Több tízezren tüntettek a Kossuth téren a kormány oktatáspolitikája ellen. A rendezvényen – amely Sándor Mária kérésére ötperces, dermesztő élménnyé váló csönddel ért véget – felszólalt a tiltakozási hullám emblematikus alakjai közül Pilz Olivér és Pukli István is. Palkovics László államtitkár éppen a megmozdulással egy időben okafogyottnak nevezte a demonstrációt, s jelezte: „ízlés kérdése”, hogy a tárgyalóasztalnál vagy a tüntetésen vetik fel a problémákat.
hirdetés
„Úristen mennyien vannak!” – kiáltott fel a Pedagógus Szakszervezetének mellényét viselő nő a Margit-hídon szombat délelőtt tíz órakor. Akkor még egy óra hátra volt a Kossuth térre meghirdetett tüntetés kezdetéig, de sokan gyülekeztek a Jászai Mari téren, hogy együtt vonuljanak a Parlament elé. Egyre csak nőtt a tömeg annak ellenére is, hogy az eső vigasztalanul szakadt. Többen meg is jegyezték: a magyar oktatást siratja.
Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság
E felvetésnek alighanem zaklatott a viszonya a valósággal, annak viszont kiegyensúlyozott, hogy zenekar vezette a menetet a Kossuth tér felé. Biciklicsengők hangját is lehetett hallani, miután többen ezzel üzentek Balog Zoltán miniszternek, aki a kerékpár túltolásával próbált nem egészen komplex magyarázatot adni az oktatás strukturális problémáira.
A menetben ott volt a tiltakozási hullám emblematikus alakjai közül Pukli István, a Teleki Blanka Gimnázium igazgatója, valamint Pilz Olivér, a miskolci Herman Ottó Gimnázium tanára. Munkatársunknak Pilz azt mondta: bízik abban, hogy sokan lesznek, s a tömeg ereje képes nyomást gyakorolni a döntéshozókra. Azt már nem sokkal fél tizenegy után is látni lehetett, hogy nem hiába bizakodott a borsodi pedagógus: mire a Parlamenthez ért a menet, sokezresre duzzadt a tömeg.
Miközben sok ezren áztak a Kossuth téren, hogy jelenlétükkel tiltakozzanak a kormány oktatáspolitikája ellen, néhány utcával odébb, az Emberi Erőforrások Minisztériumának klubtermében Palkovics László oktatási államtitkár épp megnyitotta sajtótájékoztatóját, s bejelentette: – Okafogyottá vált a tüntetés.
A politikus – akinek álláspontját kevéssé igazolta, hogy a Parlamentnél lassan több tízezressé duzzadt a tömeg – arra alapozta állítását, hogy valódi változások indultak el a közoktatásban, hiszen a héten megtartott Köznevelési Kerekasztalon és a pedagógusok sztrájkbizottságával tartott egyeztetéseken minden aktuális kérdés szóba került, a kabinet pedig világossá tette, kész az azonnali változtatásokra. Ezért szerinte most elsősorban tárgyalni kellene, mert „tüntetésen nehéz a nemzeti tantervet módosítani vagy a gyerekek terheit csökkenteni”. A kabinet tárgyalási hajlandóságát, nyitottságát más megvilágításba helyezte viszont két másik mondatával:
– Nyitott a kerekasztal. Várunk minden meghívottat.
Egy kérdésre válaszolva Palkovics kifejtette, hogy nem tartja indokolatlannak a tanárok panaszait, de az már „ízlés kérdése, hogy ezeket a problémákat tüntetésen vagy a tárgyalóasztalnál vetik fel”. Azt viszont elismerte – azzal összefüggésben, hogy lapunk információi szerint Orbán Viktor külső erők által gerjesztett akciónak tartja a pedagógusok tiltakozási hullámát –, hogy ő maga ezt nem tapasztalta. Lapunk munkatársának arra a kérdésére, hogy érzékelte-e, hogy a tanárok mögött bármiféle politikai erő, motiváció állna, azt felelte: „Nem érzékeltem ezt.”
Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság
Mire véget ért az „okafogyott tüntetésről” tartott államtitkári sajtótájékoztató, a Kossuth tér nagy részén már mozdulni sem lehetett. Jellemző, hogy a rendezvény negyedórás csúszással kezdődött, hogy mindenki odaérhessen a színpad közelébe. A metrómegállóhoz közben fél tucat rendőrnek kellett sietnie, hogy a tüntetésre érkezőket arra biztassák, mihamarabb menjenek ki a térre: a fenti tumultus miatt már kezdett megtelni lent a peron. A tömeg méretéről és „sűrűségéről” sokat elárul az is: tudósítónknak majd negyedóráig tartott, míg 400-500 méteres távot abszolválva átvágott a téren az „esernyőerdőn”. Még úgy is, hogy több százan a környező épületek árkádjai alá húzódtak az eső elől.
