Itt nyílt kiállítása az amerikai Robbin A. Silverbergnek, akinek műveit sok közép-európai (Bécsben végezte művészeti tanulmányait) és magyar (férje Böröcz András, New Yorkban élő képzőművész) kötődés jellemzi. A kiállítás címe ("A valóság vékony, mint a papír") a lengyel-zsidó írótól, Bruno Schultztól vett idézet. Igen, Silverbergnél az alkotás, a művészi koncepció a papírnál kezdődik. A gondolatok nemcsak a papíron, hanem magában a papírban jelennek meg.
Például az a papír, amelyet a "Smell of Winter" (A tél illata) című tíz példányban készült könyvhöz készített selyemszálakat tartalmaz, az egyedi papírlapok áttetsző anyagában kis, írógépbetűs cédulák bújnak meg, mindegyik oldalon annak az illatnak a kémiai nevével, amely kicsike üvegfiolában a könyvet magába foglaló doboz falában pihen. A dupla oldalakon sziluettszerű fényképek, két ember elnyújtott árnyéka a havon. A kissé merev papír lapozásakor hallható zörej a talpunk alatt csikorgó hó hangját idézi. A tíz példány mind kissé más, hiszen a papírlapok anyaga nem teljesen egyforma.
A 2000-ben készült Wiener Graben egyetlen példány. A papír anyagába – igen, bele, nem rá –, minden gránitszürke oldalba számokat írt Silverberg. Egyenként, kézzel, egytől száznyolcvanhatig. Az egyik lapon angolul, a másikon oroszul, a harmadikon jiddisül, a negyediken németül. A száznyolcvanhat fokú lépcső, a "Halál lépcsője" a mauthauseni koncentrációs táborban volt. A Bécs városának tulajdonában lévő gránitbányát alakította munka-, pontosabban haláltáborrá az SS 1938-ban. A száznyolcvanhat fokú kőlépcsőn cipelték a rabok – 1944-től magyar deportált zsidók is – a súlyos gránittömbeket a domb tetejére. Amíg bele nem szakadtak. A szürke papírlapok viseltes gyapjúkendőbe bugyolálva, jelzetlen papírdobozban fekszenek.
1984-ben a lengyel titkosrendőrség megölte Jerzy Popieluszkót, a Solidarnost-tal szoros kapcsolatot tartó fiatal katolikus papot. Brooklynban, Silverberg lakása közelében egy kis parkot neveztek el Popieluszkóról, és a tér sarkában felállították a mártír gránitból készült mellszobrát. Nem sokkal később a szobor fejét – vélhetően politikai banditizmustól hajtva – egyik éjjel valaki letörte. Silverberg férje, Böröcz András kétkilós kenyérveknikből fejeket, fej-szobrokat formált, azokat a megcsonkított emlékmű közelében a sétaútra állította. A parkot hamarosan galambok lepték el, és a kenyérszobrok a madarak brutális „csipegetésének" áldozatává váltak. Az eseményt Silverberg végig fotózta, a fotókat egy kinyitható doboz belsejére kasírozta. Egy politikai gyilkosság utóélete bedobozolva (Bread Head Fables, 2013).
A legmeghökkentőbb mű olyan papírlapokból áll, amelyekbe egy-egy kislánybugyi van beleágyazva. Elsőre maszknak látszanak. A bugyik szépen, gondosan, már-már túl esztétikussá simítva alkotják a lapokat. Amitől a gyermek védtelensége, az abúzus rettenete ráz meg bennünket (Continual Conversation with a Silent Man, 2014). Ekkor kezdjük kapiskálni, miért egy gyermekpszichológiai könyv borítója lebeg a kirakatban.
Robbin A. Silverberg kiállítása Bécsben a Galerie Druck und Buchban, nyitva október 8-ig.
