Az emberiség egyik legrettegettebb betegsége az ebola, amelyet 1976-ban fedeztek fel az akkori Zaire-ban (ma Kongói Demokratikus Köztársaság), az Ebola-folyó völgyében. (Az első áldozat Mabalo Lokela 44 éves tanár volt. Tünetei a maláriára hasonlítottak. A fertőzés terjedését valószínűleg Lokela injekciós tűjének fertőtlenítés nélküli újra használata okozhatta.) A kórt eddig szinte kizárólag olyan emberek kapták el, akik kapcsolatba kerültek beteg csimpánzokkal vagy gorillákkal, illetve az afrikai kórházakban kezelt, fertőzött emberekkel, valamint a betegségben elhunytakkal.
|
A betegség megelőzésére, illetve gyógyítására nincs eljárás
Reuters |
A magas lázzal, külső és belső vérzésekkel, a szervezet elbomlásával járó betegség megelőzésére, illetve gyógyítására nincs hatékony módszer. A vírus hatására összeomlik a szervezet véralvadási képessége, fellép az elvérzés veszélye, és a betegség végzetessé válik. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai alapján a fertőzöttek 25–90 százaléka hal bele a betegségbe attól függően, hogy a vírus melyik változatával került kapcsolatba. A szervezet adatai szerint eddig 15 ebolajárvány pusztított Afrika-szerte, és a vírus több mint 1300 emberrel végzett.
A kutatók az elmúlt években megismerték a vírus szerkezetét, viselkedését, sikeres állatkísérleteken vannak túl. A legvirulensebb emberi kórokozóként számon tartott ebolavírust hosszú, fonalszerű alakja miatt hívják filovírusnak. A legtöbb vírus golyó formájú, és a legkisebb mikroorganizmusok közé tartozik, a filovírusok viszont egy baktérium méreteivel rendelkeznek, és sokféle alakban láthatóak az elektronmikroszkópban. A vírus génállományának szekvenálása során kiderült, hogy a vírustörzsek gyakran cserélgetik génjeiket, új törzsekre válnak szét, majd újra egyesülnek, gyorsan mutálódnak.
– A beteg esetében a beavatkozás gyakorlatilag a folyadékveszteség intravénás pótlására, lázcsillapításra és infúzióra korlátozódik – tájékoztatta lapunkat Szlávik János, az Egyesített Szent István és Szent János Kórház főorvosa. Hazánk minden eshetőségre felkészülten két kórtermet rendezett be a vérzéses betegek számára. Eddig nem volt szükség a speciálisan felszerelt helyre. A szakember szerint az ebolavírus elleni vakcinában lehet ugyan reménykedni, de ne fűzzünk hozzá túl sok reményt. A harminc éve ismert HIV-vírus ellen sincs ellenszer. Kétli, hogy a világ egyik legszegényebb régiójában terjedő ebola ellen belátható időn belül sikerül hatóanyagot előállítani.
A vírus valószínűleg nem emberspecifikus, hanem a kórokozó egy ma még ismeretlen, vadon élő állatfajban tartja fönt magát, ahonnan olykor az emberi népességre vagy a csimpánzokra és gorillákra – utóbbi faj ötezer példányának pusztulását írják a vírus számlájára – is átterjedhet. Az újabb járványok esélyét leginkább akkor lehetne korlátozni, ha sikerülne a vírust végre a természetben is megtalálni, vagyis a rá jellemző gazdafajt azonosítani. A négy vírustörzs közül kettő esetében felmerült, hogy a denevérek közvetítik, de biztos, hogy nem a majmok az elsődleges fertőzési források. Nem megfelelő gazdák a vírusok számára, mert nagyon gyorsan elpusztítja őket; a rágcsálók szintén negatívnak bizonyultak.
Szlávik János szerint a járványok kitörésének esélyét jelentősen csökkenthetnék, ha változtatnának a törzsi szokásokon. A halottak búcsúztatásakor ugyanis bevett gyakorlat, hogy az elhunytat átölelik, arcon csókolják, akkor is, ha az vérzéssel járó betegségben hunyt el. A rokonok így megfertőződnek, hazatérve a saját családjuk körében terjesztik a vírust. A magyar szakember szerint nem zárható ki, hogy véletlen folytán Európába is eljut a kórokozó, de azt kizártnak tartja, hogy fejlett egészségügyi kultúrájú országokban járvány lépjen fel.
