„Hullarablók leszünk! a legpocsékabb nemzet” – búcsúzott Teleki Pál, miután a náci Németország  oldalára sodródott az ország a második...

Kilencszázöt évvel ezelőtt még mi is tengeri hatalomnak számítottunk. Könyves Kálmán királyunk ugyanis azt vette a fejébe, hogy szerez Magyarországnak tengerpartot. A seregeivel meghódította Horvátországot és Dalmáciát, 1102-ben pedig horvát és dalmát királlyá koronázták. 

Van úgy, hogy egy város valósággal hátat fordít önmagának; faképnél hagyja a saját utcáit, tereit, máshol, másként folytatja az életét.

Tapadós por borítja a Városház utcát, az aknatetőt lyukacsosra ette a rozsda, hallgat odalent a mély. Rosszkedvűen készül az őszre a város, nem úgy, mint a Szkítia könyvesbolt üde kirakata. Valamikor divatáruüzlet működhetett itt (a múlt is hallgat), erre utal a nagy üvegportál fölött megőrződött régi felirat. Mintha posztszovjet természetgyógyász hirdetné magát: Lavina Szkítia.

Ráérősen sétálgatva fordulunk be a Jászai térről a Pozsonyi útra, süt a nap és sárgák a fények, az átmelegedett aszfalt fölött remeg a levegő.

Hétágra süt a nap a szegedi Somogyi utcában, ragyog a méltóságteljes dóm és a megyei könyvtár, Tisza-szag és csend van, a sétányon, a padokon egyetemista lányok olvasgatnak. Mit mondjunk, ideális hely ez egy könyvesüzletnek, de hát csak óvatosan, nálunk nem szoktak jól folytatódni az efféle történetek.

Magyar ember a Liszt Ferenc tér láttán már-már a kávéházi város újjáéledését emlegeti. Ebben nagy segítségére van, ha nem jár Párizstól Prágáig, s nem látja, milyen az, ha egy városban sétálni és élni lehet. A legnagyobb öröm éppenséggel az, hogy az új kávéházak között az Írók Boltja továbbra is ott van, ahol volt; olyan, mint volt; beleértve a retro neonfelirat lassan már klasszikusnak számító dizájnját is. Mi egy olyan városban élünk, ahol egyetlen Írók Boltja van csak.

A Mester utca és a Könyves Kálmán körút találkozásánál a Lurdy-ház azon ránk pottyantott betondobozok egyike, amelyek többek közt tönkretették a városunkat. Mentségére legfeljebb az szolgál, hogy ellentétben a társaival, legalább messzebb van a klasszikus Belvárostól, igaz, cserébe úgy tűnik, az üzletek jelentős része hamar tönkre is megy.