéséhez, mekkora kalamajkát okozhatunk még tágabb udvarunk teleszemetelésével, és mennyi az esélye annak, hogy visszakapjuk még ezt kamatostul.A jelenlegi állás szerint elég nagy: a pesszimistább becslések alapján bolygónk új űrszemét-gyűrűje 10-20 éven belül teljesen ellehetetlenítheti a Föld-közeli kommunikációs-navigációs műholdak használatát - hacsak addig a nyakunkba nem potyognak mind egy szálig.
