A végrehajtás a Brüsszel által is elfogadott tevékenységek és kitűzött célok mentén a magyar hatóságok felelőssége. A meghatározott tevékenységektől és kitűzött céloktól viszont csak egy hivatalos programmódosítás benyújtásával lehet eltérni - szögezte le a MEHI lapunknak adott tájékoztatása alapján Walter Deffaa. Ennek brüsszeli elbírálása és jóváhagyása azonban meglátásuk szerint hosszú hónapokba telik. (A botrány néhány héttel ezelőtti kirobbanásakor a regionális főigazgatóság az ügyben lapunknak még mindössze annyit reagált, hogy nincs az ügyön mit kommentálniuk.)
„Érthetetlen és
megdöbbentő, hogy a Miniszterelnökség miért akarja megfosztani a magyar otthonokat a rezsicsökkentő beruházások uniós támogatásától. Nemcsak van erre a célra elhatárolt vissza nem térítendő uniós forrás, hanem ennek más célra való felhasználása nem is szabályos.
A lakossági energiahatékonysági támogatási programok elindítása körüli késlekedés a magyar családokat hozza lehetetlen helyzetbe. 2015 év végéhez közeledve a konkrét megvalósításra kellene minden erőnket összpontosítani végre, hogy elindulhasson az emberek és a szakma által is már nagyon várt nagyszabású energiahatékonysági lakásfelújítási hullám. Ez lehetne a következő évek gazdasági növekedésnek egyik motorja" – idézi a közlemény Szalai Gabriellát, a MEHI munkatársát.
A most csütörtöki Kormányinfón a Miniszterelnökséget vezető Lázár János lapunk munkatársa kérdésére már reagált is a korábbi szavait látszólag tételesen cáfoló hivatalos uniós közlésre. Meglátása szerint az Európai Bizottsággal kötött partnerségi megállapodás megvalósítási dokumentumai úgy fogalmaznak, vissza nem térítendő uniós támogatást energiahatékonyság-növelési célra a kabinet magántulajdonú lakások felújítására magánszemélyeknek nem adhat, csak közösségeknek.
A magánlakásokban lakók a vissza nem térítendő támogatások elnyerése érdekében ugyan létrehozhatnának valamiféle infrastruktúra-társulásokat, de Lázár ezt - mint hangsúlyozta - nem támogatja.
Indoklása szerint ugyanis ez bürokratikus, nehézkes, megvalósíthatatlan és lassú.
A kormány döntése értelmében egyharmad önerővel, egyharmad hitellel és egyharmad visszatérítendő támogatással sokkal gyorsabban tudnák a családok saját érdekükben a saját tulajdonukban lévő lakásokat felújítani - fogalmazott. A kancelláriaminiszter azt, hogy a magánszemélyek a vissza nem térítendő támogatást csak "társaságokon, egyesületeken, klubokon, különböző szervezeteken" keresztül érhetnék el, bürokratikus akadálynak nevezte. Mindazonáltal tartalmilag is „lát valamit” a lakosság vissza nem térítendő pénzügyi támogatásával kapcsolatos kifogásokban. Miután saját lakásról-házról van szó, a lakos saját érdekében takarít meg, ezért adjunk visszatérítendő támogatást, hogy biztassuk a beruházásra, kérjünk egyharmad önerőt, adjunk egyharmad kamatmentes vagy nagyon olcsó hitelt mellé, amivel tulajdonképpen álljuk a beruházást - fogalmazott. De ingyen ne adjunk semmit: nyilvánvaló, hogy ez nem vinné jó irányba a társadalmat - tette hozzá. Ingyenpénz magántulajdonosoknak azért, hogy költséget takarítsunk meg, sokak szakpolitikai meggyőződésével ellentétes - foglalta össze álláspontját Lázár János.
|
Ingyen ne adjunk semmit – Lázár az október 29-i sajtótájékoztatón
Balogh Zoltán / MTI |
Elemzők pontosan nem látják, kik lennének azok a Lázár által megidézett tömegek, akik tiltakoznának a lakosság energiatakarékossági célú vissza nem térítendő támogatása ellen. Mi több, ez a szemlélet egyértelmű, éles ellentétet mutat az Orbán-kabinet által eddig is követett elvekkel. Igaz, az ügyben eddig az energiahatékonysági támogatások kiosztásáért felelős nemzeti fejlesztési tárca vétette észre magát. A téma felelőse, Szabó Zsolt államtitkár az elmúlt évek során több alkalommal is hitet tett a lakosság energiamegtakarítási célú vissza nem térítendő támogatása mellett, nyilvánvalóan a kormány legteljesebb politikai támogatását maga mögött tudva.
