Kíváncsi rá, hogyan nézne ki egy város, ha felfüggesztenék a területén a KRESZ-t? Ha nem kéne figyelembe venni a közlekedési lámpákat, nem létezne sebességkorlátozás, elválasztó sáv, műszaki vizsga, ha balra is elindulhatna a körforgalomban, ha megszűnnének az egyirányú utcák, és bárhol leállíthatná az autóját, akár az úttesten is, amelyen lovas kocsik, beazonosíthatatlan kézihajtányok, kenyérszállító kerékpárok, motorosok, talicskás emberek bukkanhatnak fel bármilyen irányból, a legváratlanabb helyen áthaladó gyalogosokkal együtt? Az egyedüli vezérelv legfeljebb az lenne, hogy lehetőleg mindenki életben maradjon? Nos, ez a város épp úgy nézne ki, mint Kairó.

Egy orwelli világ képe rajzolódik ki a WikiLeaks által kiszivárogtatott legújabb dokumentumokból. Informatikai és biztonságtechnikai cégek tömegei szakvásárokon árulják kormányoknak, hatóságoknak olyan termékeiket, amelyekkel tömegesen hallgathatnak le telefonbeszélgetéseket, figyelhetnek internetes adatforgalmat, elektronikus levelezést, vagy átvehetik bárki számítógépe felett az irányítást.

Kisebb csetepaté tört ki a szavazóhelyiségek zárása után nem sokkal a kairói Tahrir tér közelében. A rendőrség már ki sem ment, ami a fiatalok szerint épp a rendszer enyhülését jelzi.

El-Khaled Ibrahim Imre szíriai-magyar kettős állampolgár azon kapta magát, hogy hirtelen a BBC és az Aljazeera tudósítója, ősei városában a felkelés krónikása, majd lassan az ellenállók egyik központi figurája. A szíriai elnyomó rendszer hosszabb ideje le akart csapni rá. Az arab tavasz legvéresebb és egyelőre sikertelen felkelésének hírmondója Miklós Gábor kollégánkkal beszélgetett. A nehezen kimondható kínvallatásokról pedig írásban számolt be. Naplóját a cikk második felében olvashatják.

Az arab tavasz után az arab ősz is forrónak ígérkezik Egyiptomban, ahol az újabb tiltakozások miatt a jövő hétre ígért parlamenti választások sorsa is kérdésessé vált. A Tahrír téren továbbra is százezer tüntető áll ki az arab tavasz vívmányainak megvédéséért, az országot irányító katonai tanács pedig már visszakozik, és „nemzeti megmentési kormánynak” akarja átadni a hatalmat. A tüntetőket ez nem hatotta meg: a legtöbben azt mondják, maradnak.

Míg Egyiptomban egyre bizonytalanabb a helyzet, addig az arab tavaszt elindító Tunéziában megállapodás született az új kormányról, élén a mérsékelt iszlamista Hamadi Dzsebalival.

Betelt a pohár: damaszkuszi ígéretek ellenére a hadsereg folyamatosan támadja a politikai változásokat követelő ellenzéki tüntetőket.

Ellenzéki vezetők szerint pénteken összesen tizenhét embert lőttek agyon a biztonsági erők.

Egy tunéziai vidéki településről, Sidi Bouzidból indult el az „arab tavasz”. Aki korábban turistaként Dzserba szigetéről, vagy bármelyik tengerparti üdülőhelyről tett hosszú kirándulást az ország belsejébe az algériai határig húzódó sivatagi oázisokba, szinte minden településen ugyanazt láthatta: a munkalehetőség hiányában napközben is fiatal férfiak üldögélnek a teázókban, este azután ismét ott szívják a vízipipát a tévé képernyője előtt.

Eddig azt hitték, hogy nemzeti hősökként vonulnak be a líbiai történelembe. Most viszont felelősségre vonástól, büntetőpertől és akár elmarasztaló ítélettől is tartaniuk kell. Feltéve, ha tény leg többen voltak, akik egy héttel ezelőtt végeztek Moammer Kadhafival.

Sokan úgy beszélnek rólam, mint egy új Khomeiniről, aki visszatérőben van Tunéziába. Nem vagyok Khomeini, nincsenek politikai aspirációim, nem akarok képviselő, miniszter vagy elnök lenni. Számomra az a természetes állapot, hogy Tunéziában vagyok. Hetvenéves leszek hamarosan, és a korom sem teszi lehetővé, hogy ilyen vágyakat tápláljak magamban. Az En-Nahdában (Reneszánsz) felnőtt egy új nemzedék, amely alkalmasabb a politikai aktivizmusra. Én inkább az iszlám gondolat fejlesztésére, a muzulmán világ ügyeire szeretnék koncentrálni – mondta magáról idén januárban Rasid Gannúsi sejk.

Az Európai Parlament csütörtökön az arab tavasz öt szereplőjét jutalmazta a szabadgondolkodás ez évi Szaharov-díjával, amely 50 ezer euróval jár.

– A tizenkét éve hatalmon lévő algériai elnök, Abdel-Aziz Buteflika távozása az országban megvalósítandó gyökeres változások elengedhetetlen feltétele –mondta még tavasszal Ali Jahíja Abdel-Núri, az Algériai Emberi Jogi Liga elnöke. S aztán semmi nem történt. Algériában – a szomszédos Líbiával, Tunéziával, valamint Egyiptommal ellentétben – nem köszöntött be az „arab tavasz”, Buteflika máig hatalmon van.

Nem akarok beállni azon arab vezetők sorába, akik örökre a posztjukon próbálnak maradni. Az olyanokat az al-Dzsazíra sem szereti – próbálta elütni humorral a sokadik, lemondásának okait firtató kérdést a legismertebb arab hírtelevízió főigazgatója, Wadah Khanfar, aki nemrég váratlanul távozott a csatorna éléről.

A jemeni elnökhöz hű hadsereg minden eszközt bevet a kormány-ellenes felkelés elfojtására.

Felkelők és a biztonsági erők tagjai is életüket vesztették a legújabb Szíriai összecsapásokban. Rasztán városát csütörtökön támadták meg a kormánycsapatok, két nap alatt 49 ellenzéki és hét katona veszítette életét.

Tunéziában a napokban indult az új iskolaév – az első Ben Ali elnök több évtizedes tekintélyuralmi rendszerének megdöntése után. A történelemkönyveket máris sikerült újraírni. A pártok mindeközben az első szabad választásokra készülnek, melyet október 23-án tartanak. Ám addig még sok a munka: hárommillióan nem is szerepelnek a választói névjegyzékben.

Öttől tizenöt évig tartó börtönnel sújtotta a bahreini bíróság azokat az egészségügyi dolgozókat, akik ellátták a szunnita uralkodó család ellen fellépő síita tüntetőket.

Három hónapos szaúdi gyógykezelése után visszatért hazájába Ali Abdullah Szaleh jemeni elnök - közölte az állami televízió. Jemenben nyolc hónapja követelik a 33 éve hatalmon lévő Szaleh lemondását, ő azonban nem hajlandó távozni.