Egy uniós pályázaton elnyert pénz felhasználásával új éltre kelhet az Európa Nostra-díjas élő skanzen Szántódpusztán.

A Sóstói Múzeumfalu az a hely, ahol öt percen belül megnyugszik az ember. Többször elhatároztam már, hogy csak egy félórácskára ugrom be, de aztán mindig történik valami, ami miatt azt is elfelejtem, hogy már abban a korban élek, amikor minden elfoglalt ember csuklóján óra ketyeg. Sőt, már nem is ketyeg, hiszen elemes.

Ősszel, amikor nyálkásabb az idő, reggelente gyakran köd borul a fákra, és nem serkent kirándulásra a harapós idő - nos, ilyenkor a termálvíz semmihez sem hasonlítható, megnyugtató illata, a párás, aromaillatokkal teli levegő, a víz kellemes csobogása, egy jó, olajos masszázs, a benti meleg az igazi. Vízben "ejtőzve" könnyed a mozgás, elernyednek a fáradt izmok, lazíthat a megterhelt gerinc, s a kopott porcokról is megfeledkezhetünk.

Szigethalom határában, egy 12 hektáros katonai bázison középkori falu épül. A terv szerint az unió minden országa képviselteti majd magát a rá jellemző IX-XI. századi épülettel, s így alakul ki itt egy európai történelmi skanzen. Szombaton például a norvégok helyezték el az egyik földdel borított hangár tetején a viking cölöpvár "alapkövét", s kissé arrébb, a mesterséges tó közelében egy izlandi hosszúház helyét is kijelölték hasonló módon. Három norvég régész is érkezett, hogy segítsen. Az alapkő egy szépen faragott oszlop volt. Az eseményre a bécsi norvég nagykövet aszszony, Bante Angell-Hansen és az izlandi tiszteletbeli konzul, Utassy Ferenc is eljött, s bár azt mondták, sietnek, több órát töltöttek a parkban.

Az idén a Szentendrei Szabadtéri Múzeum negyedik alkalommal rendezte meg a már hagyományossá vált Szent Márton Újborfesztivált és Libatort. Alighanem főleg azok fordultak meg az idén is a szentendrei skanzenben, akik tavaly, tavalyelőtt és azelőtt. Mert aki egyszer, így november derekán már belekóstolt ebbe a programba, az biztosan ezt a hétvégét is skanzenezésre szánta. Szombaton például több mint háromezren váltottak jegyet és ha vasárnap nem  lett volna olyan cudar az idő, akkor legalább ennyien Márton napoztak volna Szentendrén.

A múzeumokat hagyományosan az emelkedettség felhője lengi körül. Szinte megdöbbentő élmény, ha egy kiállítás a legköznapibb dolgokról szól: vízről, szappanról, mesterséges és természetes szagokról. A Skanzenban most éppen ez zajlik.

A látogató lekászálódik a farmotoros Ikarusról, és csodálkozva néz körül. Egy sosemvolt falu szélén áll. Nem messze füves focipálya látszik, kicsit távolabb hagyományos keresztekkel és kőemlékekkel teli temető. A séta az Alvégen indul: az utca két oldalán a XX. század Magyarországának "típuslakóházai" sorakoznak. Például a nagy hollókői faluégés után 1909-től fölépült tornácosok, meg a két világháború közti lakásakciók termékei, köztük a FAKSZ- és ONCSA-házak. Az utca végén viszont fölsejlik a Főtér. Buszmegálló, fodrászüzlet, kis park első és második világháborús emlékművel.