Nyolcvanöt éve csupán egy apró foltnak tűnt a csillagászati felvételeken, majd az eszközök teljesítményének növekedésével egyre többet tudtunk meg róla. A Hubble Űrteleszkóp minden korábbinál részletesebb felvételeket szolgáltatott.
|
| A kétezres években még ez volt a legrészletesebb kép, amit a Hubble készített a Plútóról. A felvételeket még 2002–2003 között lőtte az űrtávcső, de 2010-ig kellett várni a feldolgozásukra. A feladat bonyolultságát jelzi, hogy a képfeldolgozás – a kompozit képek elkészítése – négy évet és 20 számítógép kapacitását vette igénybe |
De azért az igazi egy olyan űrszonda, amelyik a közvetlen közelébe látogat. Ez a New Horizons, amely alig 1300 km-re suhan el másodpercenként 14 kilométeres sebességgel a 2300 kilométer átmérőjű, a Napot 248 év alatt megkerülő Plútó mellett.
A Plútóhoz folyamatosan közelítő űrszonda által küldött – még meglehetősen rossz felbontású – képeken különös sötét és világos foltok láthatók a törpebolygó egyenlítőjének környékén. Az egyik folt egy bálnára hasonlít. Arról még nincs adat, hogy mennyire tagolt a felszíne – léteznek-e árkok és hegycsúcsok. Az biztos, a bolygón olyan hideg van, hogy a nitrogén, amit mi itt a Földön belélegzünk, a Plútón szilárd állapotban van jelen, illetve ritka és vékony rétegben a törpebolygó körül is kimutatható. (Időnként nitrogén havazhat arrafelé.)
|
A New Horizons szonda Ralph becenévre hallgató kamerarendszere a Plútót és Charon holdját örökítette meg idén áprilisban, 115 millió kilométerről. Ez az első színes felvétel erről a bolygórendszerről (a Hubble korábbi felvételei ugyanis „hamis színesek”, azaz több spektrumon készültek, majd ezeket átlagolták)
REUTERS/NASA/Johns Hopkins University Applied Physics Laboratory/Southwest Research Institute |
Elképzelhető, hogy a nemesgázok közül a neon is megtalálható ott, de nem gáz, hanem folyadék állapotban – a BBC szerzője élénk fantáziával arról ír, hogy ez az anyag folyóként mozoghat egyik helyről a másikra. A felvételek talán arra is választ adnak, hogy miért változik gyakorta a törpebolygó fényessége, illetve arra is választ kaphatunk, hogy a Plútó és legnagyobb holdja, a Charon összetétele azonos, vagy különbözik egymástól. (Szintén számos új információhoz juthatunk négy apró holdjáról – a Styxről, a Nixről, a Kerberosról és a Hydráról.)
A szonda folyamatosan küldi képeit, de az adatok csak lassan érkeznek vissza. A New Horizons néhány wattos adójáról négy és fél óra alatt érnek a Földre a fénysebességgel száguldó információk. Ha igaz, ilyen teljesítmény mellett 16 hónap kell valamennyi információ elküldésére.
|
Bár még mindig homályos, mégis történelmi jelentőségű ez a felvétel. Ez ugyanis a valaha készült legnagyobb felbontású felvétel a Plútóról. A New Horizons két kamerarendszere (Long Range Reconnaissance Imager – LORRI, illetve Ralph) felvételeinek átlagolásával készült
REUTERS/NASA-JHUAPL-SWRI |
A szondán nincsenek napelemek, a radioaktív plutóniummal üzemelő termoelektromos generátorral felszerelt, versenyzongora méretű űreszköz nem száll le a Plútóra, és nem is áll pályára a törpebolygó körül. Elrepül mellette.
