„Nem szabad semmibe venni Isten ajándékait (úgy mint például a szopást vagy a sült csirkét).”
Michel Houellebecq: Behódolás
„Figyelj, álmodtam valamit. Le akartam neked írni, de nem tudom a címed, honnan tudnám, a mailnek vagy a csetnek meg nincs szaga, az csak nullák és egyesek sorozata, digitális létező, azt pedig nem tudom beszórni parfümmel.
Szóval annyira bekúrtam a Könyvek Éjszakáján valami ananászos löttytől, hogy elaludtam az egyik kiadói stand mögött, félig takarásban, és akkor azt álmodtam, hogy a könyvhéten vagyok, és persze tényleg ott voltam, de az álmomban más volt, és éppen túszul ejtettem Esterházy Pétert, hogy de igenis írja meg azt a fülszöveget a könyvemhez, és a rémült tömegből egyszer csak előléptél, és rögtön tudtam, hogy gyakorlott túsztárgyaló vagy, pedig nem is mondtál semmit, csak intettél, hogy nyugi, aztán a következő percben meg már egy sárga szedánban ültünk, mint bizonyos bűnügyi filmekben, úgy verettük kifelé a rakparton, te vezettél, én az anyósülésen, hátul Esterházy megkötözve, és miközben az idősebb Antall József rakparton majdnem elütöttünk egy őzet, azt mondtad, hogy mostanában egyre jobban megy neked a vezetés. Esterházy meg, hogy talán egy kis óvatosság idő- és célszerű volna, kisasszony, ha meg nem sértem – amin én nevetni kezdtem, mert biztos voltam benne, hogy téged nem lehet megsérteni egyáltalán, sérthetetlen vagy, gránitszilárdságúbb, mint az alkotmány, vagy nem is, inkább gyémánt, amit csak egy másik gyémántnak sikerülhet megsértenie. És te biztosan azt keresed.
