Lakner Zoltán írásából (Család és politika, augusztus 1.) és a Fórum rovatban folyó vita többi cikkéből két ellentétes családpolitikai világkép bontakozik ki.

A tanítvány kioktatta mesterét. Lakner Zoltán leírta Ferge Zsuzsát. Lakner Zoltán (Család és politika, augusztus 1.) önmagát azok közé sorolja, akik "a nemzeti és a társadalmi felelősséget egyszerre megjeleníteni képes szemléletükkel a keresztény konzervatív értékrend szerinti korszerű kormányzásban" segédkeztek.

Ferge Zsuzsa a magyar szociálpolitikában igazodási pont. Sokunknak ma is. Nemcsak "volt", mint írod. Igazodási pont mindazok számára, akiknek az emberi szolidaritás meghatározó érték. Amint írásod mutatja, számodra más értelemben vált igazodási ponttá közös tanárunk, akinél a nyolcvanas évek végén együtt tanultuk a szociálpolitika alapjait, és akivel most csaknem minden közösséget megtagadsz.

A segélyezés az ördögtől való - vallja a "szociálpolitika nagyasszonya, Ferge Zsuzsa (Élő Anita: Szegénységcsapda - interjú Ferge Zsuzsával, Heti Válasz, 2005. június 9.), aki igazolt és maradandó érdemeket szerzett a tudomány e területén. Sőt, magának a szociális, szociálpolitikus szakmának és különösen a szociális képzéseknek az újjászervezését is az ő szívós és következetes munkájának köszönhetjük. Nálunk ő volt a szociálpolitikai igazodási pont.

Lakner Zoltán cikke végén azt javasolja "a törzsi háborúk bozótharcosainak", hogy fejezzék be "érveket nélkülöző vagdalkozásukat".