Nem csak fosztogattak

A show sajtóbejárásán Gareth Williams kurátor hangsúlyozta, mennyire aktívak voltak a kor kutatói az elmúlt évtizedekben. Nemcsak az olyan hagyományos diszciplinák,mint a történelem, régészet, irodalom, runológia és numizmatika, hanem az újabb történeti genetika is izgalmas eredményeket hozott.

Ezeknek köszönhetően vált világossá, hogy a vikingek nem pusztán Britanniában, Írországban és más észak-atlanti területeken vagy Észak-Amerikában dúltak, hanem kelet felé is terjeszkedtek. Fontos szerepet játszottak például a középkori Oroszország fejlődésében és az orosz–ukrán folyók által nyújtott lehetőségeket kihasználva a kereskedelmi útvonalak kiépítésében a Közel-Kelet és Belső-Ázsia felé.

Az „Élet és legenda” alcímet viselő kiállítás nem vitatja, hogy a vikingek, akiknek neve eredetileg valóban rablót és kalózt jelentett, „még abban a társadalomban sem vívtak ki maguknak egyértelmű tiszteletet, melyben a harcosokat nagyra értékelték”.

A hadviselés és erőszakos cselekmények elkövetése csak a viking társadalom egy részének a „reszortja” volt. A többség békés kereskedelemmel foglalkozott.

A rendezők rámutatnak: a hadviselés és erőszakos cselekmények elkövetése csak a viking társadalom egy részének a „reszortja” volt. A többség békés kereskedelemmel foglalkozott. Skandináviából luxuscikkeket – szőrmét, halcsontot, borostyánt –, az ellenkező irányból pedig fegyvereket, bort, üveg- és fazekasárut, sőt drágaköveket hoztak.

A távolsági kereskedelem leglátványosabb példája a kiállítás egyik szenzációja, a Yorki kincs, amely első alkalommal csodálható meg azóta, hogy 2007-ben Harrogate-ben a fémdetektoroknak köszönhetően felszínre került. A Yorki Múzeumok Alapítványa és a British Museum közös tulajdonában lévő, hajdan vallási célokra használt edényben rejtőző lelet 617 érméből, hat karpántból, továbbá tetemes mennyiségű ezüstrúdból áll. Az együttesen a Vale of York Hoardot képező kincs olyan messzi tájakról érkezett, mint Írország és Afganisztán.

Magát a kelyhet, melyben az ezüstöt eltemették, egy évszázaddal korábban munkálták meg, és valószínűleg egy frank templomban használták, mielőtt a vikingek rátették volna a kezüket. Figyelemre méltó, hogy az egyes darabok három vallás, a kereszténység, az iszlám és a Thor-kultusz jegyeit viselik.

Első ízben tekinthető meg egy másik, az oroszországi Gnezsdovóban felfedezett kollekció is. Az ezüst és arany ékszerek skandináv, szláv és közel-keleti befolyásokat egyaránt tükröznek, melyek mind szerepet játszottak a viking kori korai orosz állam fejlődésében.

A kiállítás szervezőinek legnagyobb bravúrja az utolsó, hatalmas csarnokra marad. Itt tekinthető meg a valaha talált legméretesebb viking hadihajó, pontosabban az annak dimenzióit hűen tükröző acélszerkezet. A „csontvázban” kitartó türelmet igénylő rekonstrukció után a történelem viharait túlélt, majd az állagmegóvás jegyében vízfürdőben őrzött szálfák százait helyezték el, segítve ezzel az 1025 körül épített vízi jármű jelentőségének megértését.

A Roskilde 6 nevű, csaknem 37 méteres, Norvégiában készült hajó törékeny maradványai Toby Melville / Reuters

A roncs a dániai Roskilde kikötőben található hajómúzeum bővítése közepette került elő nyolc más viking hajóval együtt 1996–97-ben. A Roskilde 6 névre keresztelt, közel 37 méteres hajó Norvégiában készült. A törékeny maradványok a viking társadalom tengerészeti erejét és a hajóépítők bámulatos tehetségét egyaránt bizonyítják.

Itt jön a képbe a Sainsbury kiállítási csarnok jelentősége: az egykori olvasóteremben nem fért volna el a teljes váz, mert hossza néhány méterrel meghaladja annak átmérőjét. A tárlat részletes tájékoztatást ad arról, milyen fortélyok voltak szükségesek megalkotásához, és arra a következtetésre jut, hogy Nagy Knut háborúiban lehetett rá szükség. A viking hódítások utolsó szakaszának és egyben a viking fénykornak egyik legnagyobb uralkodója, ha rövid időre is, Anglia, Dánia, Norvégia és esetleg Svédország egyes részeinek egyesítésével létrehozott egy Északi-tengeri birodalmat.