Biztosra azonban még optimális körülmények között sem mehetnek a vendégek. Nem csupán azért nem, mert a furfangos franciák a gyors kemény pálya helyett salakra viszik a meccset, s Lille futballstadionjának 27 ezres publikuma előtt rendezik meg a döntőt. (A DK történetében a 2004-es sevillai spanyol–amerikai aranymeccsen voltak ugyanennyien.) A franciák hetek óta salakon edzettek, míg a svájciaknak négy napjuk volt arra, hogy átszokjanak a londoni kemény pályáról a lassú pályaborításra. Ám a legfőbb gond maga az ellenfél.
Franciaország ugyanis méregerős kompániát küld csatasorba. Jo-Wilfried Tsonga (a világrangsor 12. helyezettje), Gaël Monfils (19.), Julien Benneteau (25., párosban 5.) és a csehekkel szembeni elődöntő hőse, a Tomas Berdych ellen nyertes Richard Gasquet (26.) kapott meghívót, a lajstromban a 21. Gilles Simon be sem fért a csapatba… Olyan kvartett ez, melynek valamennyi tagja bevethető vészhelyzetben is.
A mostani Davis Kupa-mezőny legkiegyensúlyozottabb négyes fogata a házigazdáké. Más nézőpont szerint viszont remek „második” játékosaik vannak, miközben nincs igazi vezéregyéniségük, aki sikerre vezetheti a sereget. Párizsban úgy gondolják: az oroszok elleni 2002-es és a szerbek elleni 2010-es döntő egyaránt ezen az „apróságon” bukott el.
A látogatók viszont valóban csak két klasszisukban bízhatnak. A párosuk sem az igazi: a Federer, Wawrinka kettős hiába nyert Pekingben olimpiai bajnoki címet, kettejüknek alig van ebbéli gyakorlatuk, s nem nyújtanak olyan teljesítményt,mint a szingliben. Bizonyíték erre, hogy a Davis Kupában a legutóbbi négy közös meccsük egyaránt vereséggel zárult, s persze az is, hogy helyettük az amúgy „kispados” Chiudinelli (198.), Lammer (513.) páros kap lehetőséget szombaton.
Most persze tenisztörténelmi adatokat bányásznak elő mindkét oldalon. A kilencszeres DK-első franciák arra hivatkozhatnak, hogy a két együttes eddigi tizenkét Davis Kupa-meccséből tízet ők nyertek.Más kérdés, hogy a legutóbbi négy találkozónak vendéggyőzelem lett a vége.
A franciák egyébként előszeretettel idézik fel a mindmáig utolsó – éppen egy évtizeddel ezelőtti – randevút. A 2004-es sorozat negyeddöntőjében Prilly sportcsarnokának kemény pályáján az egyszemélyes svájci gárda meg akarta ismételni az előző évi toulouse-i bravúrt, amikor annak rendje és módja szerint Federer hozta a két szinglit, továbbá a párosban is a hátán vitte a csapatot.
A svájci „visszavágón” azonban hiába nyert Federer előbb Clement, majd Escudé ellen, a sorsdöntő meccsen a Llodra, Escudé kettős 6:7, 6:3, 7:6, 6:3-ra győzött, így a franciák nyerték a szomszédok csatáját. Ketten maradtak a tíz évvel korábbi szereplők közül: Federer továbbra is játékosként, Arnaud Clement viszont már a kapitányi székből igyekszik győzelemre vezetni társulatát.
Akárhogyan alakul is a mától vasárnapig tartó döntő, a találkozó méltó lezárása lesz a 2014-es teniszévnek.
A mai program: Tsonga–Wawrinka, Monfils–Federer. Szombaton: Gasquet, Benneteau–Chiudinelli, Lammer. Vasárnap: Tsonga–Federer, Monfils–Wawrinka.
