A Fidesz–KDNP és a Kormányváltók közötti húszegynéhány százalékos különbségből következik, hogy az egyéni választókerületek túlnyomó többségében a kormánypárti jelölt nyert. A Kormányváltók csak a fővárosban, azon belül is leginkább Pesten tudták megelőzni vagy megszorítani a kormánypárti jelöltet. A fővárosi kerületek fele vagy minimális többsége juthat az ellenzéknek. Az ellenzék a fővárost visszahódította, de az országot nem.
Mindazonáltal az idei választást nehéz összevetni a korábbiakkal. Most először választottunk olyan törvény alapján, amely mögött nem áll a versengő pártok konszenzusa. Most először választottunk szélsőségesen aránytalan rendszerben. A választókerületek egyoldalú és a kormánypártoknak kedvező átrajzolása sok helyen eldöntötte a szoros versenyt a Fidesz–KDNP jelöltjei javára.
Ezek az eredmények meglehetősen abszurd kampány után születtek meg. Ennek a kampánynak két sajátossága volt. Az egyik, hogy teljességgel hiányzott belőle a választási kampányok lényege és értelme, a programok meghirdetése, szembesítése, az érvek összecsapása, a választási viták. A kormánypárt a leghatározottabban kizárta a programok szembesítésének, a vitának minden lehetőségét. Egészen egyedülálló és elképesztő módon semmiféle programot nem hirdettek, kampányüzeneteiből semmiféle következtetést nem lehet levonni arra nézve, hogy mihez kérik a választók bizalmát. Az üzenet lényege az volt, hogy a kormány hatalmas eredményeket ért el az elmúlt négy évben, az ellenzék pedig tönkretette az országot, amikor lehetősége volt rá, és újra ezt tenné, ha lehetősége lenne rá. Az ellenzék ugyan hirdetett programot, ám nem állt módjában igazán markáns alternatívát megfogalmazni, mert a rá kényszerített választási rendszer egy tömbbe kényszerítette azokat, akik a nyolcéves kormányzásuk kudarcából azt a következtetést vonták le, hogy „baloldali fordulatra" van szükség, és azokat, akik liberális fordulatot tartottak szükségesnek.
A kampány másik jellegzetessége a nyilvánosságban való megjelenés szélsőséges aránytalansága. A közmédia oly mértékben szolgálta ki a kormányoldalt és negligálta az ellenzéket, ami demokratikus viszonyok között elképzelhetetlen. A kormány a magánmédia nagy részére is kiterjesztette a hatalmát. A kormánypártok sokszor annyi pénzből, túlnyomórészt az adófizetők pénzéből és civil szervezetek maszkjában kampányoltak.
A négy évvel ezelőtti szabályok szerint nem ilyen szélsőségesen aránytalan választási rendszerben, a jelenlegi eredményeivel a Fidesz–KDNP messze lenne a kétharmados többségtől. A lapzártakor rendelkezésre álló adatok szerint közel áll hozzá. Azon múlik, hogy az LMP bekerül-e a parlamentbe, illetve miként dől el néhány szoros egyéni verseny.
Szentpéteri Nagy Richard lapunkban úgy fogalmazott, hogy a pálya nem egyszerűen lejt, hanem függőleges. Nem tudjuk, hogy olyan tisztességes versenyben, amelyben a korábbi választásokon az Országgyűlés összetétele eldőlt, miként festene a patkó.
