Nincs annál nagyobb csapás a rendezők számára, mint amikor a címvédő lemondja a részvételt. Minősített eset, ha a címvédő egyúttal világelső is; nos, a wimbledoni szervezők ezzel a tragédiával szembesültek, amikor arról értesültek, hogy Rafael Nadal visszalépett az idei tornán való részvételtől.

Dallamos, elegáns - van, aki a nevéért veszi, mások a minőségére esküsznek. Boszniában szinte kötelező viseletté vált, de Horvátországban és Szlovéniában is sorban állnak a férfiak érte.

Fáraók kutyái voltak, évezredekkel később pedig a magyarok oldalán küzdöttek a mohácsi csatában. A mai dalmaták az Adria partjáról származnak, a napokban pedig felkerültek a legveszélyeztetettebb állatfajokat és fajtákat felsoroló horvát listára.

Hamar médiasztárok lettek, a vitorlázásoktató, a mozgássérült tanítványa és egy önmaga megismerésére vágyó lány, akik 160 napig kikötés nélkül hajóznának, hogy megmentsék a Földet. Egyetlen egy kérdésemre nem tudtak csak válaszolni két héttel a tervezett indulás előtt: honnan vesznek hajót mindehhez?

Három fő gyanúsított már előzetesben ül, kettőt pedig nagy erőkkel köröznek. Ivo Pukanicot, a horvát Nacional hetilap főszerkesztőjét a Balkán legveszélyesebb bűnözői likvidálták, sok pénzből, profi akcióval. De ki volt a megbízó? Féderer Ágnes riportja Zágrábból

Féderer Ágnes, a Népszabadság „Adria” mellékletének alapító-szerzője az egyik díjazottja a Horvát Idegenforgalmi Közösség által alapított, évente kiosztásra kerülő nemzetközi „Arany Toll” díjnak. A 35 kitüntetett újságíró, olyan világszerte ismert és neves médiumok munkatársai, mint például a BBC, a Rai UNO, a National Geographic, a Figaro Magazine, vagy éppen a Chicago Tribune. A másik magyar díjazott: Szűcs László, az RTL Klub munkatársa.

A sajtó nem állhat a politika és a gazdaság befolyása alatt, nem lehet azok kezében bunkósbot - mondta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, az MSZP elnöke a Szabad sajtó-díjak átadásán szombaton Budapesten, a Politikatörténeti Intézetben.

Fekete miniszoknyás, pókhálópólós metálleány tartja fel a sort az egyik nagy pocsolyánál, ugrik vagy belegázol, ez itt a kérdés. A túlparton a barátai biztatják, ám ő képtelen dűlőre jutni, a háta mögött pedig egyre nagyobb a sor. A német lányok nem is bírják kivárni, kikerülik, strandpapucsban lazán bokáig süllyednek a vízbe. Aztán mosolyogva visszanéznek, nagy levegő, így kell ezt.

Ötvennégyezer-hétszázhetven. Bogdán Jenő álmából felverve is azonnal fújja ezt a számot. Ennyi darab tejtermék hiányzott 2003-ban annak a nagy élelmiszer-áruháznak a raktárából, amelynek tejrészlegét vezette. Tizennégymillió forintos sikkasztás vádja lebegett évekig a feje fölött. Az első pillanattól kezdve csökönyösen hangoztatta, hogy ártatlan.

Fázósan topognak a lányok a Szabadkai úti soron. Ha őrzőik a túloldalról, az autókból épp nem néznek oda, néhány másodpercre összehúzzák magukon a rövidke kabátjukat. Alatta a legtöbbjük csak melltartót vagy topot visel meg francia bugyit - ez most errefelé a módi. Télen persze duplaharisnyára húzzák fel a színes, csipkés alsóneműt. A zóna Gubacsi úti vége felé egy nadrágkosztümös lánynál állunk meg, mint kiderül, először van itt kint. Vidékről jöttem fel, elfogyott a pénzem, aztán valaki megmutatta a helyet, magyarázza szűkszavúan.

Lovagokkal, zsiványokkal, papokkal, no meg orkokkal, gnómokkal és taurenekkel élek együtt közel két éve. Bevallom, eleinte gúnyos fintorral bámultam különös világukat, és ijedten kaptam fel a fejem egy-egy váratlan lónyerítésre, vijjogásra, avagy komolyabb csatazajra, mára azonban már beletörődéssel követem a fentihez hasonló párbeszédeket is. (Íme a fordítás: Hogy került a zsiványom a hordások fővárosához? Bocs, csak láttam disznókat arrafelé, és rajtuk akartam kipróbálni, hogyan lehet hátulról, lopakodva támadni az új tőrrel.)

Két jogász nemrég elhatározta, hogy feltérképez egy olyan területet, amely mostanáig fehér foltnak számított a magyar ítélkezési gyakorlatban. Mindeddig pontos számokkal ugyanis még senki nem tárta fel: valóság vagy tévhit, hogy a bíróságok inkább az anyáknak ítélik a gyerekeket, mint az apáknak.

- Esküszöm, már az is eszembe jutott, hogy bedobom a kardot a Dunába - mondja indulatosan Móró Lajos fegyver- és műkereskedő. - Egy Münchenben élő egykori magyar vitéz tízmillió forintot fizetett volna érte. Nem beszélve arról, ha nem kerekedik ekkora cirkusz a kard körül, és nem akadályozzák meg, hogy árverésre bocsássam, ki tudja, mennyiért kelt volna el. Elestem egy nagy üzlettől.

Mindössze öt esztendeig állt fenn. Ezalatt háromszor költözött, három parancsnok igazgatta, és közel ezer diák fordult meg a falai között. Eredetileg a legjobb középiskolai végzettséget akarta adni, hogy kulturált szocialista ifjakat képezzen. A történelem fintora, hogy ezek a rendre, fegyelemre, hazaszeretetre nevelt ifjak az első éles helyzetben nem egészen a tanultaknak megfelelve, inkább ösztönösen cselekedtek.

Tétován lép ki a kórházi folyosóra, óvatosan körbenéz, meglát minket, hogy a társalgónál ácsorgunk. Ekkor kihúzza magát, felgyorsítja lépteit. Kezet csókol. Leülünk. Készen vagyok, összepakoltam, mondja, felőlem indulhatunk, nézze, milyen szép fehér inget vettem fel, magam vasaltam. Na persze, vágja rá elnéző mosollyal Erika, és kedvesen megpaskolja Antal Imre jobb kezét, mellyel a férfi az ingje bal mandzsettáját fogja.

"Bocsánat, ha a levelemmel zavarlak, de nagyon fontos, hogy megtaláljak valakit, és meglehet, hogy éppen te vagy az, vagy egyik ismerősöd! Keresek egy lányt, akiről Malota László a Szégyenérzet című könyvében ír! Elkeseredetten keresem azt a lányt, és ezért akinek csak tudom, elküldöm ezt a levelet.