A mélyen katolikus Írországban, ahol májusban népszavazással legalizálták a melegházasságot, máig tabu a választható terhességmegszakítás. Az 1983-ban született nyolcadik alkotmánymódosítás kimondja, hogy az embrió a nemzés pillanatától kezdve ír állampolgár, akit minden jog megillet, olyannyira, hogy a nők élethez való joga is csak másodlagos a magzatéhoz képest.
„Mindenkinek magának kellene meghoznia a saját maga és a családja számára legjobb döntést” – mondta Lily, aki 2012-ben utazott Angliába, miután kiderült, hogy a magzata nem életképes.
Írországban ugyanis attól, hogy a vizsgálatok alapján tudni lehet, hogy a magzat nem fogja túlélni a terhességet, nem engedélyezik az abortuszt, az ír jog szerint a nőnek ilyen esetben is ki kell hordania a gyereket.
Évente körülbelül négyezer nő utazik külföldre terhességmegszakítás céljából. Köztük van Cerys is, aki elmondása szerint törvénytisztelő állampolgár, azonban a határ átlépésekor úgy érezte magát, mint egy bűnöző. „Olyan volt, mintha legalább drogot csempésznék át a határon. Borzalmas volt” – jegyzi meg.
Lupe-nak is Spanyolországban kellett elvégeztetnie az abortuszt, mert Írországban nem engedélyezték, noha a magzat szívhangja 14 héten át nem volt hallható. „Nem éreztem magam biztonságban ... rettegtem, mert világossá vált, hogy ha bármilyen komplikáció felmerül, ezek az emberek hagynak engem meghalni”.
Magyarországon jobb a helyzet
A 2012. január 1-jén hatályba lépő új alaptörvény deklarálja, hogy „a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg. Ugyanakkor a várandósság 12. hetéig megszakítható terhesség, ha az állapotos nő egészségét súlyosan veszélyeztető ok ezt indokolja, ha a magzat orvosilag valószínűsíthetően súlyos fogyatékosságban vagy egyéb károsodásban szenved, ha bűncselekmény következtében fogant meg a gyerek, valamint a várandós nő súlyos válsághelyzete esetén. A törvényi definíció szerint súlyos válsághelyzet az, amely testi vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi ellehetetlenülést okoz.
Írország az egyetlen olyan európai ország, ahol még a nemi erőszakból vagy vérfertőzésből fogant gyermekeket sem engedik elvetetni. Precedens értékű volt, amikor 1992-ben az ír Legfelsőbb Bíróság engedélyezte a terhességmegszakítást egy 14 éves lány esetében, akit apja barátja erőszakolt meg. Ám nem a nemi erőszak játszotta a főszerepet a döntés meghozatalában, hanem az, hogy a klinikai szakpszichológus szerint reális esély volt rá, hogy a kislány végez magával. Az X-esetként emlegetett ügy az egyik oka, hogy engedélyezik az abortuszt, ha a nő élete – nem pedig az egészsége vagy a jóléte – potenciális veszélynek van kitéve, beleértve ebbe az öngyilkosságot is.
Azt, hogy a jelenleg érvényben lévő törvény nem jó, Leo Varadkar, az egészségügyi miniszter maga is elismerte. 2014 decemberében azt mondta, „a nyolcadik alkotmánymódosítás túlságosan szigorú. Míg a [várandós] nők élethez való jogát védelmezi, addig egyáltalán nem foglalkozik az egészségre gyakorolt hosszú távú hatásaival. Ha egy stroke, szívinfarktus vagy epilepsziás roham történik, az maradandó károsodást okozhat, ez pedig teljesen elfogadható a törvény szerint. Úgy vélem, ez így nem helyes”.
Az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottsága a napokban vonta kérdőre a szigetországot, hogy miért nem tartottak referendumot az abortusszal kapcsolatban. Az ír delegáció egyenes válasz helyett közölte, hogy ahhoz alkotmányos népszavazás szükséges, hogy kiterjesszék az abortusztörvényt a nemi erőszakra, vérfertőzésre és a magzat elhalálozására is.
S noha az ENSZ és több emberi jogi szervezet is időről időre felemeli a hangját a törvény ellen, az továbbra is semmibe veszi a nők jogait, köztük a magánélethez és a testi integritáshoz való jogaikat.
