A recenzenst olykor megoldhatatlan helyzetbe hozzák. Ez a könyv az olvasás végére szétesett. Mármost, ha a méltatója megírja, hogy az ívek szobahőmérsékleten, rendeltetésszerű használat közben éppen a Kolozsvári testvérek Szent György-szobránál elváltak, majd az egész karcsú kötet szétcsúszott - akkor a méltató ünneprontó, tapintatlan és földhözragadt lesz. Ahelyett, hogy a gondolatoktól és tényektől súlyos tartalomról beszélne, kicsinyeskedik. Ám ha úgy írja meg mindezeket, mintha mi sem történt volna, akkor hazug és cinkos. Nincs jó megoldás, a könyv szétesett.

Nem egyszerű sokadszorra, sokat forgatott és emlegetett művek után még egy ilyen - bocsássuk előre: élvezetes és tanulságos könyvet megírni, összeállítani. De hát itt azért egy élet, a néprajztudományok doktorának teljes munkássága szólal meg, s kezd beszélni hozzánk, hogy - bár mozaikosan, mintegy csak ízelítőt adva, de bevonjon a valamikori szegény emberek életébe, s az általuk művelt, immár archaikus mesterségek ismeretébe.

Chaplin amilyen szenvedélyes alkotóművész és politikai szereplő, éppen olyan józan tényleíró. Önsajnálat nélkül, inkább dickensi kedéllyel írja le gyermekkori nyomorúságát, az álszerénység meg sem kísérti, amikor sikereivel dicsekszik. Szakmai titkait nem is fürkészi, legfontosabb döntéseit evidenciákként adja elő. Csak az öngyötrő akarás kínjairól számol be elég gyakran, ami nélkül nem jönnek a használható ötletek. Eseményekre és emberekre érdekesség és fontosság szerint egyaránt emlékszik.

Elgondolkodtató cím. A magyar olvasónak legelébb Trianont juttathatja az eszébe. Trianonról - és a Kárpát-medencét meg a környékét alaposan átszabó Párizs-környéki békékről - azonban nincs szó a kötetben. Csak egy mondat arról a nevezetes, Teleki Pál szerkesztette, a Magyar Királyság 1910-es állapotát mutató etnikai térképlapról, amit a béketárgyalásokra küldött magyar delegáció nagyon-nagyon ügyetlenül használt fel.

Régóta sejtem, genetikailag vagyok kódolva a sörivásra. Elvileg télen bort iszom, nyáron sört, de azért fültörő fagyban is megesik velem, hogy belépek a hidegről a fűtött kocsmába, nekidőlök a pultnak, s ahelyett hogy forralt bor után kiáltanék, öntudatlanul csak annyit mondok, egy korsó habos fácánt, de hamar.

Kedvező a jéghelyzet, így a hétvégén megkezdik és jövő héten már teljes üzemben aratják a nádat a Balatonon; a munkákra az idén feleannyi pénz jut, mint az elmúlt évben - mondta Hanga Csaba, a Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság balatoni kirendeltségének helyettes vezetője.