galéria megtekintése

Az utolsó csendes kiáltás volt a szombati tüntetés

5 komment

Újító volt a szombati pedagógustüntetés; elmaradt a katarzis; nem volt politikailag veszélyes méretű és erejű tömeg. Szakértőket kérdeztünk


Böcskei Balázs, politikai elemző

Két, a későbbiekre nézve akár jelentősnek is mondható „újítása" volt a szombati pedagógustüntetésnek. Egyrészt különböző társadalmi és foglalkozási csoportok érdekképviseletei együtt tüntettek és mobilizáltak, másrészt az eddig tulajdonképpen NER-kompatibilisen „érdekképviselő" pedagógus-szakszervezetek egységesek voltak, s az utcai tiltakozást választották a pedagógusok ezrei által is illegitimnek tekintett „kerekasztalozás" helyett.

A kormány, ha nem is netadós szintű, de kétségkívül jelentős, az ellenzéki pártok „tiltakozási kultúráján" túlmutató erővel „találkozott", amelyre két megoldással élhet. A jelentős ágazati és intézményi reformok, korrekciók jelentenék az egyik utat, ám erre ma kevés politikai szándék mutatkozik. A másik az egyelőre eseti jelleggel „egységes" tiltakozó mozgalom, azok egyes ágazatokon belüli szereplőinek a megosztása, egymással szemben való kijátszása, követeléseik tárgyalóasztalnál történő felpuhítása.

 

Éppen ezért lehet cezúra a 2010 utáni szakszervezeti ellenállásban az, hogy az érintett vezetők milyen stratégiával mennek tovább, hiszen a tiltakozó tömeg többet „kér", mint amit az eddigi tárgyalásos-gyakorlat során például a pedagógus-szakszervezetek elértek.

Hangsúlyozandó: a szombati tiltakozás nem egy „kormányváltó" Orbán-rezsim elleni tüntetés volt, hanem sokkal inkább az érintettek utolsó (előtti) csendes „tiltakozási" kiáltása.

Mikecz Dániel, Republikon Intézet, mozgalomkutató

A magas részvétel ellenére is sokan érezték úgy, hogy elmaradt a katarzis és a „valami elkezdődött" érzése a tüntetés végén. Megindító volt az öt perces csönd, de nem biztos, hogy jó stratégiai érzékre utal az, ha valaki némaságra buzdít egy tüntető tömeget.

A zavar oka elsősorban az volt, hogy nem volt tisztázva a tüntetés műfaja. Egyrészt egy munkavállalói érdekvédelmi tiltakozásról volt szó, de az oktatás és ehhez kapcsolódóan az egészségügy témája már túlnőtt a szakszervezeti belügyeken.

Maradva még a dramaturgiai hasonlatoknál, az oktatás és az egészségügy erős szimbólummal rendelkezik, lefedi a magyar ember tragédiáját. Maguk a munkavállalók is hangsúlyozzák, hogy itt a felnövő generációk jövője a tét, de követeléseik valójában prózaiak. Szerepükből adódóan a szakszervezetek nem vállalhatják fel az egész rendszer kritikáját, előbb-utóbb megegyeznek a kormánnyal. Nélkülük azonban elveszíti az ügy az igazolhatóságát, „politikaivá" válik. A szombati tüntetés ugyanakkor megmutatta, hogy erős igény van a kormánnyal kritikus magyarok között a mozgósításra, a közösségi élményre.

Mráz Ágoston, a Nézőpont Intézet elemzője

A közoktatással elégedetlenek – kormányzati beavatkozás nélkül is – két táborra oszthatóak: az oktatási rendszer működését kritizáló többségre és a rendszerellenes kisebbségre. Az előbbi csoporttal az új, a felsőoktatásban sikeres államtitkár próbál konszenzusra jutni, az utóbbi tüntetett hétvégén. A tiltakozás oktatáson túli, általános jellegét mutatja, hogy nemcsak pedagógusok és szülők jöttek el, de egészségügyi dolgozók és taxisszervezet is képviseltette magát.

A kisebbség nem jelent kevés embert, a szombati esős napon mégsem jelent meg az internetadó ellen tüntetőkhöz vagy a hallgatói ellenálláshoz hasonló politikailag veszélyes méretű és erejű tömeg. A rendezvény ráadásul inkább betetőzése volt az elmúlt hetek tiltakozásának, mintsem kezdete egy új akciónak. Sem program, sem világos cél, sem következő lépés nem volt kivehető a felszólalások sorából.

A néha megemlített sztrájk előfeltétele épp a követelések konkretizálása és a kormánnyal való egyeztetés volna, amelytől az utóbbi hetekben elzárkóztak a szervezők. Márpedig ha van államtitkári invitálás, attól nehezen tud hitelesen elzárkózni egy érdekvédelmi szervezet, ha nem politikai mozgalom. A kormány részéről jelen helyzetben komoly hiba lenne a tiltakozók elleni visszatetszést keltő kritika. Az ilyen inkább élezi, mint csillapítja a kedélyeket, s megnehezíti a békés egyeztetés fonalának felvételét.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető