Fűszerüzlet és zöldségzenekar

Színész és gasztroblogger. Krétakör és Chili & Vanília. Szputnyik Hajózási Társaság és szakácszsűrizés. Gyabronka József a kanadai gasztronómia egyik meghatározó receptjével, Mautner Zsófia pedig Budapest legjobb krémesével érkezik.

Mautner Zsófia: Megnéztem, mi a közös pontunk: a Soharóza.

Magazin: Soharóza?

Mautner Zsófia: A Sóharóza úgy nagyjából egy kortárs, avantgárd, improvizatív kórus.

Gyabronka József: Valami olyasmit csinálnak, ami az éneklés, a színház, a kórus és az emberi test megrezgetése határán van. Benne voltak a Szputnyik társulat Bérháztörténetek című előadásában is, én elsősorban onnan ismerem őket. Minden tagjuk máshonnan jön, a kórusozást hobbiból csinálják. Nagyon jópofa dolgokkal kísérleteznek. Ha jól tudom, legutóbb zöldségekkel is zenéltek.

Mautner Zsófia: Igen, ez volt a Dolce Voce nevű közös produkciónk, egy úgynevezett gasztrokoncert. Különféle nemzetiségű zenéket dolgoztak fel, volt minden a multikulti jegyében: indonéz, fekete-afrikai, argentin, libanoni és török feldolgozás. A Soharóza nem egy karót nyelt társaság, állandó mozgásban van, a tagok járkálnak fel-alá, az indonéz zene alatt például árnyjátékot csináltak, a török alatt pedig zöldségzenekarrá alakultak, és egy török piaci hangulatot idéző performance-t adtak elő. Kibeleztek egy tököt, azzal adtak ki hangokat, meg sárgarépából faragtak furulyát, amit rendesen, furulyaként meg is szólaltattak.

Magazin: És mi volt ebben a gasztroszakértő dolga?

Mautner Zsófia: Én desszertfalatokat kreáltam a zenei részekhez.

Gyabronka József: És azt ők előre tudták, hogy te milyen ételekkel készülsz?

Mautner Zsófia: Nagy összedolgozás folyt, zeneileg és desszertileg össze kellett hangolni a produkciót. Nekik zeneileg, ritmusban és hangulatban volt fontos kidolgozniuk a sorrendet, nekem pedig ízben. Jó kis feladvány volt desszertfalatkákat kitalálni például egy repetitív meditációval fűszerezett iszlám énekhez, egy bolgár aszimmetrikus ritmushoz vagy egy paprikasütésről szóló népdalhoz. Az utóbbi desszertben: kecskesajttorta karamellizált sült paprikával a tetején. Egyébként főztem én már filmre is, a Szex és New York 2. díszbemutatójára kértek fel, hogy kreáljak falatkákat, hamarosan pedig a Budapesti Őszi Fesztivál keretében a Kino mozi csapata csinál egy filmes-evős programot, amiben én a Soul Kitchen című Fatih Akin-filmre fogok főzni (német film, egyik főszereplője Gryllus Dorka – A szerk.). Szóval volt már koncert és film is, de színdarabra például még nem főztem.

Gyabronka József: Mostanában újra játsszuk a Hamletet, a Krétakörben bemutatott változatot, úgyhogy most majd ilyen szempontból is átnézem a szöveget, hogy mit lehetne rá főzni. Egy jó kappant talán? Hátha Wittenbergben, ahol Hamlet Horatióval tanul, előkerül egy jó kis wittenbergi zöldségleves.

Magazin: Egy másik közös pont: mindketten huzamosabb ideig éltek külföldön, de egyikőjük sem azzal foglalkozott, mint amiről a legtöbben ismerik.

Gyabronka József: Én Kanadában éltem, ahová mint családtag mentem. A feleségem kapott ott ösztöndíjat, és a fiunkkal együtt hármasban kimentünk. Két évig laktunk Montrealban. Úgy volt, hogy én 1991 karácsonyára hazajövök, mert persze biztosra vettem, hogy a színházi szakma egyszerűen nem bírja ki nélkülem, de persze már a kimenetelkor éreztem, hogy egész évben maradni fogok. Aztán az első év végén kiderült, hogy lesz még egy év, úgyhogy legközelebb csak nyárra jöttünk haza, szétnézni Magyarországon, mint a külföldiek. Akkoriban, ez 1992 nyarán volt, tehát nem sokkal a rendszerváltás után, olyan változások mentek végbe az országban, hogy csak néztünk, mintha külföldön járnánk.

