A köztársasági elnököt helyi szokás szerint szilvapálinkával, kecskesajttal, almáspitével, pogácsával, lekvárral várták Gömörszőlősön. De Áder János nem csak emiatt ment.

Öt éve ugyanitt baráti levélben kívántam neki hosszú-hosszú életet és több kíméletet a sorstól, mint amennyiben sokáig része volt.

Hát elment a magyar külpolitikai újságírás "kritikai realizmusának" talán utolsó méltó művelője.

Elhunyt Gömöri Endre Pulitzer-emlékdíjas külpolitikai újságíró kedden Budapesten, a médiában több mint fél évszázada dolgozó szakembert 85 éves korában, hosszú betegség után érte a halál - közölte a Magyar Újságírók Országos Szövetsége.

Megszólal a mobil. A szerkesztőség szava: érces férfihang, élete delén. "Bandi bácsi! Karácsonyi szám. Mi történt a világban 2006-ban, 8-9000 leütés." Másnap némi fantáziálás után én telefonálok: "Mit szólnátok a szubjektívebb hanghoz? Tudom, hogy szokatlan." Elegáns válasz: "Csináld, ahogy jónak látod."

"Az államok hidegvérű szörnyetegek" - mondta valamikor De Gaulle francia tábornok-elnök, aki maga is a nagy politikai dzsungel ragadozói közé tartozott.

Majdnem nyolc zavaros év volt a hátam mögött, amikor négy nappal október 23. előtt elindultam Varsóba. Ebből hét évet a Magyar Rádió külpolitikai rovatának élén töltöttem. De az "előéletem" is jött velem. 1956 februárjáig, a Sztálin igazi arcát felvillantó Hruscsov-beszédig bizalmatlanság vett körül. Akkor láttam meg a rádió elnöke, Benke Valéria arcán a megrendülést, a kétség első jegyeit. Ettől kezdve a kapcsolatunk olyan, mintha azt mondaná: "Nem értünk egyet, de értjük egymást." Végül ő indított el Varsóba. A világ azt hitte: ott tör ki a forradalom.

Bismarck annak idején azt mondta, hogy "a Balkán nem éri meg egyetlen pomerániai gránátos csontjait sem". Azóta a Balkán földje valóságos csonthegyeket takar, közöttük "pomerániai gránátosokét" is. Időszerűbb Churchill mondása, hogy "a Balkán több történelmet termel, mint amennyit valaha is el tud fogyasztani".

Június vége óta két esemény lepte meg a világ nagyobbik és naivabb felét. Az egyik az iráni választás, amely a teokratikus diktatúra híveinek előretörését hozta. A másik, alig néhány nappal később Londonban az öngyilkos terroristák megjelenése, a "belső dzsihád" egész Európának szóló dermesztő üzenetével.