Azt, hogy a pozitív szavakat gyakrabban használjuk, mint a negatív tartalmú kifejezéseket, két pszichológus 1969-ben Pollyanna hipotézisként vezette be. E szerint – melyet Eleanor H. Porter 1913-as gyermekregénye után neveztek el – a pozitív fogalmak és gondolatok könnyebben terjednek, mint a negatívak. Négy éve ezt a feltevést igazolta az a nagyszabású tanulmány is, melyben négy különböző angol nyelvű adatbázis szavait elemezték.
Minden szóra 50 különböző szubjektív kiértékelést átlagoltak egy skálán 1-től 9-ig, a negatívtól a pozitívig. A terrorista szó akkor 1,3 pontot kapott, míg a legpozitívabb fogalomnak 8,5 ponttal a nevetés bizonyult. Most 24 különböző típusú forrást – egyebek mellett könyvet, hírügynökségi jelentést, közösségi médiát, honlapokat, televíziót, filmfeliratokat és dalszöveget – vizsgáltak. Minden esetben egyértelmű volt a pozitív túlsúly, azaz Chris Danforth matematikus szerint egyértelműen többször használunk pozitív tartalmú kifejezéseket, mint negatív töltetűeket.
|
Életérzésük nyelvükben is visszatükröződik
Reuters |
A csapat kifejlesztett egy módszert, amellyel (állításuk szerint) mérhető is a szövegek boldogságtartalma. Az általuk hedonométernek, azaz boldogságszámlálónak nevezett eljárás az angol nyelvű Twitter-szövegek tartalmát elemzi és követi napról napra a leírtak hangulatát. Az elemzés kimutatta, hogy a spanyol bizonyult a „legboldogabb” nyelvnek, míg a legkevesebb pozitív kifejezést a kínaiban találták.
A spanyol után egyébként a brazil portugál, az angol és az indonéz következett a boldogságranglistán. „A nagy adatmennyiség ellenére is korlátozott hatókörű ez az eredmény. Ha például azt mondom, hogy letartóztatták a gyilkost, akkor két negatív szót használtam, de a kifejezés mégis összességében pozitív. Természetesen két pozitív szó „szorzata” viszont nem lenne negatív hatású. De nem tudom, mi lenne, hogy ha Kafka műveit vagy Beckett Godot-ját így elemeznénk, csupán a szavak alapján, nem jönne-e ki hasonló pozitív átlag, noha e művek végső soron igencsak negativisztikusak, ha már e skála szerint ítélünk” – értékelte a PNAS-ban megjelent közleményt Kenesei István, az MTA Nyelvtudományi Intézet igazgatója.
A magyarra hasonló vizsgálatot eddig nem végeztek, ezt gyakorlatilag elég könnyen meg lehetne csinálni, de az eredeti kísérletben megfizették a kísérleti személyeket, akik osztályozták a leggyakoribb tízezer szót egy 1 és 9 közötti skálán.
Erre nálunk nincs anyagi keret. Gyakorisági listáink vannak, az MTA Nyelvtudományi Intézet adatbázisaiban nyilvánosan hozzáférhetők. A nyelvész a jelenségre spekulatív magyarázatkísérletet tett. Kenesei István szerint a személyek közötti kommunikációban normál körülmények között nem kívánatos a negatív hatású kifejezések használata. Évezredes gyakorlat az eufemizmusok, a helyettesítő formulák alkalmazása. A „Hülyeséget csináltál” helyett ilyenkor például az „Ennél jobban is meg lehetett volna oldani” mondatot használjuk.
A kísérletben vizsgált adatok jelentős része a közösségi médiából származik, ami végső soron személyek közötti, azaz interperszonális kommunikáció. A kísérlet tehát nem a nyelvről, a nyelvi rendszerről, hanem az emberek közötti nyelvi viselkedésről szól, és arról is korlátozott módon.