– Alapvetően a tanárok és a diákok miatt jöttem ki. De persze tudjuk jól, hogy az ő gondjaik, az oktatás szétverése csak egy tünet a sok közül. Orbánék mocskos, korrupt, velejéig aljas, dilettáns rendszerének egyik tünete – vélekedett egy tüntető, a magát hatvanhárom éves fodrászként bemutató asszony, s egyre nagyobb indulatba jött saját szavaitól. – Jó, hogy kint vagyunk több tízezren, de már ez is kevés, ezekre demokratikus eszközökkel már nem lehet hatni. Drasztikusabb módszerekkel lehet csak megértetni velük, hogy el kell takarodniuk.
Higgadtabb kritikát fogalmazott meg két, a beszédeket együtt hallgató fiatalasszony. Egyikük, Kerekes Valéria azt mondta, többszörös érintettként jött ki a tüntetésre: „Két gyermekem van, és tanítókat tanítok, tanársegédként dolgozom az ELTE Tanító- és Óvóképző Karon.” Ő az egyik legnagyobb problémának azt látja, hogy a tanítói, tanári, óvodapedagógusi pálya már egyáltalán nem vonzó a fiatalok számára, nehéz őket motiválni. Különösen úgy, hogy nap mint nap látják saját tanáraik élethelyzetét. „Tanársegédként 160 ezer forintot keresek, ami két gyermek mellett nem mondható túl soknak” – fogalmazott Kerekes Valéria. A másik súlyos gondnak magát az oktatási rendszert látja: szerinte azt már nem is javítgatni kellene, valódi, széleskörű társadalmi és szakmai egyeztetés után újat kellene alkotni.
Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság
– Most majd a kormány kicsit beijed, enged picit, és ezt-azt megváltoztat. Amitől lehet, hogy kevésbé lesz majd rossz a rendszer, de biztosan nem válik jóvá. A most beígért módosításoktól például nem szűnik meg az esélyegyenlőség hiánya, a szegény gyerek ezután is hátrányból indul a gazdag család gyerekével szemben – vette át a szót Kerekes Valéria névtelenséget kérő barátnője, akinek mellkasán, babahordozóban békésen aludt gyermeke. – Egyszer az életben azt kellene mondani, hogy jó, eddig gányoltunk, de most nekilátunk és megcsináljuk rendesen. Rááldoznánk az új oktatási rendszerre mondjuk öt évet, és csinálnánk egy új, jó rendszert. Tele az ország jobbnál jobb szakértőkkel, nem hiszem el, hogy ha ők összeállnak, akkor ne tudnának valami nagyon jót csinálni.
A tüntetők között – nem mesze a „Ne told rám a bringádat” és a „Ne klikkesedj” feliratú transzparenstől – pillantottuk meg a nagykállói Korányi Frigyes Gimnázium tábláját, amelyet esőkabátba öltözött férfi tartott. Borsos Zsolt, magyar–francia szakos tanár – aki több kollégájával utazott Budapestre a tüntetésre – hosszan, indulattól sem mentesen sorolta, hogy a diákok túlterheltségétől kezdve a tankönyvek minőségén át a központosításig mi minden bosszantja. Végül aztán Vekerdy Tamás egy mondatával próbálta leírni, mit gondol: „A közoktatásban minden pusztít, ami kötelező, és minden használ, ami lehetséges."
Mindeközben a tüntetők a beszédeket sokszor díjazták tapssal, és a netadós tüntetések óta először beleremegett a Kossuth tér az „Orbán, takarodj!” rigmusba. A legnagyobb ováció – Pilz és Pukli mellett – Sándor Máriát fogadta. A fekete ruhás ápoló beszédében arra kérte a résztvevőket, hogy az esemény végén majd ne mozduljanak, hanem ötperces csenddel mutassanak erőt. A Szózat eléneklése után bele is kiáltott a mikrofonba: öt perc! Ekkor a hatalmas tömeg döbbenetes gyorsasággal elhalkult, dermesztő élmény volt a sokaság némasága.
Esernyők ezrein koppantak az esőcseppek. Üvöltött a csönd.