Gyabronka József
Gyabronka József

Mautner Zsófia: Jó hely Montreal?

Gyabronka József: Nem tudom más külföldi várossal összehasonlítani, mert csak ott éltem hosszabb ideig. Párizsban egyszer ugyan eltöltöttem három hetet a Krétakörrel, de az nem élet volt, hanem egy kivételezett, furcsa helyzet, amikor nem kell a napi megélhetést biztosítani.

Magazin: Kanadában mihez kezdett?

Gyabronka József: Az első évben takarítottam egy házban, ahol laktunk, és egy koreai fűszerüzletben is dolgoztam, reggelente két és fél órát. A tejtermékek és a citrusok tartoztak hozzám. De csináltam két magyar irodalmi műsort is, a második évben pedig adódott két angol nyelvű munkám. Felvetődött egy francia nyelvű tévésorozat is, de az nem jött végül össze. Nem nyelvi gátja volt, mert egy horvát vendégmunkást kellett volna eljátszanom, úgyhogy tök mindegy volt, milyen az akcentusom, azért nem jött össze, mert nem volt megfelelő munkavállalási engedélyem. Játszottam viszont Peter Shaffer Amadeusának angol nyelvű előadásában; Van Swieten báró volt a szerepem. A másik színházi munkám Nikola volt a Hős és a csokoládékatonában, Montreal egyetlen profi, angol nyelvű színházában.

Magazin: Nemrég a Katona József Színház is bemutatta a Hős és a csokoládékatonát. Látta az előadást?

Gyabronka József: Láttam, igen, tetszett, és említenek is a műsorfüzetben. Ez az itteni egy kicsit más, katonásabb, maibb, de hát eltelt közben 20 év.

Magazin: Zsófi viszont sok helyen élt…

Mautner Zsófia: Gyerekkoromban öt évig Prágában. Ott is jártam általános iskolába. Aztán a főiskola után, ahol nemzetközi kapcsolatok szakon végeztem, két évig Németországban, majd egy évig New Yorkban dolgoztam. Miután hazajöttem, európai uniós ügyekkel foglalkoztam, majd öt év Brüsszel következett, ahol esélyegyenlőségi és kulturális ügyek tartoztak hozzám.

Magazin: Honvágyasok?

Gyabronka József: Én nem. Elmenni is nagyon szeretek, visszajönni is.

Magazin: Maradt volna Kanadában?

Gyabronka József: Nem. A második irodalmi műsoromra A Dunánál című József Attila-verssel is készültem: egy montreali ház teraszán tanultam, néztem közben a közeli főutca forgalmát, és egyszer csak hihetetlen módon eltalált a vers, mintha csak hozzám szólna, hogy tessék hazamenni, és leülni a rakodópart alsó kövére! ’92 táján ráadásul nagyon izgalmas hely volt Magyarország. Montrealnál mindenképpen izgalmasabb. Akkoriban éppen válság volt, Québec ki akart válni Kanadából, és ezért bizonyos szempontból kulturálisan kiürült a város.

Mautner Zsófia: Én összesen 13 évet éltem külföldön, de aztán mindig visszajöttem, pedig lett volna lehetőségem tovább maradni. Nem mondom, hogy soha többé nem fogok elmenni, de most jó itt.

Magazin: Létezik olyan, hogy montreali konyha?

Mautner Zsófia: A montreali éttermi világ ma nagyon menő. A helyi konyhát nem ismerem, sosem jártam Kanadában, de mint éttermi közeg, nemzetközi szinten Montreal ma kimondottan menő.

Gyabronka József: Visszatérő programom volt, hogy bejártam az egyik bevásárlóközpont kínai éttermébe, és csak néztem, ahogy a kínai szakács dolgozik. Egy jó másfél órát simán el tudtam tölteni azzal, hogy figyeltem munka közben. Egész egyszerűen ámulatba ejtett az a sebesség, a hozzáértés, ahogyan a wokkal bánik. Tele is volt a keze sérülésekkel.

Mautner Zsófia: Az mindig jó jel egy szakácsnál. Ha megnézed a kezüket, rengeteg rajta az égési-vágási sebhely.

Magazin: Ezzel még mindig nem jutottunk közelebb a kanadai konyhához.

Mautner Zsófia: Homár? Juharszirup?

Gyabronka József: Meg a poutine.

Mautner Zsófia: A mitin?

Gyabronka József: A poutine egy ízig-vérig francia-kanadai étel. A legolcsóbb sertéshúsvagdalékból pörköltet csinálnak, majd a húst elfelejtik, a pörköltlét pedig összekeverik sajttal, és ezt ráöntik a sült krumplira. Ez körülbelül olyan nemzeti étel, mint nálunk a paprikás krumpli.

