Akik azt regélik, hogy a kádári diktatúra idején olyan nagyon fontos művek nem is maradtak fiókban, fogalmuk sincs róla, miben éltünk/élünk, s nem is érdekli őket. Az érdeklődők tudják, hogy a legfontosabbak nem jelenhettek meg azon művek közül, amelyek megpróbálták írástudó lelkiismerettel és általános érvénnyel értelmezni és leírni helyzetünket a világtörténelmi folyamatban. Heller Ágnes, Márkus György, Kis János, Bence György, Konrád György, Szelényi Iván, Fehér Ferenc, Kemény István, Bibó István stb. művei közül az ön- és világismeretünk szempontjából leglényegesebbeket nem olvashattuk legális kiadásban, nem kerülhettek szóba legális fórumokon, nem válhattak az értelmiségi diskurzus részeivé.
Ebben a fenti kiváló névsorban van a helye Vajda Mihálynak is. Az a másfél évtized, amit – brémai professzorkodása előtt és után – kiátkozott szabadúszóként nyelvtanítással és mindenféle vacakság lefordításával eltöltött, számára nem volt olyan rémes, és nem is sajnáltatta ő magát ezért soha, „hiszen operettország jól funkcionált". Magunkat és hazánkat kell sajnálnunk, amikor átúszunk ennek az ezeroldalas könyvnek azon nyolcszáz-egynéhány oldalán, amelyeket ezen időszak kiadatlan vagy szamizdatban (például húsz gépelt példányban) megjelent írásai foglalnak el.
Ennek a tömbnek a felét teszi ki a Változó evidenciák kötet, amely Kőszeg Ferenc szavaival: „örökös fogságra vettetett a Magvető irattárában", miután a kiadót uraló exávós szerződéssel lekötötte, hogy aztán soha senki ne adhassa ki. Van ebben a kötetben egy remek esszé, amely évtizedek távolából megvilágítja, miért számíthat a primitivista hatalom széles körű sikerre a kritikai szellem legnagyobb erőivel, a legkiválóbb filozófusokkal (kitüntetetten Vajdával) szemben, amikor gátlástalanul rágalmazza őket. Azt írja Vajda ebben a régi esszéjében, hogy a filozófia és „az utca embere" közötti szakadék áthidalhatatlan, nem lehet leküzdeni azt a makacs meggyőződést, hogy a filozófia valami érthetetlen és értelmetlen dolog. A többi tudományról, a jelen matematikájáról, fizikájáról stb. az utca embere nem gondolja ezt, pedig a filozófia sokkal kevésbé megközelíthetetlen a laikusok számára, mint amazok.
