A Múzeumkertben lévők azt hallhatták, hogy a miniszterelnök a mai kormányzását 1848 március 15-től eredeztette, az 1956-os forradalmat, a rendszerváltást és az alaptörvény mint stációkat felsorolva, míg másik oldalról - szinté sötét történelmi eseményeket - második világháború, kommunizmus - az 1919-es forradalmat a szocialista világgal kapcsolta össze.
Soli deo gloria, Istené a dicsőség - adott hálát Orbán Viktor azért, hogy Magyarország végül is arra az ösvényre lépett, mely az ő kormányzásához elvezető forradalmi hagyomány ösvénye, s melynek "szívverése" a törvény előtti egyenlőség, felelős minisztérium, nemzeti bank, emberi méltóság, nemzeti érdekegyesítés - sorolta a március 15-ei pontokat.
|
| Fotó: Veres Viktor / Népszabadság |
Megtapsolták, amikor a másik ösvény veszélyét próbálta meg felfesteni, azzal, hogy már csak pislákol a 19-es hagyomány, ha néha hangoskodik is – célzott a mai kormányellenes tüntetésekre –, „gazdaállat" híján meg vannak számlálva a napjai, ha nem érkezik újabb nagy szellemi-politikai infúziós szállítmány, de az internacionalizmus befogadására alkalmas magyar anyaföldben a gyökerek is elszáradnak" - konstatálta.
A forradalmak természete
Aztán a miniszterelnök a forradalmak természetéről értekezett, mondván: jóérzésű, gyermekeit nevelő, "jó gondolkodású ember" nem csap fel forradalmárnak, a világunk megbillenésből ritkán sülnek ki jó dolgok. Egyszerre két lépést nem lehet megtenni, összegabalyodnak a lábak, az ember orra bukik. És mégis - utalt 1848 március 15-re -, ezek a jóakaratú emberek, első szóra forradalmak hívei lettek. Ők adták a forradalmat és a szabadságharc derékhadát. Orbán Viktor azt mondta, hogy "minden forradalom olyan, mint akik csinálják", de Petőfi, Vasvári, azaz az ismert nagy alakok mellett név szerint említette például Gyurkovics Máté szűcsöt, és a nemzet egységét példázva felsorolta a forradalom további résztvevőit, az orvosokat, mérnököket, iparosok, földművesek, nemzeti érzékű munkásokat is. A miniszterelnök itt is lefestette a másik oldalt, mégpedig hagymázas ideológiát követőknek, és „holdkóros, kéretlen világboldogítással kudarcot valló értelmiségiekről" beszélt.
Az 1848-as forradalmat "velejéig magyarnak" nevezte, olyan forradalomnak, mely "nem akart templomot építeni egy újabb zsarnokságnak", és melynek dalai nem a licselők, hóhérok, káosz, vérfürdő költeménye volt.
Méltó-e a magyar a régi híréhez?
„Hát ti mit csináltok?" - idézte Petőfi Sándor Arany Jánoshoz írt levelét Orbán Viktor, aki szerint az sáfárkodik jól az örökséggel, azok lesznek méltók a magyar régi nagy hírnevéhez, akik mindent, amit tesznek, a mindenség mérőszalagjával mérik, és akik számára az örökkévalóság a látóhatár. Tartjuk az ősi törvényt - biztosította hallgatóságát a Múzeumkertben a szónok, vagyunk akik voltunk, leszünk akik vagyunk, de - tette hozzá-, azt még nem tudhatjuk, hogy sikerrel járunk-e, felépül-e a méltó megbecsült haza.
Szájkosár selyemből
Aztán a miniszterelnök, minden eddiginél élesebb kirohanást intézve Brüsszel ellen, elmondta, mi az, amit szerinte tudunk: azt, hogy az európai csillagzat ingatag. És Orbán Viktor immár Európa, Brüsszel vonatkozásában fogalmazta meg a kérdést – „huszárszablyaként a mellkasunkra írva" – rabok legyünk vagy szabadok. De mivel a magyarok sorsa belenőtt a közös unióba - folytatta Európa-ellenes gondolatmenetét - egyetlen nép, a magyar sem lehet szabad, ha Európa nem az. Európa pedig erőtlen és bágyadt, „mint a virág, mit titkos féreg foga rág". Aztán hosszan sorolta miért is nem szabad Európa: mert a szabadság az igazság kimondásával kezdődik, és tilos kimondani az igazat. „Fonják selyemből a szájkosarat" – hangoztatta.