Mautner Zsófia: Sosem hallottam róla, de most majd utánanézek a kultúrtörténetének.

Magazin: Léteznek nagyevős színdarabok?

Gyabronka József: Emlékszem, Gorkij Kispolgárok című darabját játszottuk a Madách Kamarában. Bele van írva a színdarabba egy vacsora, és a kellékes valami egészen fantasztikus húslevest főzött a jelenet kedvéért. Amikor lement a függöny, senki sem ment el levenni a bajuszt vagy a jelmezt, mindenki ülve maradt, és kanalazta a levest tovább. Nagyjából akkoriban tanultam meg, hogy a húsleveshez két dolog kell; sok zöldség és sok hús, és ha ez megvan, akkor nem lehet elrontani.

Mautner Zsófia: A színpadi hitelességnek jót tesz, ha igazi étel van a tányérban?

Gyabronka József: Nem mondanám. Ha enni kell a színpadon, főleg sajttal és almaszeletekkel dolgozunk, mert egyrészt könnyen húsformára vághatók, másrészt ezek jelentik a legkisebb problémát beszéd közben. Egyébként játszottam egy olyan színdarabban – Dürrenmatt Play Strindbergjében –, amelyben iszonyatosan gusztustalan módon kellett zabálnom és vedelnem. Ott aztán tényleg fröcsögnie kellett a zsírnak.

Mautner Zsófia: Te egyébként főzöl?

Gyabronka József: A kanadai-pakisztáni barátomtól megtanultam egy-két indiait, a budapesti Olasz Intézetben pedig egy Mastroianni-kinézetű maestro főzőtanfolyamán néhány olasz kaját. Az olasz paprikás krumplit például, ami a legegyszerűbb paraszti étel, na azt nagyon tudom; atomkaja, ahogy Margitai Ági mondaná.

Magazin: Írt valaha is blogot?

Gyabronka József: Én soha.

Magazin: És valamit magánhasználatra?

Gyabronka József: Novellaszerű dolgokat, jeleneteket, de ezt kényszer hatására tettem, egy előadáshoz kellettek ugyanis, ami végül nem valósult meg. Mindenkinek a saját életéből kellett néhány jelenetet megírnia, olyanokat, amelyek valami nagy lelki vagy fizikai megrázkódtatásról szólnak. Volt egy kis novellám hároméves kori önmagamról, meg írtam egy félig valóságos szerelmes történetet is. Nagyon élveztem. Egyszer elmentem egy Ulickaja-közönségtalálkozóra, mert nagy kedvencem az írónő, és ő azt mondta ezen a rendezvényen, hogy írjon mindenki nyugodtan, mert legalább addig is koncentrál. Ez óriási mondat. Teljesen mindegy, hogy valaki irodalmi igénnyel ír, vagy egyszerűen csak az emlékeit akarja megörökíteni, de akármit is ír az ember, az fantasztikus koncentrációt igényel. Ezt én is megtapasztaltam.

Magazin: Fiókban maradtak ezek az írások?

Gyabronka József: Egy-két ember olvasta őket, de a fiókban maradnak.

Magazin: Zsófi viszont folyamatosan ír. Blogot, újságcikket, szakácskönyvet.

Mautner Zsófia: Ez tulajdonképpen számomra is új fejlemény, mert gyerekkoromban sosem írtam, és csak felnőtt fejjel, a főzésről való blogolással derült ki, hogy maga az írás is mennyi örömet okoz.

Magazin: Egy gasztroblogban a recepteken túl magából is meg tud mutatni valamit?

Mautner Zsófia: Személyes a blog stílusa, de azért a Chili & Vanília nem egy énblog. Nem vagyok túlzottan extrovertált típus, sem civilben, sem a blogban. Alapvetően a kulináris dolgokról volt mondanivalóm, és nem a saját életemet akartam kiírni, de azért, és ez a szakácskönyvemben is így van, mindegyik ételhez nagyon sok személyes történet is kötődik.

Magazin: Van olyan étel, amellyel nem bírt?

Mautner Zsófia: Egy francia sütemény, a macaron. Azzal nagyon megszenvedtem. Öt évembe telt, amíg kikísérleteztem.

Magazin: A gasztronómia és a színházi élet egyik nem túl fényes, de annál gyakoribb találkozási pontja a színházi büfé.

