A karácsonyinak hívott, valójában már szeptemberben (!) elkezdődő játékvásárlási főszezon idén egyértelműen a számítógépes játékokról, és azon belül is elsősorban a mozgásérzékelős játékvezérlőkről, meg az azokhoz szánt játékverziókról fog szólni. Azaz egy forradalom startjánál vagyunk: az már világos, hogy az eddig megszokott „játékvilág” eltűnik, de még nem sejthető, hogy mi jön helyette.

Látszólag ég és föld. A Szegedről indult színésznő feltűnő szépségével kápráztatja el a világot, a Szentesről indult író szokatlan megközelítésekkel bombázza az irodalmat. Aztán kiderül, mindkettejükben egy-egy hivatalnok szunnyad. De még szunnyad – Tordai Teri és Cserna-Szabó András a Tandemben.

Faust a zenében? Gounod, Berlioz és Liszt neve azonnal beugrik. Az Operaház nézői most egy Magyarországon gyakorlatilag ismeretlen szerzővel barátkozhatnak.

A könyvek bűvöletében nőtt fel Hegedűs D. Géza színművész, aki a könyvgyűjtés szenvedélyéta szüleitől örökölte, majd a lányainak adta tovább. Arra gondolt, gyermekeinek összegyűjt egy-egy könyvtárat, legyen ez a hozományuk.

Csak át kell lépni a küszöböt, fel kell nézni az oromzatra, észre kell venni, ami mindig is ott volt.

Ha azt mondom: Egy óra múlva itt vagyok!, mindenkitudja, rám aztán ne számítson. Mert akkor eltűnök, mint Láng Vince. Ha nem is korszakalkotó, de mondásformáló volt ez a sorozat a daliás hetvenes években.

A franc helyett egy másik szót választott a magyar nyelv észveszejtően gazdag szókészletéből, de az a szó nem Szent Koronakompatibilis, én meg szoktatom magam a jóhoz.

Miért éppen a tánciskoláknak ne lehetne egy estétől reggelig tartó seregszemléjük?

Veszélyes üzemágban utaznak. Molnár Piroska jól bírja a díszletek támadását; hiába hullanak sűrűn körülötte vagy egyenesen az ő fejére a mázsás elemek, csaka kollégák esnek kétségbe, ő feláll, és rendületlenül játszik tovább. Kenyeres Bálint viszont a filmkészítésnek hívott kártyavárépítésben bizonyította túlélőképességét, noha munkavédelmi ismereteket nem tanult a Színművészeti rendező szakán.

Amihez J. J. Abrams nyúl, arannyá változik. A tévésorozatok fenegyerekére mostanában mint a Lost –Eltűntek és a Star Trek mondakört tavaly sikerrel újraíró mozifilm kapcsán szokás emlékezni, pedig a 2000­es évek elején az ő nevéhez fűződött az Alias című kém(csajos)sorozat, mely egyike volt a televíziózás minőségét forradalmasító szériáknak.

A világsajtót körbejárta a hír: a Google titkos tárgyalásokat folytat az egyik legnagyobb amerikai hozzáférés-szolgáltatóval, hogy a cég (persze nem ingyen) részesítse előnyben a Google számára fontos tartalmakat. A többször cáfolt, mégis hihetőnek tűnő lépés a mai „demokratikus” internet végét jelentené, egyúttal azonban olyan új szolgáltatásoknak is megágyazhatna, amelyeket ma többnyire valamilyen más infrastruktúrán (kábelen, műholdon) keresztül veszünk igénybe, lemondva az internetes megoldás előnyeiről.

Amit csinál, az mindig nagyon hasonló, mégis mindig teljesen más. S bár az utóbbi években kissé elkomorult írói-színházi világa, Pintér Béla és társulata még mindig megnevettet. Vagy legalább megríkat.

Egyikük az Emigráns Köztársaság alapítója, mindegy neki, ki milyen származású, a másikuk kezet csókolt Menuhinnek. Amikor Gryllus Dorkával és Kathy-Horváth Lajossal beszélgettünk, szó esett Mozartról, a heavy metalról, romákról, cigányokról, megbélyegzésről, különbségekről és arról, hogy az elfogadáshoz önmagunkat is fontos ismerni.

Színész és gasztroblogger. Krétakör és Chili & Vanília. Szputnyik Hajózási Társaság és szakácszsűrizés. Gyabronka József a kanadai gasztronómia egyik meghatározó receptjével, Mautner Zsófia pedig Budapest legjobb krémesével érkezik.

Ugyanazt a korosztályt, de leginkább önmagukat képviselik. Teljesítményeik közismertek, de a méltatások nem mindig találnak célba: Winkler Nóra húga már kapott olyan kérdést, hogy mi újság a Kultúrházban, Pálfi György egyik kocsmai méltatója pedig hosszas eszmecsere után csodálkozott rá, hogy asztaltársa filmrendezéssel foglalkozik.

Falusi Mariannt erős érzelmei és vágyai kímélték meg attól, hogy egy életen át a nyolcadik dajkát énekelje. Ujlaki Dénes is szívesen belekóstol ebbe-abba, kivéve a régmúlt sztárjainak koncertjeit, mert azt mondja, az ő életéből nem lehet ötven évet késni.

Utat raktak a lábaik alá a tanárok, és tiszta forrásból merítenek. A táncos fel van háborodva a szekértáborok miatt, és anyukája 85 évesen ugrókötelezett, a színésznő A kétfejű fenevad fonákján elmélkedik, és az édesanyjától a kertben kéri a kritikát. Beszélgettünk széthúzásról, halottakról, romkocsmákról, románokról, hagyományokról és nihilről, még Tápiósáp és Szigliget is szóba jött.

Családba nem üt a ménkű. Szinetár Miklós rendező egyszer magával Hruscsovval parolázott, lányát, Szinetár Dóra színművészt viszont sokáig szimultán keverték össze Szandival, Ábel Anitával és Ulmann Mónikával, ám semmi bajuk nem lett ebből. A NATO-t azonban csak óvatosan éltessük.

Az egészségügy körforgásába kalauzoló sorozatok népszerűsége nem véletlen. A néző számára legalább annyira félelmetes, mint amennyire izgalmas a kórházi közeg. Egyikünk sem fekszik be örömmel a műtőbe, kiszolgáltatva az orvosoknak, ugyanakkor mindannyian szeretnénk hinni, hogy akinek a kezében szike lapul, egyszerre hús-vér ember és tévedhetetlen hős. Kortársaival ellentétben A Grace klinika elsősorban rájuk, mintsem a betegekre és betegségekre koncentrál.

A köztévé népszerű műsorvezetője Pavarottival állt egy színpadon, aztán Luciano hazament, Krizsó Szilvia pedig egy bankban kötött ki. Bodrogi Gyula, a Nemzet Színésze áttáncolta az ötvenes éveket, s nem teljesen úgy emlékszik mindenre, amint azt a korszellem elvárná.