Lázár fél év után ismerte be, hogy elvonják a lakossági támogatást

Nem az első és valószínűleg nem is az utolsó zavar az üggyel kapcsolatos kormányzati kommunikációs gépezetben.

- 2014 előtt Magyarország arra vállalt kötelezettséget, hogy ötvenmilliárd forint értékben vissza nem térítendő támogatást biztosít magánlakások energiakorszerűsítéséhez. Most ezeket a programokat megváltoztatjuk annak érdekében, hogy óvodákat, iskolákat, kórházakat, rendőrséget, állami intézményeket újítsunk fel - igyekezett vonzó példákkal kedvező színben feltüntetni a váltást a kancelláriaminiszter.

Lázár János mostani nyilatkozatában annyi az újdonság, hogy önmagában a váltás tényét elismeri. Erre közel fél évet kellett várni. A miniszter tavaly október elején egy beszédébe rejtve úgy jelentette be, hogy a lakosság a 2014-2020-as uniós költségvetésből nem kap vissza nem térítendő uniós támogatást, mintha mi se lenne természetesebb. Pedig az illetékes NFM képviselői az azt megelőző két év alatt számtalanszor kecsegtették a magyar lakosságot a számukra félretett, vissza nem térítendő energiafelújítási tízmilliárdokkal. Az első döbbent megkeresésekre Lázár János úgy reagált, hogy az EU nem járul hozzá magánszemélyek támogatásához. Arra, hogy szakértők szerint az EU nemhogy nem tiltja, de a magyar kormány akkor már kért és kapott is engedélyt magánlakások vissza nem térítendő energiahatékonysági uniós támogatására, érdemben nem reagált. Azt azonban kifejtette, hogy amúgy szerinte se járna "ingyenpénz" a lakosságnak, mivel a felújításokból a lakónak haszna keletkezik. Így a miniszter elvárja, hogy mindenki saját zsebből állja lakásának felújítását. Azt nem fejtette ki, hogy ez a elv miért nem vonatkozik az államra. Azt se, hogy akkor haragja miért nem terjed ki a kormány nem uniós forrású - jóval szerényebb, de szintén vissza nem térítendő - magánlakás-felújítási támogatási programjaira.

Az ügyben alapvetően illetékes NFM szintén nem segít tisztázni a helyzetet. Első nem hivatalos reakciójában Aradszki András energiaügyi államtitkár még kétségeit fejezte ki lapunknak aziránt, hogy valóban jól idéztük-e neki Lázár Jánost. Egy héttel később viszont parlamenti államtitkáruk válasz gyanánt már a Miniszterelnökségével megegyező kommunikációs paneleket olvasta csak vissza.

Az EU lassan ocsúdott. Az unió illetékes regionális főigazgatósága először lapunknak még nem kommentálta az ügyet. De aztán Jávor Benedek PM-képviselő kérdésére a program vezetője, majd a Magyar Energiahatékonysági Intézet Kft. számára az illetékes főigazgatóság igazgatója jelezte többé-kevésbé higgadtan, hogy a valóság szöges ellentétben áll Lázár szavaival. Hisz az EU kifejezetten támogatja a magyar magánlakások felújítását, mi több, konkrétan erre adott engedélyt a magyar kormány számára. Lassan az is világossá vált, hogy az Orbán-kabinetnek az EU-bürokrácia bugyrai adtak módot a nyelvi leleményekkel tarkított csúsztatásokra. "Főszabályként", közvetlenül ugyanis valóban nem kaphatnak magánszemélyek uniós támogatást. De ez csupán arra utal, hogy kötelező szakmai döntéseket hozó közvetítők - például bankok - közbeiktatása. Az EU - eme megkötés mellett - tehát elvileg és gyakorlatilag is kifejezetten a magyar magánlakások felújítása számára címkézte meg az uniós adófizetők pénzéből e célra nekünk utalt közel százmilliárdot.

De a magyar kormány nem hagyta annyiban, és Lázár János újabb szóbeli ellentámadásba lendült. Az unió helyett immáron ő maga tűnt fel a lakossági vissza nem térítendő támogatások fő ellenzőjeként, amennyiben szerinte "az ingyenpénz sokak szakpolitikai meggyőződésével ellenkezik". Érveik közé az is felkerült, hogy nem tartanák méltányosnak, ha a több millió érintett lakást holmi rangsorolgatásnak vetnék alá. (Kérdés, hogy akkor egyáltalán mi alapján oszt az Orbán-kabinet bármilyen támogatást is.) Emellett megkezdődött a szavak közkeletű jelentésének fura átértelmezése is. Ezek után ugyanis Lázár János akkor, ha a kérdező óvatlanul a támogatások megvonásának okairól kérdezte, azzal vágott vissza, hogy nincs szó a támogatások megvonásáról, pusztán vissza nem térítendő támogatásokat nem kap a lakosság, számára viszont a visszatérítendő összeg is támogatás. Miután szakértők jelezték, hogy támogatás alatt a köznyelvben és az uniós eljárásrendben is a "vissza nem térítendő támogatást" értik, Lázár helyettese, Csepreghy Nándor azzal tromfolt, hogy de hisz ők vissza nem térítendő támogatást adnak, amennyiben az általuk nyújtott kamattámogatást nem kell visszafizetni. Szakértők most komoly gondban vannak, miként írják körül a "ténylegesen odaadott és vissza nem kért pénz" fogalmát a kormánynak úgy, hogy az alól ne lehessen újabb trükkös mondatfüzérekkel kibújni.

Kormányilletékesek azt is felhozzák védekezésként, hogy az EU a magyar "hírek" kapcsán mind ez ideig hivatalosan nem jelezte aggályait az Orbán-kabinet számára. Igaz, erre nincs is feltétlen szükség. Hisz az EU illetékese dönthet úgy, hogy a már megvalósult magyarországi beruházás nem felel meg az arra kiadott engedélyüknek, így a benyújtott számlát egyszerűen nem fizeti ki. Az elmúlt hónapok szócsatái alapján olybá tűnt, hogy a magyar kormány hivatalosan nem is kívánja elismerni még azt se, hogy itt akár bárminő váltás történt volna. Vagyis hogy Orbánék nem szeretnének változtatási igénnyel újabb engedélyeztetésért folyamodni az EU felé.

Talán brüsszeli látogatása, talán az illetékes uniós biztos határozott állásfoglalása okán, de Lázár János mostani nyilatkozata némi elmozdulást jelent az értelmezhetőség irányába. Legalábbis amennyiben fél év elteltével a "módosítás" és "változtatás" kifejezéseket használta arra az eseménysorra, amit a magyar köznyelv e szavakkal jellemez.

Ezek után már csak az a nagy kérdés, hogy az EU engedélyezi-e a kormányzati színeváltozást. Az előjelek alapján ez cseppet se biztos.