A hódmezővásárhelyi szocialista állatorvosok arról írnak, hogy mellüket büszkeség dagasztja, ha eszükbe jut Farkas Bertalan.

A karikaturista japánokkal indul falfirkavadászatra a belvárosban, a televíziós újságíró két miniszterelnök-jelölti vita és sok év híradózás után már negyedik könyvét írja. Szűcs Édua és Bárdos András beszélget a művészszülőkről, az irodalmi tabukról és a csúnya, de okos emberekről.

Tarkovszkijt azért tartom a legnagyobbnak, mert kivételes biztonsággal mozog az álmok világában.

Woodstock: Baez, Joplin, Hendrix, Joe Cocker, Santana, a Ten Years After, a TheWho és pár száz pucér fenékkel szaladgáló hippilány.

Az Apa kocsit hajt című opusz csodálatos egyszerűségbe oltott pofátlan nonkonformizmusával lenyűgözte a közönséget.

A magányt gyermekkorában szokta meg, az apai szigor miatt az iskolán kívül szinte sehová nem mehetett. Lábass Endre első tizenhat évét könyvek és régi térképek között töltötte. Miután elköltözött otthonról, egy augusztusi délelőtt a Római-parton napozott, közben elolvasta Kassák Lajos A ló meghal, a madarak kirepülnek című versét, és eldöntötte, hogy író lesz. Egyenes út vezetett tehát a Képzőművészeti Egyetemre, ahol Kokas Ignác tanítványaként festészetet tanult. – Egy hatalmas műteremben dolgoztunk együtt elég sokan, úgy éreztem, hogy szükségem van a magányra. Paravánokból falat vontam magam köré, szemérmes vagyok, zavartak a meztelen vászonra vetett kihívó, idegen tekintetek – meséli egyetemi éveiről.

A saját tévedéseit belátó kritikus bűnbánóan felakasztja magát.

A ragát az ősi eposz, a Mahábhárata „a szerelem, szenvedély, vágy hangjának” nevezi.

A helyiek alámerülnek a bűnös földi élvezetekben, a táncban, a zenében.

A vetítéseket egy igazán jarmuschi helyszínen, az egykori fogsorjavító műhelyben tartják.

A velencei karnevál Európa egyik legrégebbi télbúcsúztató mulatsága. A város ódon díszletei között kavargó színpompás forgatag hangulata magával ragadja az utazót.

Feléhez ér sorozatunk, szerdán jelenik meg tizedik kötete, az Előretolt helyőrség. Tudták volna, hogy erről van szó, ha finn címét írom ide: Etuvartioasema?

Vakítóan kék augusztusi égbolt, tejfehér felhőtörmelékek között napsávok érintik a földet: Parachute to eternity.

Ne etessék, ne itassák, pénzzel se támogassák a kiállított tárgyakat, akkor sem, ha ők ezt igen erélyesen követelik!

Nagy Imre írásainak nagyszerűsége a közvetlen, egyszerű stílusban rejlik, amelyet remek szóképek színeznek, miközben a háttérben folyamatosan föl-földereng a kifinomult irónia.