Azúrkék színekben játszó kerámiadarabkák hevernek a szelíden megvilágított, hosszú munkaasztalon. Rajtuk karcos betűk: „Gyö”, „kuty”, „gés”, „ám”. – Gyerünk, rakj ki belőlük értelmes szavakat! Aztán pedig mondatokat! – nógat Konda Brigitta, a szótagkirakó készítője.

Ahogyan a bohém szülők gyermekétől sem várja el senki, hogy pedánsan és szabálykövetően viselkedjék, úgy egy kerge művészcsoport által megálmodott kultúrtérről is naiv dolog azt képzelni, hogy érdemes lehet megrendszabályozni.

A budapesti kulturális rendezvényeket listázó virtuális portálokon többen is írják, hogy az Írók Boltja azért jó, mert igazi „könyvesbolthangulata” van.

Úgy tűnik, mintha a lengyelek felébredtek volna abból az évtizedekig húzódó, nyomasztó álomból, amelyből a magyaroknak még mindig nem sikerült. Öntudatosak, nyitottak, fiatalosak. Vibrálnak és pezsegnek. Pont úgy, mint a magyarországi kultúrintézetük.

Ezek a lánybabák, azok a fiúk, van belőlük szamuráj és nindzsa is. Íme, egy „üzenőbaba”: ha lecsavarod a ruhácskáját, írhatsz a belsejébe. Itt látható a mesebeli Bambusz hercegnő, ő pedig Daruma, az indiai szerzetes, aki hét esztendőn át meditált egy barlangban. Kicsit rémisztő a legendája. Az évek során a lábai leváltak testéről, a szemhéjait viszont ő maga nyeste le, hogy el ne aludjon. Így lett belőle a türelem jelképe – mutatja be Tóth-Vásárhelyi Réka a polcokon sorakozó saját készítésű fababáit.

Pesten, a Blaha Lujza tér és a Somogyi Béla utca sarkán, a nagyvilági asszonyt játszó Europeum mellett, a kopott fényű Corvin Áruház harmadik emeletén a szellemi és anyagi függetlenségükért harcoló alkotócsoportok a múlt árnyékában újjászülető, felvilágosult művészeti felfogást ígérik. Kulturális intézményeket bemutató sorozatunk első darabja a Művészeti Szint (Müszi).

Amikor Robert Redford filmjében a menő New York-i magazin főszerkesztője felhívja a „suttogóként” emlegetett Montana állambeli cowboyt, hogy megkérje, szelídítse meg lánya problémás paripáját, a cserzett bőrű, acélos tekintetű főszereplő-rendező így válaszol: „Én az emberekkel gondban lévő lovakon segítek.” Az idézet valamelyest leegyszerűsíti ugyan a természetes lóidomítás definícióját, mégis jól körülírja a felsőörsi „suttogó”, Csontó Zoltán foglalkozását. A negyvenhét éves oktató – az állatok ösztönös viselkedésére építve – igyekszik átformálni az emberek és hátasaik kapcsolatát uraló, eleve elrendelt „ragadozó és prédája” szereposztást.

Műsorválasztékától függően minden csatorna leszűkíti potenciális nézői körét. De hogy valamelyikük a 18 és 59 év közötti férfiakat célozza meg, mégis túlnyúlik a józan stratégia határain… A Fishing & Hunting nézettsége és szerkesztőinek elhivatottsága fityiszt mutat a rosszmájú laikusok károgására.

– Keverj nekem egy esszenciát, amelynek olyan az illata, akár a könyveké! – e szavakkal nem a mesebeli világszép királykisasszony állította újabb próbatétel elé a halálra is fittyet hányó századik kérőjét. Csupán Gerhard Steidl göttingeni könyvkiadó adta le Geza Schön parfümőrnek a megrendelését.

A franciákat ritkán emlegetik a befogadó és nyitott népek között mindazok, akik nem félnek az általánosítás felszínességétől. A TV5Monde létezése mindenesetre cáfolja a hasonló kliséket.

Miért fektet egy amerikai üzletember évente százmilliós nagyságrendben pénzt a magyarországi szegénység és kirekesztés ellen folyó küzdelembe? – merül fel a kérdés az emberben, amikor először hall az Amerikai Ház Alapítványról. Nagy valószínűséggel azért, mert az alapító, az alapítvány elnöke, Richard Field morális elkötelezettsége túlnyúlik a kontinensek határain.

Milliószor hallani, hogy a közszolgálati televízió fő feladata az állampolgárokobjektív és kiegyensúlyozott tájékoztatása. Ám amikor az ember ezzel az axiómával találkozik, arca legtöbbször a kétkedők gúnyosan fensőséges kifejezésétveszi fel, nem hiszi ugyanis, hogy a borús homlokkal emlegetett „mai viszonyok között” ezt a küldetést bármelyik médium teljesíteni tudná.

Született optimista vagyok – összegzi a Lengyel Intézet kulturális programszervezője, Takács Malgorzata, azaz Gosia élete vezérelvét. – Minden napnak úgy megyek neki, hogy ma is biztosan történik velem valami jó.

Két évtized Magyarországon elég ahhoz, hogy egy közéleti csatorna megtapasztalja a kormánypártiság és ellenzékiség kiszámítható előnyeit és a fantáziadús emberek számára is elképzelhetetlen hátrányait. Az ATV sem tudta kikerülni a relativizálódás csapdáját.

Van-e színe a bódulatnak? Része-e az irodalomnak a kortárs dalszöveg? Zoób Kati és Márkos Albert az éjszaka és a hajnal találkozásáról, az újjáépítő megsemmisülésről, a bukaresti színházról és a fehér papírokról.

ZAKOPANE LENGYELORSZÁG LEGFONTOSABB SÍPARADICSOMA, TAVASZTÓL ŐSZIG PEDIG EGYIKE A LENGYEL-TÁTRA LEGSZEBB KIRÁNDULÓHELYEINEK.

Alig két évtizeddel a Music TV indulása után a videoklipek elválaszthatatlan részei lettek a zenei köztudatnak, ráadásul az internetes megosztófórumok is megállíthatatlanul elterjedtek, nem véletlen tehát, hogy a csatorna újratematizálta műsorkínálatát.

– Tavalyelőtt csak egy-két srác ment külföldre az évfolyamból, tavaly négy-öt, az idén pedig tíz-tizenöten próbálnak kijutni valahogyan. Elég rémisztő tendencia – állapítja meg csevegő hangon Dombi András, az ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskolájának végzőse.

Néha úgy tűnik, hogy egy pillangó sem rebbentheti meg itthon a szárnyát anélkül, hogy a Deutsche Welle ne tudna róla. S maguk tájékozódnak, nincs szükségük súgókra.

A befagyott lakáspiacon megállt a belvárosi tetőterek beépítése, noha az efféle beruházás nemrég még jó biznisznek számított. Mindeközben a sok, remekül beépíthető, üresen álló tetőtér felé kacsingatnak a legfelső emeleteken élők. A szerencsések meg tudják vásárolni a fölöttük lévő teret, de mielőtt lépnek, érdemes végiggondolni, hogy mivel is jár egy ilyen beruházás.