Mautner Zsófia: A színházi büfék megreformálásáért én is szívesen lobbiznék. Legalább a rossz pereceket le lehetne cserélni jobbakra. De ha nagyon eleresztem a fantáziámat, akkor akár az épp futó előadáshoz is ki lehetne valami különleges büféárut találni.

Gyabronka József: Én felajánlanék mindenkinek egy pohár pezsgőt, akinek nem tetszik az előadás, és idő előtt távozik.

Magazin: Étteremnyitáson nem gondolkodtak?

Gyabronka József: A nyolcvanas évek végén, a kilencvenesek elején éreztem úgy, hogy most még volna energiám éttermet csinálni, hogy ne legyek a színészetre rászorulva, de tőkém nem volt hozzá, és amikor nagyon elhatároztam volna magam, akkor mindig érkezett valami biztató színészi feladat.

Mautner Zsófia: Azért ez az éttermesdi egy csalóka dolog, azt nem lehet csak úgy félgőzzel, úri passzióból csinálni. Talán egyszer, ha a kis családi éttermeknek nagyobb lesz itthon a piaca, akkor majd komolyabban is elgondolkodom a dolgon.

Gyabronka József: Vegyél be, beszállok. Ha másként nem, vendégként.

Mautner Zsófia

Született: 1974. szeptember 2-án. Foglalkozása:gasztroblogger. Tíz éven át dolgozott európai uniós szakértőként (ebből öt évet Brüsszelben), a hivatali órák leteltével pedig konyhai kalandjairól számolt be a chili & vanília névre hallgató gasztroblogján. Ma is ezt teszi, de immár főállásban. A blog sikerén és az egyre szaporodó felkéréseken felbuzdulva 2009 óta „csak” a konyhában szakért. Írt szakácskönyvet, saját rovata van a Magyar Narancsban és a nők lapja konyhájában, a www.diningguide.hu főszerkesztőjeként szem előtt tartja a teljes szakmát, és ha még van ideje, főzni tanít, zsűrizik, televíziós vetélkedőben szakért, és persze kitartóan blogol. A chili & vanília immár jól  csengő márkajelzés, olyannyira, hogy a kreatív magazin a tavalyi év tíz legsikeresebb márkája közé választotta.

Gyabronka József

Született: 1953. május 14-én. Foglalkozása: színész. A Zsebtévé Móka Mikijeként vált ismertté, de ez még a megboldogult nyolcvanas években történt, miként a Madách Színházban töltött évek is jórészt erre az évtizedre esnek. A kilencvenes évek legelejét Kanadában töltötte, hazatérte után Győrbe szerződött, Budapestre pedig a Bárka Színház hívására tért vissza. A későbbiekben mint „krétakörös” színész vonult be az alternatív színházi köztudatba. A Krétakör olyan sikerdarabjaiban szerepelt, mint a Siráj, A Nibelunglakópark, a hamlet.ws vagy a Feketeország. Bächer Iván családtörténeti és gasztronómiai írásainak gyakori tolmácsolója, amiben a szerző zongorajátéka sem akadályozza, sőt – a Spinoza minipódiumán mindketten szívesen látott előadók. Legutóbbi sikere a Szputnyik Hajózási Társasághoz kötődik: a Bérháztörténetek 0.1 című előadásban nyújtott alakításáért elnyerte a Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) legjobb férfi főszereplőnek járó díját.

Heti ajánlat

Mautner Zsófia

KÖNYV: J. M. G. Le CLézio: Aranyhalacska

Annyira tetszett a Nobel-díjas szerző könyve, hogy utána elolvastam az összes többi magyarul is megjelent Cléziót.

FILM: Ferzan Özpetek: Törökfürdő

Nem vagyok egy újranézős típus, de a Törökfürdőt legalább tizenötször láttam.

ZENE: Mariza: Terra

Imádom a fadót. Vezetés közben mostanában mindig Marizát hallgatok.

Gyabronka József

KÖNYV: Krasznahorkai László: Seibo járt odalent

Kicsit későn fedeztem fel, van restanciám is Krasznahorkaiból, de igyekszem pótolni. Mindenkinek ajánlom, a művészettel foglalkozók számára kötelező!

FILM: Jaroslav Papousek: Homolka az uborkafán

A csodálatos cseh humor. Ha hajnalban adná a tévé, boldogan virrasztanék.

ZENE: Léha nóták, kuplék, paródiák

Százéves gramofonfelvételek DVD-n.

Mautner Zsófia
Top cikkek
Érdemes elolvasni
A NOL kiadója a Népszabadság zrt. © Minden jog fenntartva.