Régi karácsonyi képek, hangulatok: hidegtől kipirult arcok, a duruzsoló kályha melege, gyertyafény, gőzölgő téli italok, sütés-főzés. Serényi Zsolt számára nem a forralt bor szegfűszeges-fahéjas párája, hanem a fenyő és a csillagszóró illata, a mákos bejgli hasonlíthatatlan ízvilága idézi meg az ünnep hangulatát. A tévéből is jól ismert negyvenéves szakács ma az Iskola nevű szórakoztatóközpont éttermének gasztronómiai tanácsadója.

Vajon meddig él egy bor? Évek, évtizedek, sőt akár évszázadok elteltével mi marad az egykor élettel teli, üde italból? Kiváltságos borszakértők találkozhattak már igazi matuzsálemekkel. Megízlelhették a tenger mélyéről felszínre hozott amforákban több évszázada pihenő ritka kincseket, ám egy ilyen kóstoló – lássuk be – sokkal inkább a főhajtásról, mint az élvezetről szól.

Ha már tudjuk, mit keresünk, könnyű megtalálni. Véletlenül rábukkanni azonban szinte lehetetlen, és ez nagy kár, mert a veszprémi Trattoria Chianti komoly meglepetéseket tartogat még azoknak is, akik tudják, miért jöttek ide.

A borfesztivál jó dolog. Legyen az Villány kicsi pincéktől zsúfolt főutcáján, Balatonfüred parti sétányán vagy Eger híres Dobó terén. Jó elmerülni a színes forgatagban, pohárral a kézben köszönteni régi ismerősöket, találkozni a nagyra becsült gazdákkal. Borfesztiválozni jó a budai Várban is, ahol húsz éve minden szeptemberben hazánk legnagyobb borszakmai rendezvénye várja a látogatókat.

Nem kell hozzá sok minden. A vastag, égő vörös kaliforniai paprikát bedobjuk a sütőbe, és amikor pirosra pörkölődött, a héját gyorsan lehántjuk, a szárát magházastul kihúzzuk, a húsát felkockázva mély tálba tesszük. Aztán felvágjuk a kecskesajtot is. Legyen friss, enyhén sós, hófehér. Dobjuk a paprikára kevés dióbél kíséretében! És most jön a lényeg: a fekete olajbogyó. Az étel lelke, a kecskesajt tökéletes párja. Mindehhez csipetnyi római kömény és egy kevés olívaolaj.

– Olyat sem mondunk, hogy szőlőszaké. Miért mondhatnánk akkor azt, hogy rizsbor? – kérdez vissza Nakasima Kozaemon arra a felvetésre, nevezhetjük-e rizsbornak a szakét. Aztán elgondolkodva hozzáteszi, hogy a szaké valóban éppúgy erjesztéssel készülő, nagy hagyományú alkoholos ital, mint a bor.

A borvidék romantikus arca – ízlelgetjük a hely új szlogenjét a némiképp toszkán hangulatú Villa Fiore – lánykori nevén: a Gubacsi malom – kertjében a kánikula után épp csak elviselhetővé enyhült nyári estében. Az értő merengést megkönnyíti a poharunkban lassan forgó rubinszín syrah, amelyet még varázsosabbra színez a készségesen ragyogó telihold. A közeli Aklan pince súlyos vörösbora remekül illik a vacsorát lezáró, habkönnyű vaníliafagylalttal felszolgált gesztenyés trüffeltortához. – Ezt a desszertet az elődeinktől örököltük – meséli a háziasszony –, csak mi sötétebb csokoládéval és natúr gesztenyemasszával készítjük, és harmadára csökkentettük a hozzáadott barna cukrot.

Ezek a szekszárdi borászok mindig kitalálnak valamit! Pár éve a kadarkáról kezdték bizonygatni (nem eredménytelenül), hogy tényleg van benne fantázia. Igazuk lett. Aztán azzal álltak elő, hogy az enyhe nyári estéken mégiscsak valahol a rozé és a vörösbor között van az igazság, s azt vettük észre, hogy egyre gyakrabban kerül siller bor a poharunkba. Nem a divat miatt, félreértés ne essék. Csak mert tényleg jó inni.

