"Majd csak túl leszünk már ezen is." Szinte észrevétlenül, alig hallhatóan susog ez a hang a fülembe. Sajnos a saját hangom, valahonnan a lefojtott, szorongós rétegekből. Megkérdezek másokat: azt mondják, az ő fejükben is van egy ilyen nem ide való, kínos és érthetetlen hang. Majd csak túl leszünk ezen a Nobel-díjon, meg ami vele jár, jaj, felejtsük már el, lépjünk tovább, csak baj ne legyen belőle, épp ez hiányzott nekünk.

Azt mondanám most Nádas Péternek, mert hiszen ezért írom ezt a kis írást, hogy "Isten éltessen, Péter!", amiről az jut eszembe, hogy éppen neki nem merném ezt, csak úgy: kedvesen odaállni elébe, fülét meghúzni, mosolyogni, és így szólni, úgy értvén a dolgot, hogy "jó, hogy vagy, Péter", miközben persze minderre egy szép kerek születésnap szolgáltat ürügyet, ahogy általában.

Kormányzatok azért alakulnak - rémlik fel nekem politikafilozófiai tanulmányaimból -, hogy a kormányzásuk alá tartozók (demokráciában: állampolgárok) életét így-úgy egyengessék, biztonságukról gondoskodjanak, és boldogságuk vagy boldogulásuk kereséséhez különféle lehetőségeket biztosítsanak. Cinikusabb megfogalmazásokat is hagyott ránk persze a történelem, ezek leghíresebbje talán a panem et circenses megközelítés, amely a magyar politika idei nyári teljesítményeit tekintve most különösen találónak tűnik. Folytatásos kémsztori: könnyű nyári olvasmány, munkahelyen, büfében, folyosón, strandon egyaránt élvezhető. Sztárok a főszerepben!

A Korridor portál publicisztika rovatának szerkesztőjeként kutya kötelességem reagálni minden fontosabb botrányra. Különös kötelesség ez, meglehetősen visszataszító. A nyilvánosság működése következtében mondanunk kell valamit, mielőtt gondolkodhattunk volna. Így hát kötelességemnek megfelelően megírtam Pokorni lemondásáról alkotott véleményemet is, és nekiálltam megvitatni hozzászólóimmal a véleményemet, amely minden más vélemény nyomán újabb nüanszokkal gazdagodott.

Esterházy Péter azt a rejtélyes mondatot választotta végül a Harmonia Caelestis első mondataként, amely most újabb és újabb értelmet nyer, ahogy botrányokon át bukdácsolva próbálunk gondolni valamit arról, hogy mit is gondolunk "a múltról", a közösről, a sajátról, a családiról meg másokéról. "Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot."