Fel kell ébredni éjszaka az embernek a békés álmából, fel kell nézni a mennyboltra, és valahol ott jelennek meg, és ezt én szimbólumnak szánom, metaforának ezt a dolgot. Ezek a csillagok, egészen biztos vagyok abban, hogy ők a magyar nemzet művészeti-kulturális mennyboltjának – ha van ilyen –, akkor valóban a ragyogó csillagai – így Fekete György amatőr kozmológus. A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnöke a múlt heti, vigadóbeli sajtótájékoztatóján beszélt az általuk tíz kategóriában odaítélt Nemzet Művésze díjról, nyilvánosságra hozva a kitüntetettek nevét. Egyúttal közölve, hogy a 665 500 forint életjáradékra érdemesített, hatvankilenc Kossuth-díjas, „született” állócsillag – hangsúlyozottan nem „csinált” sztár – kiválasztásakor „a szociális szempont is számított”. Továbbá „a válogatásnak vannak szubjektív elemei”. Hogy az utóbbi mit is jelenthet a gyakorlatban, arra az angol abszurd humornak hódolva világított rá az Index szeptember 25-i videointerjúja, a „Testével védte Fekete Györgyöt a titkár”.
 |
| Fekete György, az MMA elnöke Kovács Tamás / MTI |
A Buddha-mosolyú Földes András közel négyperces szkeccsében a Nemzet Égboltjáért (is) felelős szervezeti főnök pozitívumként említette magánérintettségét a „csúcsdíjban”. Mondván, „a személyek” kilencven százalékát privátim ismeri vagy köszönt neki valaha életében. Eztán van-e olyan kialvatlan honpolgár, aki szunyókálásából felriadva nem ugyanazokat az artisztikus csillagokat pásztázza az égen, mint a kurzus Keplere? Akit a kormány felé közvetített nemzeti konszenzusos javaslatainak meghozatalakor „nem mindenféle részletes lelkizés” vezérel, ellenben a politikamentes „komoly beszéd, a racionális érvelés, az adatok”. E katonás szavaknak adott nyomatékot a kitűnő kondíciójú riporter mellett strázsáló feszült elnöki és főtitkári sajtómunkatárs, Engedi Éva nomen est omen jelenléte.
