A számok kétségkívül ezt igazolják, hiszen szeptember 15-től – akkor kezdődött a migrációs válság kezelésére meghirdetett „új időszámítás” – vasárnapig 243 büntetőeljárás indult, miközben a magyar–szerb határnál csak az elmúlt két napban több mint négyszáz illegális bevándorlóval szemben intézkedett a rendőrség. A hatóságok tehát nem fordítanak különösebben nagy energiát a bizonyításra: csak akkor indul büntetőeljárás, ha valakit tetten érnek, amint éppen átbújik a kerítésen, esetleg maga vallja be, hogy a határzárat leküzdve jutott át magyar területre.
|
Elítélt migránsok a szegedi bíróságon. Nem tudni, meddig kísérik őket
Reviczky Zsolt |
A gyanúsítottak jogai különben már a kezdetekkor sérülnek, hiszen kirendelnek ugyan védőt melléjük, de annak a nyomozati szakban nem kötelező részt vennie, miközben az első kihallgatáson sok minden eldőlhet – állítja Győző Gábor. Azt is kifogásolja, hogy a migránsok nem kapnak írásban az anyanyelvükre vagy az általuk ismert más nyelvre lefordított tájékoztatást arról, hogy mivel vádolják őket, az eljárásnak milyen jogkövetkezményei lehetnek, s ugyanez igaz az általában a kitiltásról szóló ítéletre is.
A jogvédő a kiutasítást több okból problémásnak tartja. Az egyik gond, hogy a bevándorlási hivatal munkatársaitól azt hallotta: Szerbia a visszafogadási egyezmény dacára sem vesz át az utóbbi időben senkit. Így az ítéletet nem lehet végrehajtani, ezért a kiutasítási őrizet sem indokolt. Az is különös, hogy aki nem fellebbez, illetve nem nyújt be időközben menedékkérelmet, nyílt befogadóállomásra kerülhet – amit hiába jelölnek ki kötelező tartózkodási helyként, mert onnan könnyű eltűnni –, ha viszont valaki jogorvoslatot keres, idegenrendészeti vagy menekültügyi őrizetben találhatja magát – mondta az ügyvéd.
Szegedi tudósítónk már korábban azt hallotta Ásotthalmon, hogy az elfogottak egy részére azt mondták: még szeptember 15. előtt jött át a határon, csak bujkált az erdőben. Ezért nem kell napi két-háromszáz embert bíróság elé állítani (noha továbbra is ennyien jönnek Szerbia felől), mert ennyi ügybe tényleg belefulladna a bíróság.
Tudósítónknak – akinek az volt az érzése, hogy az elítélteket egyszerűen felteszik egy buszra, elviszik az osztrák határra, és szélnek eresztik – a bevándorlási hivatal több nap elteltével sem adott érdemi választ arra, hogyan hajtják végre a bíróságok által jogerősen megítélt kiutasításokat. Győző Gábor szerint kifogásolható az is, hogy a bíróság semmibe veszi a menekültügyi egyezménynek azt a rendelkezését, hogy önmagában a határátlépés jogellenes módja miatt a menedékkérőt nem lehet büntetni.
Korábban a Legfőbb Ügyészség erről úgy foglalt állást, hogy a menekültügyi eljárás befejezéséig a nyomozást fel lehet függeszteni, s akit nemzetközi védelemben részesítenek, azzal szemben nem szabhatnak ki szankciót. Ezt nem veszik komolyan, és azt is kiutasítják, aki menedékjogot kért. Az ügyvéd nem vitatja, hogy a határzár tiltott átlépése miatt kiszabható büntetések közül a bíróság az enyhébbet választja, de az egy-két év kitiltás helyett is hozhatnának más ítéletet.
Szerinte a bűncselekmény súlya, társadalomra való csekély veszélyessége, illetve az elkövetők körülményei alapján – tudniillik nem jókedvükben vágtak neki a világnak – dönthetnének másként: lezárhatnák az ügyeket próbára bocsátással vagy megrovással. Ezzel lehetőséget adnának arra, hogy aki menedékjogot kér, az maradhasson, amíg a sorsáról döntés születik. Ez azért is indokolt lenne, mert a jogvédők – és az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága – szerint Szerbia nem biztonságos harmadik ország, ami akkor is igaz, ha egy magyar kormányrendelet erről mást mond – hangsúlyozza az ügyvéd.
Meggyőződése, hogy a menedékkérelmet azért nem lehetne automatikusan elfogadhatatlannak minősíteni, mert valaki Szerbián át jött. Ezzel szemben szerinte érdemben vizsgálni kellene – a menedékjogi törvényből is ez következik –, hogy a menekülők számíthattak-e útjuk során bárhol a nemzetközi egyezményekben foglaltaknak megfelelő védelemre. A Helsinki Bizottság álláspontja: erre egyértelmű nem a válasz.
