Politológus, szociológus, a CEU egyetemi tanára, volt kulturális miniszter – Bozóki András komoly titulusai dacára otthonosan mozog a könnyűzenei porondon, olyannyira, hogy nevéhez fűződik a PANKKK (Program a Nemzeti Kortárs Könnyűzenei Kultúráért) kezdeményezés, aminek a kedvéért annak idején még léggitárt is ragadott. Jó eséllyel ma este vele is összefuthatunk a Szigeten. Mint szociológust kérdezem: mit jelent a Sziget Magyarországnak, és mennyit változott a rendezvény az elmúlt két évtizedben?

Nagy meglepetésekből az idei fesztiválon sem volt hiány, különösen a Világzenei Nagyszínpad kínált minőségi zenét. A Sziget zárónapjára is maradt bőven szufla: a színpad utolsó programja fergeteges world music hattyúdalnak ígérkezik.

Főnyeremény szelektálni a Szigeten. A Hulladékcsere-pontnál vagy a Zöld Infó Pontnál leadott fémdobozok és műanyag palackok instant jutalomban részesülnek. 20 darabért 100 Ft-os grillutalványt, 30-ért kitűzőt, 40-ért vízipisztolyt vagy törölközőt, 80-ért strandtáskát, 150 darab PET-palackért vagy aludobozért pedig kempingfotelt adnak a szervezők.

Pálmafák, vízspriccelő ventilátorok és játékgép-sor az előtérben, terülj-terülj asztalkám a légkondicionált pavilonban. A Costes, amelynek a Sziget ügyvezetője, Gerendai Károly az egyik tulajdonosa, harmadik éve eteti a nagyszínpad sztárjait... idén először Michelin-csillagosként. BACKSTAGE-riport.

Két dologban talán megegyezhetünk. Legalábbis látatlanban. Az utcaszínháznak fölöttébb alkalmas helye lehet a Sziget.

A csütörtöki után újabb autós üldözés volt Budapesten: a Sziget fesztivál miatt felállított egyik ellenőrző pontnál egy autós nem állt meg a rendőri karjelzésre és elhajtott.

Betiltott zenekar ma már kevés van – a fehérorosz Lyapis Trubetskoy skapunk kollektíva Capital című, diktátorokat gúnyoló videóját hazájukban levetette műsorról a cenzor. Szláv nyelvterületen kívül is egyre dagad a hírnevük, most a Nagyszínpadon tarolhatnak.

Mintha hatalmas rádión folyamatosan újabb állomást keresnénk, esetleg egy láthatatlan dj ütre-főre keverné a számokat és a műfajokat. Erre a következtetésre jutunk az összeérő színpadok között sétálva a Szigeten. A francia ugráló gólyalábasokhoz siettünk csütörtök este.

Járnak vajon Szigetre a szigetesek, akik a jegyet nézik a hídon, a büfében tartják a frontot, hangosítanak, világosítanak, és a színfalak mögött mozgásban tartják az egész cirkuszt? Egyáltalán: kik dolgoznak itt? Mit csinálnak az év többi részében? Pándi Bori olyanokkal foglalkozik, akik maguk se szórakozni járnak a Szigetre.

Szigetelni sokféleképpen lehet. A kényelmes mód például az, hogy elfogadjuk a szervezők hangsúlyozottan a nemzetközi tömegízlésre alapuló előszelekcióját, azaz elfáradunk a Nagyszínpad környékére, és befogadjuk az ezüstkanálon felkínált menzamenüt.

Pozitív hozzáállás. Ez mindenképpen szükséges a Sziget élvezetéhez. Mert bár papíron remek fellépőkkel találkozhattunk az első hivatalos napon, az audiovizuális élmény lelkes befogadásához rengeteg jóindulatra volt szükség. Már ha a zenéért mentünk oda.

Rock, punk és elektronika zörög és zakatol a Sziget fő helyszínén, jórészt az egyesült királysági szigetlakók jóvoltából.

Egy szárnyait vesztett angyali démon lány menekül a sötét, esőáztatta utcákon. Képregénybe illő figurák, filmbe illő kameramozgás, látványos klipp az Ill Nino reszelős metál akkordjaira. Mindez nem egy New York-i stúdióban készült, hanem egy pesti lakásban. Kádár Róbert a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem végzős animációs hallgatója kemény fémbe vágta a fűrészét.