Megint eltelt négy év és megint nem jött össze. A magunk mögött hagyott kormányzati ciklus alatt sem alakult ki olyan ütőképes zöldszervezet, mozgalom, párt, amelyik programjában úgy jeleníti meg a környezeti és természeti értékeket, hogy azokat szavazatokra, parlamenti helyekre lehessen váltani.

A hazai lakosság körében az egyik legnépszerűbb politikai fogalom a környezetvédelem, ám ha a konkrét cselekvésről van szó, kiderül, hogy a rokonszenv nehezen váltható pénzre. A radikális akciók pedig jól érzékelhető ellenérzéseket keltenek a többségben - látható a Marketing Centrum felméréséből.

Persányi Miklós miniszter úr az úgynevezett zöldek hazai viselkedéskultúráján felháborodva (A tagadás felelőssége, március 10.) sajnos elsuhant azon tény mellett, hogy a - mindegy, milyen színű - szervezetek a jogot követik, míg a kormánynak - a parlamenti kormánytöbbségen keresztül - lehetősége van annak szájíz szerinti átalakítására és értelmezésére.

Legutóbb MDF-es oldalról firtatták a zöldtárca vezetőjének személyes felelősségét a Balaton déli partján kiöntő víz miatt.

Lelkes aktivisták vonulnak az egyik irányból: a helyben lakók érdekeiért tüntetnek a zöldek, akik magukat a Jó Zöld Világ megkérdőjelezhetetlen erkölcsű harcosainak tartva küzdenek a világot romboló sötét erők ellen.

A Magyar Szociális Zöld Párt aktivistáinak vallották magukat azok a símaszkot viselő fiatalok, akik pénteken este Pokorni Zoltán Fidesz-alelnököt akarták megdobálni párnával egy püspökladányi választási fórumon. A rendezvényre a fiatalok nem jutottak be, mert a szervezők útjukat állták.

Hirdetményekkel kapcsolatos szabálysértési eljárást indított az V. és a VI. kerületi önkormányzat hat emberrel szemben, akik a Lánchídon és a Nyugati téren engedély nélkül akarták elhelyezni a Zöld Párt transzparenseit - mondta a BRFK szóvivője hétfőn.

Napjában általában kétszer gondolok a zöldekre. Egyszer reggel, amikor munkába indulva bedobom a tejesdobozokat, laposra taposott pillepalackokat a téren álló, színes konténerekbe, és nem szűnő csodálkozással konstatálom, hogy napról napra többen hódolunk a szelektív szemétgyűjtés szenvedélyének. Aztán meg este, amikor kétségbeesetten keringek a környéken, parkolóhelyre vadászva. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy a fákat óvandó zöld barátaink megfúrták a közeli színházak kiszolgálására tervezett mélygarázst, így aztán minden műélvező az utcán parkol. Én meg, aki mennék haza, pöfögtetem a benzingőzt, míg találok valahol egy lyukat. Sorvadnak is a fák rendesen.