Kamionnal hordják a salakot a ­Városligeti-tó betonjára, akárcsak az óriási rendezvénysátor kellékeit. A Magyar Tenisz Szövetség ugyanis itt rendezi az idei Davis Kupa első mérkőzését március elején. Így állítólag jobban járnak, mint ha kibérelnének egy csarnokot. Kis budapesti abszurd.

Andy Murray történelmet írhat, mégsem ő a kulcsfigura. A ma kezdődő Davis Kupa-döntő színlapján ugyanis hemzsegnek a statiszták, és az előadás sikere azon áll vagy bukik, hogy a társak közül ki tud a művészóriás szintjére emelkedni.

William Le Marie de Warzee és Paul de Borman vélhetően épp annyira (nem) ismert az átlagos sportkedvelő számára, mint David Goffin és Steve Darcis. A négy úr esetében a közös nevező, hogy mindannyian Belgium Davis Kupa-válogatottjának éljátékosaiként vonulnak be a teniszhistóriába. S nem is akármilyen szinten: döntős szerepléssel. Előbbiek 1904-ben vitézkedtek, utóbbiak pedig az idén mérkőzhetnek a teniszsport legrangosabb csapatversenyének trófeájáért.

Pompás tűzijátékot készítettek elő a vasárnap délutáni eredményhirdetésre Lille futballstadionjában az idei tenisz Davis Kupa-döntőt ren­dező franciák, ám az igazi tűzijátékot a szomszédból érkezett vendégek tartották. Zúgott az alpesi buzdítás, a „Hopp, Suisse!”, hiszen a látogatók 3:1-re megnyerték az aranycsatát.

A lemondott világbajnoki arany meccs után elméletileg számolni lehetett azzal, hogy a hátát fájlaló Roger Federer nem lép pályára a ma kezdődő Davis Kupa-döntőn, ám tudtuk: létezik ugyan ilyen szcenárió, de a megvalósulása ki van zárva…