A fiatal istenkirály sírjához a kezdetektől fogva rejtélyek sora kötődött. Elég csak a híres átokra utalni, miszerint a fáraó nyughelyének megbolygatása miatt sokan meghaltak az ásatásban részt vevők közül. Az már sokkal inkább a régészet tudományosságához kötődő kérdés, vajon miért jóval kisebb ez a fáraósír, mint a többi hasonló korban keletkezett kripta, vagy hogy mi köze lehetett Tutanhamonhoz a szinte dermesztő összevisszaságban a föld alatti kamrákba bezsúfolt sok tárgynak.
Nicholas Reeves angol régész most azt állítja, több kérdésre megtalálta a választ:
bizonyos repedésekből arra következtet, hogy a sírkamra még egy múmiát, méghozzá Nefertiti koporsóját rejtheti.
A szobra alapján csodálatos szépségű királyné Ehnaton fáraó fő felesége és egyes szakértők feltételezése szerint Tutanhamon anyja volt. Reeves az Arizonai Egyetem professzora, és régóta foglalkozik a korszakkal, könyvében megírta a Királyok Völgyének történetét is.
Ez a terület Egyiptom déli részén, a hajdani Théba (a mai Luxor) közelében fekszik, és mintegy félezer éven át, az Kr. e. XVI–XI. században ide temetkeztek a fáraók és az ország előkelői. Reeves, aki a Tutanhamon-sír feltárási munkáit finanszírozó Lord Carnarvon utódjának magángyűjteményén is dolgozott, sőt a mai earlt elkísérte egyiptomi útján, már korábban úgy vélte, a kietlen vidéken még sok felfedezetlen sír lehet. Egy brit kollégával ismét ásni kezdtek a Tutanhamon-sír közelében – világítja meg a történet mai főszereplőjének hátterét Bács Tamás, az ELTE egyiptológia tanszékének vezetője.
|
Tutanhamon szarkofágja eredetileg nem az ifjú fáraónak készült
Stephen Hird / Reuters |
Hogy lehet ilyen újdonságokat feltételezni az egyiptomi ásatások talán legjobban ismert színhelyéről? – hüledezik a laikus. Bács professzor szerint a sír, amelyről már Carter idején emlegették, hogy a formája nem illik a többi korabeli királyéhoz, igen furcsa volt. A lépcsős bevezető folyosó után sorakozó néhány kamra után következett a fáraó szarkofágja. Maga a sírkamra el volt falazva, s amikor megbontották, akkor látták meg a kamrát szinte teljesen betöltő, egymásba helyezett aranyozott kápolnákat, ami a szarkofágot, s azon belül a koporsót rejtette.
Ilyen formájú sírokat – amelyből két hasonlót is ismernek – előkelőségeknek, de nem fáraóknak készítettek.
Az egyikbe például Tutanhamon nagyapja, Amenhotep fáraó a feleségének szüleit temettette. Carter előtt az amerikai Theodor M. Davis bejutott az egyik ilyen sírba, de a levegőnek óvatlanul megnyitott üregben a tárgyak sokasága, így a folyosóban (az egyébként szétszerelve otthagyott) kápolnák aranylemez falai a szemük láttára porladtak el.
A tudomány ma úgy tartja, még Tutanhamon uralkodása alatt neki is elkezdték felépíteni pompázatos sírját, ám amikor 18 évesen hirtelen meghalt, az még nem volt kész, és az utódja, Ay úgy döntött, a fiatal fáraót egy már készen lévő, „elit” sírba temeti, a félkész építményt pedig megtartja magának. Az már a történelem groteszk fintora, hogy az akkorra már meglehetősen idős Ay sem uralkodott sokáig, így neki sem lett teljesen kész a sírja.
Az viszont biztos, hogy Tutanhamonnal az egész viszonylag rövid korszakot is eltemették
– mondja Bács Tamás. A Carter által talált leletek jó részéről ugyanis kiderült, nem a fiatal fáraónak, hanem a vallásreformer, a többistenhit helyére az egyetlen istenbe vetett hitet bevezető Ehnatonnak, Nefertitinek és más előkelő rokonok számára készültek, és ezeket vélhetőleg a kincstárból pakolták be a sírba. Jóllehet más, teljesen érintetlen fáraósírt eddig nem találtak, kétségtelen, hogy feltűnően gazdag nyughely Tutanhamoné.
Igaz, az ókorban ide is betörtek a rablók, de vélhetőleg megzavarhatták vagy elfoghatták őket, mert nem sok mindent vittek el, csak rendetlenséget csináltak. Szerencsénk az is, hogy Carter roppant aprólékos és precíz régész volt. Tíz évébe került kiüríteni a sírt, aztán az összes lelet felkerült Kairóba a múzeumba. A sírkamrából nyíló melléktermet is kiürítették, de nem léptek tovább. Ki gondolta akkoriban, e hihetetlen gazdagság után érdemes még tovább kutakodni? A Kairóba került tárgyak feldolgozása ma is tart, a sírban talált lábbelik publikálása épp mostanában zajlik. A múmia aranymaszkját is nemrég vették ismét górcső alá.
