Mindketten megjárták Tolnát, Baranyát, hogy végül az Egyesült Államokban kössenek ki. Dobó Kata színművész imádta például, hogy mamuszban, fullsminkben sem bámulják meg az utcán, Havadtőy Sámuel képzőművész szerint pedig az érvényesüléshez nem csupán szerencse kell, hanem hücpe is.

A Vadak párbeszédével, azaz a magyar festészetet forradalmasító, Párizsban és Belgiumban is alkotó magyar művészeknek ebben az összetételben még sohasem látott kiállításával robban be az unió következő soros elnökeként Magyarország a brüsszeli kulturális életbe.

„Falra hányt sütemények" címmel rendhagyó, elektronikus „muffin és mignon-falrahányó" rendezvény lesz kedden este a belvárosi Nádor utcában. A szokatlan párbajnak a Hild József által tervezett, 25 méter széles, 30 méter magas, Alta Moda Fashion Hotel épületénél lehetnek szemtanúi az érdeklődők. Homlokzatvetítés muffinok és mignonok árnyékában.

Elhunyt vasárnap Irene Ludwig, az egyik legjelentősebb műgyűjtő, aki férjével együtt több mint 12 ezer műalkotást tudhatott magáénak.

Nemcsak Elvis él, hanem Spock első tiszt is az Enterprise csillaghajóról. A dolog Fehér Anna színésznőt lepi meg legjobban, Pápai Gábor karikaturista viszont azon csodálkozik, lehet-e cenzúrázni maflással. Természetesen nem lehet, Goethe helyett pedig inkább énekeljünk.

Nem kell abszint, de müzli sem ahhoz, hogy a festmény jólegyen. Félelem is kell viszont ahhoz, hogy megszülessen az előadás. Mesélésekről és a látás fontosságáról beszélgetett Soós Nóra és a „rendőrbarát” Cserna Antal. Saját utakon járó szuverén művészek.

Képzőművészek és műgyűjtők által a vörösiszap-katasztrófa áldozatainak megsegítésre felajánlott alkotásokat bemutató kiállítás látható a Művészház Galériában Budapesten.

Egyre nagyobb az igény helikopterekre – üzente első címlapján a Roham című irodalmi és művészeti magazin. Azóta kiderült, hogy ez bőven igaz, de magára a Rohamra is egyre nagyobb az igény: megérte az öt évet, mindjárt kijön a tizedik száma, és már tízezer példány is kevés belőle. A művészettörténész szerint ez a lap ma Budapest legfontosabb szellemi műhelye, a Műcsarnok igazgatója mindenkinek szívből ajánlja.

A középületek összefirkálása az esetek nagy részében rongálásnak minősül, és büntetendő cselekmény. Néha azonban emberek százai gyűlnek össze, hogy az ismert tereket új színben láthassák. A fényfestészet nem károsítja a használt felületet, nem tekinthető tényleges beavatkozásnak, rongálásnak. Olyan álló vagy mozgóképes vetítésről van szó, melyet mindig egy adott felületre terveznek az alkotók.

Mindketten szeretik a televíziót és a gagyiban is megérzik a tehetséget. Az egyik a párbeszédet hiányolja, és azt állítja a Schindler listája a zsidó Indiana Jones, a másik önmagával van elfoglalva, a boldog halállal bulizik, és a hibás izgatja. Szerintük a giccs is jó, ha van benne szív és szenvedély.

Meztelenül keverik a nők az aszfaltot a fehérvári tárlat képein. Akármerre néz is a teremben múzeumlátogató, mindenhol meztelen nőket lát. Útépítésen, lakatosműhelyben, kőbányában, öntödében és még számos helyen. A lengyel Lódz Kaliska művészcsoport Székesfehérváron kiállított panorámafotói próbára teszik a nézők humorérzékét. MULTIMÉDIÁVAL

Fernando Botero kolumbiai festőművész a műveit bemutató tárlat megnyitójának másnapján, október 1-én, 13 órától dedikálja kiállítási katalógusát a Szépművészeti Múzeum Márvány csarnokában.

Több vezető angol napilap szombati és vasárnapi számában jelent meg elragadtatott kritika a Kincsek Budapestről - Európai mesterdarabok Leonardótól Schieléig című, a londoni Royal Academy of Artsban szombaton megnyílt kiállításról.

Magyar-olasz művészek alkotását avatják fel Amerigo Tot emlékére hétfőn, a magyar születésű, de Olaszországban második hazára talált szobrász születésének századik évfordulóján Rómában.

A Duna-kanyar tárgyú képeket gyűjtötte össze Szentendre Szőnyi halálának ötvenedik évfordulójára, bemutatván, hogy a legendás zebegényi életművében milyen nagy szerepe van ennek a tájnak. Egyszersmind szemléltetvén – pazar faluveduták, vízpartok, olykor parti emberek –, hogy mennyire viszonylagos, másod- vagy harmadlagos a tárgy szerepe a mesterműben.

Terri Potoczna lengyel származású, Nagy-Britanniában született, de immár hét éve hazánkban élő fotóművész a Bálint Házban mutatta be legújabb fotósorozatát, amelynek címe: Cigány vagyok.

Hallottak már olyanról, hogy két festő együtt fest? Bizonyára. De olyanról, hogy egy képzőművész felváltva dolgozik a vásznon egy matematikus-professzorral? A B55 Galéria szombatig nyitva tartó kiállításán ennél cifrább dolgok is kiderültek.

Bilduskák, stafelájpiktúra, műfajhalál – a kiállítók még meg sem születtek, vagy épp akkor születtek, amikor a festészetet nálunk először temették. Azóta a gyászceremónia gyakran ismétlődött, a fenti, korántsem megrendült szavak (vagy mások) újra és újra elhangzottak, jelezvén, hogy az elbúcsúztatott él. A folyamat, mint a vegetációs istenek élete, ciklikusnak mondható, következésképp címben, programszövegben demonstratívan kiállni a festővászon mellett nem magányos hőstett, ámde rendszeres szükséglet.

Minél többet tárnak fel belőle, annál bonyolultabb lesz a magyar hatvanas évek. Nekünk, kortársaknak is. Mert az még nem változtat a most érvényes képen, hogy a Gitáros fiút valami ép ésszel követhetetlen ok miatt hatvannégyben betiltották. De ugyanabban az esztendőben a kezdőnek számító, nem is diplomás Kovásznai György még két filmet csinált a Pannónia Filmstúdióban, és ez csak a kezdet volt ahhoz képest, hogy utána két évtizeden át, korai haláláig készítette eredeti, öntörvényű, minden akkori és addigi szabálytól független műveit. Nem tűrt műveket. Ebben a műágban, amelyben rajzolók serege, operatőr, technikai alkotók ármádiája és még ezer más közreműködő – röviden: pénz – szükségeltetik, hagyták, hogy életművet alkosson.

Yoko Ono filmekből, hangfelvételekből és szobrokból összeállított, Az ajándék című installációját mutatják be szeptember 10-től a berlini Haunch of Venison galériában.