Felütésként kedvesen friss dél-balatoni rozé habzóbor kerül a pohárba, majd miután rendeltünk, könnyű üdvözlőfalat érkezik, mellé frissen sült házi kenyér. Burgonyás, libazsírral megbolondított, teljes kiőrlésű csicsókás vagy sokmagos – a kedves vendég tetszése szerint. Azonnal tudjuk, hogy jó helyen járunk: a balatonszemesi Kistücsök méltán népszerű a gasztronómiai zarándokok körében. A tulajdonos Csapody Balázs beleszületett a szakmába. Vendéglátós édesapját mindenhová elkísérte, az éttermek zajos világa megtetszett neki. Tanulmányait befejezvén, friss diplomával a zsebében nyitott be a bérletre meghirdetett Kistücsök ajtaján. Bár szülei egykori kedvenc étterme akkoriban kocsmaként működött, ő rögtön megérezte a benne rejlő lehetőségeket: bérbe vette, majd megvásárolta az épületet.

Katalónia kulináriai nagyhatalom. Természetes, hogy a fél évszázad után bezárt elBulli étterem dicsőséges útját és a világhírű főszakács, Ferran Adrià működését látványos kiállítás mutatja be Barcelona szívében.

Ó, a Balaton, régi őszökön… Szüretelők vidám lármája verte fel a vidék csendjét, és mire a venyigéből rakott tűzön elkészült a vacsora, nem maradt a tőkéken fürt egy se már.

Tokaj-Hegyalja történelmi borvidéke sok más mellett azért is különleges, mert az itteni borászatok vezetői között nagyobb arányban képviselteti magát a szebbik nem, mint bárhol másutt az országban.

– Szódával jobb, mint a whisky, teában jobb, mint a rum – állapította meg a legenda szerint Edward walesi herceg, amikor 1936-ban Magyarországon járván barackpálinkát kóstolgatott. Ezzel aligha tudnánk vitába szállni, bár megjegyeznénk, a legjobb mégiscsak szóda és tea nélkül.

Tavasz ez már, az árokparton kikerics sárgállik, az erdők felől medvehagyma illatát sodorja a szél. – Minden ünnepnek megvan a maga színe. A húsvét tarkaságában a zöld a legerőteljesebb – mondja Jenei Tamás a Capriccio lakásétterem séfje.

Csili, kókusztej, koriander, gyömbér, citromfű, sáfrány, csillagánizs, tamarindusz, római kömény, galangal – már a szavak íze is különleges. Méltón az ázsiai konyhához, amely csupa titokzatosság, csupa izgalmas felfedezés; csupán az alapanyagokat nézegetni, tapintani, szagolgatni, külön-külön kóstolgatni is felér egy utazással.

Fűben-fában lakik az orvosság – szól a népi bölcsesség. Ám hogy ki is csalogassuk belőle, ahhoz komoly szakértelem kell! Nem mindegy, milyen növénnyel kísérletezünk, mint ahogyan az sem, hogy gőzét szippantjuk, főzetét kortyoljuk, olaját locsoljuk, vagy párlatát élvezzük.

Még a jó bor is jobban csúszik, ha kerül mellé néhány ízletes falat. Omlós vajas pogácsa, habkönnyű sós stangli, roppanó sajtos rúd. Vagy sajttalsonkával töltött apró fánkocska snidlinggel, szezámmaggal finoman megszórva, hogy minél ízletesebb legyen aztán a korty.

A szőre göndör, az orra pisze, a füle kajla, és néha a szemébe lóg. Tud jóllakottan szuszogni, vidáman a sárban dagonyázni, etetés közben hálásan csámcsogni.

Nápoly, január. Az ég kék, mint nálunk júniusban. Az erkélyeken száradó ágyneműt lenget, az óvárosban papírszemetet görget, tengerillatot sodor a szél.

A tokaji borvidék egyik legizgalmasabb települése a történelmi dűlőktől körülölelt Mád. Itt futnak rendezett sorokban a Nyulászó tőkéi, itt ontják a meleget az Úrágya kövei.