Mi több, jelenleg is több olyan program fut, amely "ingyenpénzt" biztosít a lakosságnak energiamegtakarítási célra. Igaz, ennek forrását nem az unió, hanem a magyar kormány évi néhány milliárdra rúgó úgynevezett szén-dioxid-kvótabevételei jelentették. (Ily formán a keretek rendszerint néhány óra alatt ki is fogytak.) Azt a - kurzusfüggetlen, lényegében az első Orbán-kormány által meghirdetett Széchenyi-terv óta alapvetőnek számító - elvet, hogy az államnak feladata a lakosság számára energiatakarékossági céllal vissza nem térítendő támogatásokat biztosítani, mindeddig senki, se politikai, se szakmai szinten nem vonta kétségbe.
Lázár János korábbi közlései alapján az is világos, hogy az eredetileg a lakosság vissza nem térítendő támogatására szánt, 2020-ig hatályos mintegy százmilliárd forintos vissza nem térítendő uniós forrás rendelkezésre áll,
ám azt a magyar kormány döntése alapján nem magánlakások, hanem középületek felújítására költenék. A MEHI korábbi adatai szerint így viszont a magánlakások felújításától várt és az EU felé vállalt energiamegtakarításnak csak a töredéke valósulhat meg. Az Erste Bank energiatámogatásokért felelős szakértője a MEHI minapi konferenciáján úgy fogalmazott: vissza nem térítendő támogatások nélkül a lakosság nem ösztönözhető a lakás energiahatékonysági célú felújítására.
Megkeresésünkre Szalai Gabriella ugyan nem kívánt tételesen reagálni Lázár János szavaira, de leszögezte: a magyar kormány a hivatkozott és állítólag a lakosság vissza nem térítendő támogatását tiltó partnerségi megállapodás tavalyi megkötése után nyújtotta be és fogadtatta el a bizottsággal a lakosság vissza nem térítendő támogatását. Azt a más szakértőktől származó értékelést, hogy az uniós szabályok a magyar kormánynak akár ekkora mozgásteret is biztosítanak változtatni az engedélyezett célokon, cáfolta. Abban az esetben, ha a magyar kabinet ezt mégiscsak így értelmezné - tehát nem kérné meg Brüsszel engedélyét a tárgyban, hogy a pénzt a magánlakások helyett inkább a közintézményekre költené -, úgy az akár az uniós támogatás visszatartását, valamint büntetéseket is eredményezhet. Tehát az Orbán-kabinet saját forrásból megvalósíthatja ugyan a kormányépületek felújítását, de ennek benyújtott számláit Brüsszel az eredeti céltól való eltérésre hivatkozva egyszerűen nem fizeti ki.
Más elemzők az ügy visszatetsző tapasztalataként értékelik, hogy az Orbán-kabinet a saját hatáskörében hozott, önmagára nézve kedvező, a magyar lakosságnak hátrányos döntés politikai felelősségét megpróbálják az EU-ra tolni,
miközben az EU elvi álláspontja szögesen ellentéte annak, amit Lázárék emiatt nekik tulajdonítanak. A kormánypropaganda - számos más esethez hasonlóan - ilyenkor bízvást építhet arra, hogy a lomha EU-bürokrácia a gyors Fidesz-kommunikáció által rásütött, minden valós alapot nélkülöző állításokra nem vagy csak lassan, kényszeredetten reagál, mint jelen esetben is.
Nem ez lenne az első és valószínűleg nem is az utolsó hasonló asszó az Orbán-kormány és Brüsszel csörtéiben.
