Azt állítja valaki, hogy a balatoni idegenforgalom a klinikai halál állapotába jutott, aki teheti, menekül, és nem épül ott már semmi. Hát ez tévedés.

Ahol véget érnek azok az óbudai szűk utcák, amiket szeretni lehet, ahol se parkolni, se közlekedni nem lehet, ahol a különböző házak és többszintes épületek olyan szorosan tapadnak egymáshoz, mintha össze lennének nőve, na ott kezdődik a Bécsi út. Óbuda főutcája már régóta lelketlen főútvonal, négy forgalmas sávval és villamossal, tehát nem az a kiköpött lakóparkos idill, ahová az ember lakóházakat álmodik. Itt már nyoma sincs a romantikának, a hangulatosan eklektikus kis utcáknak. De a piac diktál, és a trend valóban fordulóban van. Irodaházakkal tele a padlás, ma már új idők járnak. Nyilvánvaló, hogy van igény a városi létre, a kényelmes közlekedésre és a civilizáció minden vívmányára, amit egy nagyváros kínálni tud.

Ki gondolta volna még akár a völgyben is, hogy itt, a tetőn ilyen ihletetten kitárulkozó, szinte kegyelmi állapot fogadhat? Keszthely felől közeledtünk, vagy inkább távolodtunk, mert mögöttünk bezárult a Balaton-vidék, előttünk pedig kinyílt egy másik: puha zölddel egyenletesen borított lankák vidéke, erdőkkel, szőlő- és veteménytáblákkal tagolt dombhátak futnak egymás mellett, szívdobogtató átlátásokat engedve Sümegtől Badacsonyig.

Vajon használhatóságán, újdonságán túl lehet-e elsősorban szépnek is látni egy egészségügyi intézményt? Ilyesmi legfeljebb egy olyan messziről jöttnek juthat eszébe, mint én, vagy annak a szerencsés kívülállónak, aki a szó szoros értelmében is kívül állóként, elfogulatlan messzeségből nézheti ezt az új tömböt. Mert aki ide kénytelen belépni, az már az esztétikán is túllép: itt vírusoké és kóroké, egészségé vagy betegségé, de minimum a Sorsé lesz a főszerep.

Néhány lakókert, lakótelep és lakópark sorakozik a Megyeri út Ipari Park utcán túli végén, melyek legfiatalabb tagjai Újpest új "negyedének" jól hirdethető lakóépület-csoportjai, de ebben a szögletes ipari utcában szemtelenül konzervdobozszerű épületek nőttek ki a földből.

Szombathely a Kelet felől érkező számára kósza gyárkéményeket és színesben is szürke üzemcsarnokokat mutat, a képet csak egy-egy bevásárlóközpont vagy benzinkút szokványos foltja töri meg itt-ott. Nem jól van ez így. A városnak pont arról az oldalról nincs "arca", amerről a nemzetközi főútvonalak megkerülik. A látvány különösen esős, borongós délutánokon vigasztalan.

Az Andrássy út Hősök tere felőli szakasza lassan, de biztosan nyeri vissza a főváros főútvonalához illő reprezentatív szerepét, régi formáját és eleganciáját. Nem egyszerűen a felújított homlokzatoknak vagy a tisztára vakolt házfalaknak köszönhető, hogy ismét bekerült a vérkeringésbe, inkább olyan emblematikus épületekre érdemes gondolni, mint a Terror Háza sokat vitatott, de kétségtelenül karakteres tömbje, vagy a nemrégiben átadott KOGArt művészeti és kulturális központ felújított és újragondolt épülete. A sorban máris újabb, bár jelentőségét tekintve talán kevésbé feltűnő példa következik: egy irodaházzá alakult villa az Andrássy út 121.-ben.