Azt kívánom a kedves olvasónak, kapjon nemzeti ünnepünk előestéjén a Nemzeti Filharmonikusoktól német zenéből Strauss-mérgezést.

Minden kegyetlenséggel elvész valami. Még nagyon messze volt a hangrögzítés lehetősége, amikor leszoktak róla, hogy évente szegény sorsú gyerekek ezreit kasztrálják, kiknek kicsi töredékéből lett valaki, minden másodikból kórista, a többiből meg senki, csak tönkretett, boldogtalan ember.

„Jövőnk kulcsa a hűség a rendszerváltáshoz” – mondta május elsején a budai Várban Orbán Viktor (Magyar Nemzet, 2006. május 6.), aki akkor még nem tudta, amit mára már mindig is tudott, hogy amit rendszerváltásnak hívtak, csak egy ócska paktum volt, amin túl kell lépni. Orbán fent idézett beszédében bejelentette, hogy megalakítják a társadalmi önvédelmi testületeket, melyek megvédenek mindenkit, akit azért váltanak le, támadnak, helyeznek nyomás alá és szorítanak háttérbe, mert nem a győztesekhez, hanem a vesztesekhez állnak közel. 2002-ben is alakult ilyen testület, aztán elhalt. Elhalt 2006-ban is.

„A szólásszabadság nem az igazmondási kötelezettség, sem a helyes viselkedés üdvtana. A szólásszabadság a mások megbántásának a szabadsága.” Ezekkel az örökbecsű szavakkal hozta át márciusra Sajó András (Voltaire utolsó száműzetése, Népszava, 2006. március 3.) a Mohamed-karikatúrák körül dúló vitát. A moszlimok megbántásának szabadságát gyakorolta 2005 őszén egy Mohamed prófétáról készült karikatúrasorozattal a Jyllands-Posten nevű, mérsékelten szalonképes ultrakonzervatív, populista, euroszkeptikus, NATO-, EU- és bevándorlóellenes dán lap, amely annak idején például horogkeresztekkel illusztrálta a német újraegyesítés elleni cikkeit. (l. Inotai Edit: „A Jyllands szeret kötözködni”, Népszabadság, 2006. február 7.)

Négy éve nem tudjuk, ki verte meg Pilhál Györgyöt. És ez már négy évvel ezelőtt sem érdekelt senkit. A véres tollú, szoclibfaló kolléga saját elbeszélése szerint, „nem különösebben illuminált állapotban” tartott hazafelé 2005 karácsonya második napjának hajnalán, amikor a lakásától ötven méterre lesben álló izmos urak hátulról leütötték, nagyon megrugdosták, összevissza püfölték, miközben tájékoztatták őt tevékenységük oktató célzatáról: „Te piszok, te szemét! Most végre megtanulod, hogyan kell újságot írni”. Pilhál agyrázkódást szenvedett, orrnyerge eltörött, tele volt zúzódásokkal, feljelentést tett. És erről az egészről egy árva szót sem írt a lapja, amelyben címoldalas hír szokott lenni, ha egy jobboldali újságíróra fenyegetően rányávog egy ballib kinézetű macska.

Nyilvánosságra került Kovács László bokszeralsója. Az egykori pártelnök egykori barátnője hozta nyilvánosságra a Blikkben (Fodor Bori: Itt hagytad a gatyád, Laci!, 2005. december 22.). A Népszabadságban vicces kollégák viccelődtek Kovács gatyaügyein : „A baloldal nemcsak gyorsforgalmiúthálózat-bővítésben tesz túl politikai ellenfelein, de minden megépített autópálya-kilométer mellé tud állítani egy Kovács-exbarátnőt. A »Nem csak az autópályánk hosszabb« szlogennel új, tökös-fickós imázsával masíroz a baloldal az elsöprő választási győzelem felé...” (Uj Péter: Numera-kalkulátor, 2005. december 24.). És: „rájöttem, hogy normális esetben az ágy magánszféra ugyan, de ha túl sokan fordulnak meg benne, akkor már közterület”. (Karcagi László: Szférák, 2005. december 24.)

Október 27-én Párizs elővárosában, Clichy-sous-Bois-ban két kiskorú fiú, egy mauritániai fekete és egy tunéziai arab az őket igazoltatni akaró rendőrök elől bemenekült egy trafóházba, ahol mindketten halálos áramütést szenvedtek. A lakótelepi galeri este rátámadt a rendőrökre. A zavargások napok alatt átterjedtek a jelentős részben bevándorlók által lakott külvárosokra, majd az egész országra. Franciaország lángba borult. A fékevesztett, irracionális erőszak megfékezhetetlennek tűnt.

Orbán Viktorról kiderült, hogy nem több, "csak egy ócska nemzetáruló". Ez hiteles jobboldali forrásból, az általa pártfogolt Demokrata című lapból derült ki. Az Országgyűlés hatalmas többséggel megszavazta Románia felvételét az EU-ba. Igennel szavazott mind a 84 jelen lévő fideszes képviselő, köztük Orbán Viktor. A Fidesz-frakció közel fele nem szavazott.

