Berbekár Éva és Csőke Éva is az elsők között jöttek, Hamburgból és Magdeburgból érkeztek a német fővárosba. Kalandvágy és állampolgári kötelességtudat hajtotta őket. Kezükben egy pohár víz: egyenesen a szombat esti buliból jöttek voksolni.
Összesen több mint 1300 szavazót vártak Berlinbe. Délelőtt 11-re a követség előtti napsütötte flaszter megtelik az urnához igyekvő magyarokkal. Hiába szerepelnek a külképviseleti névjegyzékben, még érhetik őket meglepetések. Vannak, akikről most derül ki, hogy rossz listára regisztráltak, mások nem tudják igazolni magukat.
Ám olyan is akad, aki anyakönyvi kivonattal és személyi igazolvány-fénymásolattal is érvényesen szavazhat.
Azok sem mennek rögtön haza, akik végeztek: egyesek derűs képpel mustrálják otthonuktól távolszakadt sorstársaikat, mások pedig a választási plakát előtt pózolva örökítik meg, hogy bizony, ők is éltek demokratikus jogaikkal.
Negyven évnél idősebbeket nemigen lehet látni. – A korombelieket nem érdekli a magyar politika. Belefásultak – jegyzi meg lakonikusan a nyugdíjas Tóth József. Aztán kifakad. Szégyelli, ami otthon történik. A bohózatba illő közéletet, a nevetséges politikai helyzetet. Azért kelt útra Lipcséből Berlinbe, mert meg akarja mutatni, hogy neki nem mindegy. Harmincévnyi kintlét után sem.
Szászi Károlynak viszont azt nem vetheti senki a szemére, hogy alábecsüli a szimbolikus tettek jelentőségét. Több mint kétszáz kilométert utazott Braunschweigból Berlinbe, hogy üresen adja le a szavazólapját. Tizenöt éve él Németországban, biztonságtechnikában utazik. Fekete bőrkabátot visel, fekete a hasáról lógó övtáska is. Simára borotvált koponyája fénylik. – Magyarország demokratúrában él. A Szent Korona-tan alapján vissza kell állítani a jogfolytonosságot, hogy az ország újra az igaz, szívükben és vérvonalukban is magyar embereké lehessen. Ez demokratikus úton nem megvalósítható. A népnek össze kell fognia, és első lépésként szakítania kell az EU-val – fejtegeti. Ő maga a jobb megélhetés reményében költözött ki Németországba. – Kiűztek minket – teszi hozzá magyarázatként.
A Berlinben dolgozó fiatal magyar építészeket összefogó Vörös Kubus csoport tagjai együtt érkeztek választani. Könnyedén találtak állást a szakmájukban. Többen közülük legalább két éve kint élnek. – Azért jöttem el szavazni, mert előbb-utóbb vissza szeretnék költözni Magyarországra. Ám amíg otthon a mostani körülmények várnak, eszemben sincs a hazatérésen gondolkodni - mondják.
