galéria megtekintése

Orrhangú misztikum

Sorozat

Az írás a Népszabadság
2014. 04. 07. számában
jelent meg.


Horváth András Dezső
Népszabadság

Huszonöt éve történt, hogy az ABC televíziós csatorna fejesei összegyűltek New York-i irodaházukban. Kávét és fánkot fogyasztottak, beszélgettek, és vártak.

Végül megérkezett a rendező és a forgatókönyvíró, akik legújabb sorozatuk ötletét akarták eladni. Egy kisvárosi mesét, mely ötvözi Charles Dickens, Edgar Allan Poe és a klasszikus amerikai szappanopera vonásait. A fejesek egy ideig nézegették a két különös figurát, de végül megtámogatták őket annyi pénzzel, amelyből egy pilot-epizódot össze lehet hozni.

Ez az ABC történetének legjobb döntése lett. A két figura, David Lynch rendező és Mark Frost forgatókönyvíró műve, a Twin Peaks alapjaiban változtatta meg a televíziózást. A jubileum alkalmából Budapest egyik művészkocsmájában, a Nyitott Műhelyben gyűltek össze jó néhányan, hogy végignézzék a sorozat első évadját.

A Twin Peaks egyetlen gyenge pontja éppen a legerősebb pontból, vagyis a történetből lett. A sorozat egy fiatal lány, Laura Palmer halálával kezdődik. A gyilkosság elkövetője utáni nyomozás azonban a második évad közepén hirtelen véget ért, amikor meglett a gyilkos, ettől kezdve pedig a sorozat elveszítette legfontosabb elemét: a valódi, hátborzongató misztikumot. Ami azonban odáig történik, arról kis túlzással állítható, hogy hibátlan. Miután Lynch és Frost megkapta a pénzt, három hónapra beköltöztek egy Los Angeles-i hotelbe, és elkezdték kidolgozni a Twin Peaks karaktereit.

 

A főszereplő, Dale Cooper FBI-ügynök mellett minden karakter egyszerre bizarr és szórakoztató: a kettős életet élő, hazugságok és amorális titkok szövevényében botorkáló figurák egész serege lepi el a várost. Például Lucy, a rendőrség orrhangú titkárnője. Vagy Andy, a nyomozó, aki a legtöbb jelenetben rémülten sír. Esetleg a város legjobb nője, Josie, a hongkongi femme fatale, aki mellékállásban hidegvérű gyilkos és összeesküvő. Esetleg Albert, a kényszeresen pedáns és gonoszul szarkasztikus halottkém.

David Lynch sorozata árnyalt bizarr humorával bizonytalanítja el a nézőt
David Lynch sorozata árnyalt bizarr humorával bizonytalanítja el a nézőt

A remekül megírt karakterek mellett a Twin Peaks hangulata is egyedi. Az éjszakai jelenetek pasztellszínei, az erdők felett úszó köd Angelo Badalamenti zenéjével olyan atmoszférát teremtettek, amely egyszerre vonzó és érdekes, félelmetes és visszataszító. Lynch sorozata volt az első, amely képes volt valóban árnyalt személyiségű szereplőket felvonultatni: és nem csupán arról van szó, hogy a szimpatikus rendőrkapitány életében már kétszer is parkolt tilosban. A sztori és a karakterek sokszínűsége mellett Lynch és Frost még egy eszközt bevetett, hogy a nézőt teljesen összezavarja.

A jól adagolt komikum elbizonytalanítja a nézőt, aki azon gondolkozik, hogy amit lát, vajon egy véresen komoly természetfeletti thriller, vagy az amerikai sitcomok stílusparódiája. A Twin Peaks bizarr humorának eklatáns képviselője a legváratlanabb helyzetekben felbukkanó Tuskó Lady, aki nevét az állandóan magával cipelt fadarabról kapta. Tuskó Ladyn ugyanis a néző a sorozat első évadjában csak röhög, és megnyugszik, hogy ebben az elmebeteg és perverz városban legalább egy szerethető bolond lakik.

Aztán szép lassan az arcunkra fagy a mosoly, Tuskó Lady pedig epizódról epizódra egyre félelmetesebb. Végül az ember már annyira megijed tőle, hogy két évtizeddel később a Nyitott Műhely homályos sarkában álló tölgyfalámpát is Tuskó Ladynek nézi. De ahogy Lynchet ismerjük, lehet, hogy tényleg ő az.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.