"Ha Szlovákia azt mondja, hogy ő a tátrai tigris, akkor Magyarország a pannon puma" - ezzel a vadállati hasonlattal szórakoztatta Kóka János a Frankfurter Allgemeine Zeitung olvasóit. Tudni való, hogy a tigrissel ellentétben a puma nem üvölt, viszont dorombol. És Brehm szerint "csak végveszélyben mutat bátorságot". Még nem voltunk eléggé végveszélyben. A kormány sokféle trükköt eszelt ki, hogy a költségvetési hiány láthatatlanul szabaduljon el. A trükkök nagy része bejött, csak a legnagyobbal, a sztrádatrükkel buktak le. Éppen azzal, amelyet az Orbán-kormánytól tanultak, és éppen azért, mert a Fidesz gazdaságpolitikai csúcskáderei által vezetett jegybank beárulta a kormányt Brüsszelben. A hiánycél elsüllyedt, és az euró 2010-es bevezetéséhez szabott menetrend végképp felborult. Az MSZP a Brüszszelben eljáró Szapáry György alelnök lemondását követelte. A liberális média inkább a kormányra haragudott, mint az árulkodókra.

Budapesten jól alakultak a dolgok. Amikor elállt az eső, a Batthyány téri metróállomáson is elállt a beázás, és a 70-es trolibusz sem rázta tovább sofőrjeit. Száraz időben csak autóbuszok lángoltak. A lángoló buszokat hibásan kapta a BKV, aztán biztonságosra alakította őket. A hónap végefelé éppen egy ilyen biztonságosra alakított busz égett ki. A Duna-parti holokauszt-emlékmű júliusban eltűnt vascipőit is megtalálták a folyóban. Ezek szerint nem adták el őket a MÉH-nek, nem alantas pénzsóvárságból törték le őket. Hogy akkor miért, azt nem tudjuk pontosan, de a rendőrség mindenesetre rögvest kizárta a rasszista indítékot.

Május 8-án a Várfok utcai végállomáson várakozó zsúfolt 21-es buszon egy eklektikus hadi öltözetben (zöld rohamsisak, zubbony, bakancs, pajzs, szamurájkard) pompázó társaság egyik tagja a hagyományőrző kardját átdöfte egy tizenöt éves cigány fiún, akit válságos állapotban szállítottak el a mentők. A busz utasai tétlenül szemlélték az eseményeket, a dicső hagyományok őrzőit senki sem zavarta a menekülésben.

Ha a fűnyíróval füvet nyírunk, használunk vele, ha veteményt és virágot, akkor pusztítunk. A fűnyíróelvvel az a baj, hogy nem különbözteti meg azt, ami nyírás után visszanő, attól, ami nyírás után elpusztul.

Szörnyű gyilkossággal kezdődött a hónap. Megöltek Szécsényben egy 14 éves lányt, aki a diszkóból tartott haza, amikor az otthona közelében elkapta őt egy fiatalember, aki közösülni kívánt. A lány ellenállt, és feljelentéssel fenyegette meg az ifjút, aki három hónappal korábban szabadult feltételesen a börtönből. Erőszakos nemi közösülés miatt került oda, enyhe büntetést kapott, mert lemondott a tárgyalásról, és feltételesen szabadlábra helyezték, mert jól viselkedett. P. Tamás beismerő vallomást tett.

A forradalom ünnepére véget ért a forradalom. A forradalmár gazdák és traktorok három hétig időztek a Felvonulási, valamint a Kossuth téren, és közvetlenül a nemzeti ünnep előtt mentek haza. Közben az ország számos pontján demonstrációkat és félpályás (12 helyen, rövid ideig, nem engedélyezett egész pályás) útlezárásokat tartottak. A gazdák a késlekedő agrártámogatások kiutalását, adósságkonszolidációt, túltermelt termékeik állami fölvásárlását, az importtermékek hatósági eszközökkel történő kiszorítását és különféle támogatási keretek bővítését követelték a Magosz irányításával.

Bruck Gábor úgy vélte, Gyurcsány Ferenc "kivételes lehetőség előtt áll... neki van a leginkább lehetősége arra, hogy felismerje, ebben a sokszor hazug és hiteltelen magyar politikában az egyenesség, az őszinteség is győztes fegyver lehet." (Bruck Gábor: Nem töltenek, csak lőnek, Népszabadság, 2005. február 5.)

Följelentették sikkasztás vádjával a pénzügyminisztert. A tervezettnél sokkal kisebb lett az áfabevétel, ezért nagyobb lett a költségvetési hiány. Draskovics Tibor pénzügyminiszter arra gondolni sem mert, hogy az előrejelzésben lehetett a hiba, csak arra, hogy az uniós csatlakozással összefüggésben tűnhetett el a pénz. Ezért még novemberben arra utasította az APEH-et, hogy kizárólag alapos ellenőrzés után fizessék vissza az igényelt áfát az uniós adószámmal rendelkező cégeknek. Mit veszíthet? Ha nem találják meg a hiányzó adót, akkor is szebbek lesznek a költségvetési adatok az év végén, később jön el az igazság és a kirúgás pillanata.