galéria megtekintése

Itthontól távol, József Attilához közel

2 komment


Vári György

Megjelent Röhrig Géza nyolcadik verseskönyve, bő fél évtizeddel az előző után. Ezúttal nyilván nagyobb figyelmet kap majd, hiszen nagyon sokan felfigyeltek nemcsak arcára, személyiségére is a Saul fia főszereplőjeként.

A rendkívüli tehetségként felbukkanó Röhrig költői pályáját eddig nem övezte kitüntetett kritikai figyelem, részben talán azért, mert nem volt „kéznél", nem élt benne az irodalmi hétköznapokban, részben pedig azért, mert gyökeresen más hagyományszemlélettel írt, mint akár a 90-es, akár a 2000-es évek legtöbb költője. Közvetlen személyesség mutatkozott meg verseiben, és a képalkotás ereje mellett erre a személyes hitelességre tett fel mindent.

Így is akadtak persze lelkes és figyelmes hívei, mint például Krupp József kritikus, és a magas színvonalú zsidó folyóirat és kiadó, a Múlt és Jövő is kitartott mellette. Itt jelentek meg képzelt haszid történetei is A rebbe tollatépett papagája címen. Az ember, aki a cipőjében hordta a gyökereit – szokatlanul hosszú cím egy Röhrig-kötetnek. Eddig jellemzően egyetlen szó állt a borítón, amely a kihagyás, sejtetés erejével hatott, olyan súlyos szavak, mint „törvény" vagy a „honvágy". Abban azonban, ahogy a cím is jelzi, ez a kötet sem tér el az eddigiektől, hogy a távolságot, az idegenséget mutatja fel legalapvetőbb tapasztalataként. A szövegek jelentős része az Egyesült Államokban született, a magyar nyelv és a magyar költészet mindennapjaitól távol, de József Attila lírájának vallomásos-metafizikus vonulatához közel.

Új verseskötete a szenvedés és az elhagyatottság tapasztalatáról beszél. Az elemi erejű, brutálisan nyers látványban és az ebből kinövő, láttató képekben mutatkozik meg Isten, mintegy a dolgok visszájáról. Az, amit csinál, afféle misztikus naturalizmus.

 

A költő roppant konzekvens, most is az érdekli, hogyan tehető a minden poétikusságot nélkülöző kínlódás, égre kiáltó fájdalom és elesettség tiszta és jól megjegyezhető, megszólító költészetté a részvét formáló figyelmének segítségével.

Szegő János, a kötet szerkesztője szerint „Röhrig Géza a Saul fia című film főszereplőjeként nem eljátssza, hanem megjeleníti az auschwitzi sonderkommandóst. Költőként is lemegy a mélybe, a sötétbe, ahol talán csak a nyelv és a hit világít, oda, ahol az eredet és a vég, a gyökér és a sír nem egymás mellett van, hanem voltaképpen ugyanaz".

A vers – ezt Röhrig pályája elejétől joggal hangsúlyozza – igazán a beszéd és az énekszó világához tartozik: leírva kissé már elidegenedettnek hat. Röhrig költőként is dalszerző, előadó, színész. Az egzisztenciális peremhelyzetek Tinódi Lantos Sebestyénje. A panasz néha kiáltássá hangosodik a lapokon, az indulatok már-már kiugranak az oldalakról. Szövegei egyszerre hatnak formátlannak és emelkedettnek, mindenekelőtt hivalkodóan korszerűtlennek a kortárs magyar irodalom kánonjához viszonyítva. Az, hogy nem él itthon, sok mindent megnehezít a szerző számára, azt viszont megkönnyíti, hogy elsősorban a saját késztetéseire, alkatára figyelhessen.

Röhrig Géza: Az ember, aki a cipőjében hordta a gyökereit. Magvető Kiadó, 92 oldal.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.