Magyarország 1941 nyarán Hitler szövetségeseként belépett a háborúba. Ettől kezdve a nem nyilas ellenzék legkülönbözőbb csoportjai, szocdemek, liberálisok, népiek és kommunisták együttesen tiltakoztak Magyarország háborús részvétele ellen. 1941. október 6-án antifasiszta tüntetés volt a Batthyány-örökmécsesnél, november elsején a Kerepesi temetőben, a Népszava híres 1941. karácsonyi számában szintén együtt szerepelt a háborúellenes népfront, csakúgy, mint a Magyar Történelmi Emlékbizottságban, amelynek égisze alatt 1942. március 15-re megszervezték Közép-Európa legnagyobb háborúellenes tüntetését a Petőfi-szobornál. A tüntetést a rendőrség szétverte a Lánchídnál, kilencven embert letartóztattak. Az emlékbizottság kiáltványának aláírói között volt Bajcsy-Zsilinszky Endre, Bernáth Aurél, Darvas József, Illyés Gyula, Szakasits Árpád, Veres Péter, Tildy Zoltán, Kállai Gyula. Január óta szervezték a 2. magyar hadsereget, amelyet a tüntetés után pár héttel vittek ki a frontra, s amely tíz hónappal később a Don-kanyarnál megsemmisült.
Kádár-korszak
Március 15-ét a kommunista hatalomátvétel után az ünnepek sorában háttérbe szorították. 1970-ben néhány középiskolás fiatal kezdeményezte a forradalom évfordulójának független megünneplését a Kossuth-szobornál. A tüntető középiskolás és egyetemista diákok 1970 és 1973 között egyre többen lettek (1973-ban már másfél ezren voltak), és egyre brutálisabb rendőri erőszakkal találkoztak. A diáktüntetések során a rendőrök sok diákot kegyetlenül megvertek, sokakat letartóztattak és felfüggesztett vagy végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek. A tüntetések számos résztvevőjét kirúgták az egyetemről, a középiskolából. 1973-ban hatszáz diákot állítottak elő. Az 1971-es tüntetők közül többen hosszabb időre börtönbe kerültek. E diákok voltak az ellenzéki megmozdulások úttörői. A fellépésük évekkel megelőzte a demokratikus ellenzék megjelenését.
Évtizednyi szünet után 1983-ban kezdődtek újra a március 15-i tüntetések, és 1986-ban érték el a csúcspontjukat. Ekkor körülbelül háromezren gyűltek össze a Petőfi-szobornál. Az esti fáklyás felvonulás résztvevőit a rendőrök a Lánchídon csapdába csalták és kegyetlenül összeverték, ezen a napon félezer tüntető személyi igazolványát gyűjtötték be.
1988
A demokratikus ellenzék az 1988. március 15-i tüntetés szervezésébe kapcsolódott be először.
|
Valódi reformokat! – követelték már 1988-ban
FORTEPAN |
Ez volt 1956 óta a legnagyobb, több mint tízezer embert megmozgató ellenzéki tüntetés, amelyen Tamás Gáspár Miklós távozásra szólította föl Kádár Jánost, és többpártrendszert, parlamentáris demokráciát követelt. Az ünnep reggelén többeknél házkutatást tartottak, őrizetbe vették Demszky Gábort és másokat, de maga a forradalmi hangulatú tüntetéssorozat rendőri beavatkozás nélkül zajlott le.
Új korszak kezdődött.
