Már Eötvös Loránd is azt mondta: az oktatási rendszerek minőségét semmi más nem határozza meg, mint a tanári kar minősége. Nem a szervezés számít, hanem a tanító néni személye. Rajta múlik, lesz-e kedve tanulni a kisembereknek – állítja a Magyar Nemzetnek adott interjújában Klinghammer István volt felsőoktatásért felelős államtitkár.

Klinghammer István Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

„Olyan pedagógusokra van szükség, akik okosak, erkölcsösek, és ezeket az értékeket adják át a diákoknak. Ezért vagyok pipa, ha a tévében nézem, hogy borotválatlan, kócos, kockás inges tanári kar grasszál. Tudniillik egy tanár a megjelenésével is példát mutat a gyerekeknek. Legalábbis én így gondolom" – fogalmazott.

A gyerekek túlterhelését Klinghammer pedagógusproblémának tartja, s az szerinte a tanári kar minőségét jellemzi. A tankönyv egy keret, és a tanáron múlik, milyen ütemben adja át a benne foglaltakat – jelentette ki. Ezzel kapcsolatban Trefort Ágostont idézte: óriási hiba, ha az oktatott tárgyak és a tankönyvek számát kívánják csökkenteni.

Nem igaz, amikor azt mondják, hogy a tanárnak meg van kötve a keze – véli. Inkább az elmúlt húsz év túlzott szabadosságában látja a gondokat, abban, hogy a pedagógusok magukra lettek hagyva, akik „nagyon élvezték, hogy senki nem szólt bele a dolgukba".

A tüntetések viszont szerinte a világon semmit nem oldanak meg. Úgy látja, ha tudjuk, mi a probléma, s megvan a diagnózis, akkor jöhet a terápia. A tüntetés viszont sem a diagnózist, sem a terápiát nem segíti, másfelől viszont egy demonstrációra mindenféle politikai erő rátelepszik – fogalmazott.

A volt államtitkár állítja: „bájos, amikor olyan pártok nyilatkoznak a témáról, amelyek oktatásbeli képviselőire ráférne a továbbképzés. Létezik egy alapigazság: két feltétele van annak, hogy megítéljünk valamit és véleményt mondjunk róla. Az egyik, hogy szaktudás birtokában legyünk, a másik a morális alkalmasság. Erkölcsi tartást, tisztességet, empátiát, lojalitást értek ezen.

A pedagógusokon rendre azt kérik számon, hogy tegyenek eleget a kötelességüknek. Ezzel kapcsolatban ők viszont mindig mondják – mondta Klinghammer –, hogy túl vannak terhelve, és sokat kell kötelezően az iskolában lenniük. Hát kérdezzék meg – jelentette ki az oktatási szakember –, más munkahelyeken hány órát kell az alkalmazottaknak bent tölteniük.

De a fizetések kapcsán is markáns véleményt fogalmazott meg az akadémikus. Most a vezető egyetemi tanárok bruttó 470 ezer forintot keresnek, és nekik habilitálniuk kell, s tudományos munkát kell végezniük, meg számon kérik rajtuk a tudományos munkát, a publikációkat. A volt államtitkár szerint egy 25-30 éve tanító középiskolai tanárnak is ugyanekkora a bére.

„Nagyon nem szeretném, hogy mikor az unokám tízévesen felső tagozatos lesz, 13 éves osztálytársa legyen, mert az más korosztály, más gondolkodás. Nem kell mételyezni a többieket olyan gyerekekkel, akik alkalmatlanok, mert nem tudják elsajátítani a tananyagot, vagy mert akarati hiányossággal küzdenek és nincs kedvük tanulni" – válaszolta Klinghammer arra a kérdésre, hogy a tankötelezettség korhatárát ismét fel kell-e emelni 18 évre. „Miért kell benntartani azt a gyereket az iskolában, aki csak többet árt a környezetének, mint amit saját magának használ? Ha nincs hozzá kedve sem neki, sem a szüleinek, akkor a döntés szabadságát meg lehet hagyni" – jelentett ki.

Nem a rendszer a rossz, hanem azt rosszul működtetik – vonta le a következtetést Klinghammer. Az állami beavatkozásra szerinte szükség volt a közoktatásban az esélyegyenlőség miatt, s központosítani kellett a kis falusi iskolától az elit gimnáziumig mindenütt.