Véget ért a szabad rablás
Az egyiptológia Szent Gráljának tekinthető sírhoz köthető halálesetekkel kapcsolatos legendát, a „fáraó átkát” Bács Tamás szerint állítólag egy régészből lett újságíró, az egyik brit bulvárlapnak tudósító Arthur Weigall terjesztette el. Tény, hogy ez is hozzájárult ahhoz, hogy az Egyiptomban jelen lévő gazdag világutazók is pénzelték az ásatásokat és vásároltak a leletekből. Ma pedig legalább kétezer, éles versenyt folytató szakember lehet szerte a világon, aki a fáraók korát kutatja.
Ebben sokat segít a korszerű technika, bár az egyiptomiak azt szeretnék, ha ez a helyszínen állna rendelkezésre. Sokáig ezért nem lehetett DNS-vizsgálatokat sem végezni a múmiákon: csak amióta német pénzből létesült egy ilyen laboratórium Kairóban, vált könnyebbé a dolog. Ma már persze semmilyen lelet sem vihető külföldre.
Azt a korábbi szabad rablást 1859-től felváltó törvényt, melynek értelmében a talált kincsek egy részét a felfedezők magukkal vihették külföldre, a nyolcvanas évekig alkalmazták; utoljára épp Kákosy László hozhatott el néhány kisebb tárgyat, ezek ma a Szépművészeti Múzeumban töltenek meg egy vitrint.
Gyakorlatilag azonban a Tutanhamon-lelet volt a határkő: Carnarvon is kérte a leletek egy részét, de arra a hatóság nemet mondott. Egyiptomban a nyolcvanas évek óta már legális műkereskedelem sincs, a feketekereskedelem persze más kérdés. Különösen a forradalom idején lazult fel minden, akkor még a kairói múzeumba is betörtek, több leletraktárat és egy vidéki intézményt pedig szabályosan kifosztottak, és újra fellendültek az illegális ásatások. Azóta rendeződni látszik a helyzet, de például Asszuán környékén egy több száz négyzetkilométeres területre öt-tíz felügyelő, három falura egy-egy őr jut.
Reeves szerint ezt sem Tutanhamonnak készítették, hanem Nefertitinek, csak az arcrészt utólag módosították. Az ilyen utólagos igazítás nem volt ritka akkoriban – mondja a magyar szakértő. Tutanhamon sírja a harmincas évektől nyílt meg a turizmus előtt. Néha kis időre pihentették, de a lelet megóvása érdekében végül készítettek egy másolatot róla. Egy spanyol–olasz cég, a Faktum Arte kapta a megbízást: 2009–2014 között aprólékosan felmérték a sírt. 3D-s szkennerrel részletes képeket készítettek, a restaurátorok nem roncsoló módszerekkel megvizsgálták a festékrétegeket is.
A fotók nagy részét pedig feltették az internetre, ami nyilvánosan megtekinthető a cég honlapján. A sír másolatát Carter és Carnarvon hajdani háza mellett nyitották meg, így volt idő, amikor egyszerre két sírt is látogatni lehetett. Reeves ezeket a fotókat kezdte el nézegetni, és
feltűnt neki, hogy a sír keleti falán, a furcsán elhelyezkedő repedések mentén a festék felszíne helyenként azt sejteti, mintha alatta egy ajtónyílás lenne. Arra jutott: a két elfalazott kamra – a sírban talált tárgyak egy részének értékelése alapján – Nefertiti eddig sehol nem lelt múmiáját rejti.
A kamra három falának festési stílusa is eltér egymástól, tehát más időben készülhetett. Sőt a híres képet, melyen Tutenhamon száját az utódja szertartásszerűen megnyitja, hogy életre keltse a túlvilág számára, ugyancsak átfestette valaki: eredetileg Tutanhamon végezhette a szertartást Nefertitin. A bejelentésre az egyiptomiak pozitívan reagáltak. Meghívták a tudóst, aki bemutatta bizonyítékait, majd a régészeti hivatalt irányító miniszterrel, Mahmud ed-Damátival lementek a sírba, és eldöntötték, hogy novemberben egy Amerikából kölcsönkapott radarral megnézik, mi van a fal mögött.
Damáti ugyan úgy nyilatkozott, hogy szerinte Tutanhamon anyja Kia királynő volt, de hát az egyiptomi történelemnek erről az időszakáról számtalan, egymásnak ellentmondó vélemény létezik – mondja Bács Tamás. A Tutanhamon-sírból a régészek legnagyobb sajnálatára semmilyen történelmi eseményre utaló szöveg nem került elő.