Ezután fogott bele a miniszterelnök a március 15-i menekült- és kvótaellenes kampánybeszédébe. Szerinte ma Európában azt sem szabad kimondani, hogy nem menekültek érkeznek, hanem népvándorlás zajlik, hogy tízmilliós tömegek állnak készenlétben, hogy a bevándorlás bűnözéssel, terrorral jár, veszélyt jelent az életformánkra, a kultúránkra, a szokásainkra, és a keresztény hagyományokra, mert beilleszkedés helyett saját különbejáratú világa van a menekülteknek, hogy szétfeszítik az évezredes európai kereteket. Szerinte azt sem lehet kimondani, hogy nem véletlen a bevándorlás, kitervelt és irányított akció zajlik. A végkövetkeztetésben Orbán Viktor most is eljutott odáig, hogy Brüsszelben azon mesterkednek, minél gyorsabban betelepítsék az idegeneket, hogy átrajzolták kultúránk mintázatát, etnikai talapzatát, és felszámolják a nemzetállamokat.
„Brüsszel lopakodva nyeli el nemzeti szuverenitásunkat, Brüsszelben az Európai Egyesült Államok tervén dolgoznak, amire senki sem adott felhatalmazást" - vélte. De – hívta fel a tapsolók figyelmét a miniszterelnök –, a szabadság mai ellenfelei - nem azokkal az eszközökkel élnek, mint a szovjet rendszerben, nem börtönnel fenyegetnek, nem lágerekkel, nem tankokkal - ma a megbélyegzés, a fenyegetés, a zsarolás az eszközük. Ami pedig végveszélyben van: a keresztény, szabad, független Európa, a fair verseny, a szolidaritás, az igazság, az irgalom, férfi és nő egyenlősége. Orbán Viktor arra is figyelmeztetett, hogy a menekültek, azaz a bevándorlók nem úgy támadnak ránk, mint a háborúk és a természeti csapások, „a népvándorlás lassú víz, kitartó sodrással elmossa a partot", azaz Európát.
Humanitárius akciónak tűnik, de térfoglalás - az pedig számunkra térvesztést jelent, „az emberi jogi harcosok falkái" részéről pedig a vád: kirekesztőek és ellenségesek vagyunk - értelmezte a történéseket a miniszterelnök.
Egységben Brüsszel ellen
A helyzetelemzése után Orbán Viktor a cselekvési tervet is ismertette, hiszen „először csak néhány százról, egy-két ezerről van szó, de felszaporodhatnak tíz és százezrekre" - mondta a bevándorlókról. Szerinte ha a népvándorlást meg akarjuk állítani, először Brüsszelt kell megfékezni, mert nem lehet hagyni, hogy Brüsszel törvények fölött álljon. Orbán Viktor megismételte évértékelő beszédének egyik állítását: Európát kozmopolita homofób, antiszemita milliós migránstömegek árasztják el, bandák, amelyek „vadászni akarnak" asszonyainkra és lányainkra.
Nem fogjuk engedni, hogy mások mondják meg, kit engedjünk be a hazánkba, hogy végül kiadják az utunkat saját hazánkból! Ezért a kényszerbetelepítéseket elutasítjuk! - kongatta meg a vészharangot, és egységbe hívott minden magyart, és minden büszke európai nemzetet, hogy "szembeforduljunk és ellenálljunk, hogy megmentsük Európa jövőjét, mert eljött az idő".
Hatalmas bendő
Végül a miniszterelnök a Nemzeti Múzeum előtt az ünneplő magyaroknak a '48-as és az '56-os forradalmakat példának állítva a sors könyvéről beszélt, elutasítva a "rejtőzködő, arctalan világot" (nyilván Brüsszelt), mely össze akarja vegyíteni a különböző kultúrákat, mert abból vérszegény tömeg lesz, és akkor a nemzetállamokat elnyelheti az Európai Egyesült Államok „hatalmas bendője". De legyőzzük, átírjuk a nekünk szánt sorsot, mi magyarok és lengyelek, és a szövetségesek - fogalmazott, majd egy Petőfi-idézettel zárta beszédét: „Rabok legyünk vagy szabadok?"
