galéria megtekintése

Felszáll az Orion

2 komment


Nyusztay Máté

Egy csónak, az erős szél, majd egy beragadt szelep miatt péntekre halasztották a NASA új űrhajójának indítását. Az Orion-küldetés megnyitja az utat a Mars meghódítása előtt: a tervek szerint 2030-ra már amerikai zászlók lobognának a Mars-bázison.

Az amerikai űrügynökség új űrhajója, az Orion egyelőre személyzet nélküli tesztrepülésre indul a floridai űrközpontból, de ez csak az első lépés: ezzel a misszióval készítik elő a NASA grandiózus, két évtizedes programját, melynek célja emberi kolónia létesítése a Marson.

A Kennedy űrközpontban a 70 méteres rakéták feltankolása után, magyar idő szerint csütörtök délelőtt megkezdődtek a go/no go ellenőrző tesztek. Rendellenességet kezdetben nem tapasztaltak, de több külső körülmény hátráltatta az indítást. Először azért fújták le a visszaszámlálást ("no go"), mert a kilövési területen egy csónakot találtak. Másodszor azért fújtak vörös riadót, mert a szélerősség meghaladta a biztonságos kilövés határértékét. Ezek után ismét megadták az irányítóközpontban a zöld jelzést, mire az egyik hidrogéntank szelepe beragadt, úgyhogy megint leállították az indítási szekvenciát. Emiatt mindhárom rakétafokozaton újra ellenőrizni kellett a szelepeket, közben pedig kicsúsztak az időből. A kilövési időablak ugyanis délután háromnegyed 4-ig volt nyitva: a Föld forgása és a rakéta pályája miatt eddig volt kedvező állásban az Orion. (Akit részletesebben érdekel a kilövés állása, az #Orion és a #JourneyToMars címkék alatt találja a NASA percről percre tudósítását a Twitteren.) A következő ablak magyar idő szerint péntek délután 1 órakor nyílik, ekkorra halasztották az indítást.

Az Orion a tervezett teszt szerint kétszer kerüli meg a Földet.

 
A 3 méteres kapszulát egy 70 méter hosszú Delta IV rakétával lövik fel
A 3 méteres kapszulát egy 70 méter hosszú Delta IV rakétával lövik fel
NASA

A NASA tervei szerint a repülési teszt a következő fázisokból áll: a start után leválnak a gyorsítófokozatok, majd az első fokozat, utolsóként pedig a szervizmodul (makettjének) burkolata és a mentőkabin az orrkúppal. Ezután kezd keringeni a kapszula a Föld körül. Az első kör után újraindítják a második rakétafokozatot, hogy magasabb pályára állítsák az Oriont. A második keringés után leválik a szervizmodul makett és a hordozórakéta második fokozata is. Ekkor már csak az orrkúp marad, ami a légkörbe való belépés után 11 fékezőernyővel kezd ereszkedni, majd a Csendes-óceánban landol.

Ha mindez sikerül, akkor az Orion - további tesztek után - már személyzettel is repülhet. Attól még messze vagyunk ugyan, hogy egyszer űrhajós is szelfizhessen a Marson, ne csak egy rover, de az eddigi eredmények bizakodásra adnak okot.

A Földtől 50-220 millió kilométerre keringő bolygóra az elmúlt negyven évben több mint tucatnyi űreszközt sikerült eljuttatnunk, még ha sok küldetés kudarcot is vallott. Jelenleg is jó pár aktív - és számtalan elkóborolt - robotizált felderítő eszköz kering/bóklászik a Marson, a felszínt és a légkört pásztázva, az élet nyomai után kutatva. Köztük van két marsjáró: az Opportunity és a Curiosity, illetve több szonda: a Mars Odyssey, a Mars Reconnaissance Orbiter, a MAVEN, az európai Mars Express és az indiai Mangalyaan.

Ezeknek az eszközöknek az egyik feladatuk éppen a későbbi, emberes küldetések előkészítése, lévén a felszíni és légköri viszonyok pontos feltérképezése előfeltétele a későbbi leszállóhelyek és a bázis-helyszínek kiválasztásának is. A szondák egy része továbbítja a roverek által küldött adatokat a Földre, a többiek tudományos laboratóriumként (is) működnek.

.

Broadcast live streaming video on Ustream

A következő lépés tehát az emberes küldetések előkészítése, amit azonban még számos tényező hátráltat. Egyrészt nincs megbízható űrhajónk, sem rakétánk, amivel embereket lehetne ekkora távolságra küldeni (nem mintha lenne olyan szkafander, amivel kibírnák az ottani extrém viszonyokat, a sugárzást és a hőmérsékletet). A NASA új űrkapszulájáról, az Orionról most fog kiderülni, alkalmas-e ekkora próbatételre, de ezt az eszközt még hagyományos (Delta IV Heavy) rakétával lövik fel. A marsi utakra szánt meghajtás (Space Launch System) még nincs kész, az új űrruhákat is csak tesztelik, és ez még csak néhány a Mars-missziót nehezítő kihívások sorában.

Ezzel együtt is történelmi jelentőségű a mai teszt: a hatvanas-hetvenes évek Apollo Hold-missziói óta az Orion az első olyan hajó, amit kifejezetten emberes bolygóközi utazásokra terveztek. Ráadásul most ezerszer nagyobb távolságról van szó, mint ahová ember valaha eljutott (konkrétan a Holdig merészkedtünk csak, kb. 300 ezer kilométerre).

AZ Orion kapszula és a kiszolgáló modul - utóbbi a visszaérkezés előtt leválik
AZ Orion kapszula és a kiszolgáló modul - utóbbi a visszaérkezés előtt leválik
NASA

Az Orion kapszula csütörtöki tesztjének eredménye tehát kritikus a további missziók esélyeit illetően is. A NASA tájékoztatása szerint most a legrizikósabb feladatokat gyakorolják, mint például a jónevű "szeparációs eseményeket", köztük a mentőkabin katapultálását, illetve a 3X5 méteres kapszula leválását a "kiszolgáló modulról" (ez a Föld légkörébe való visszalépés előtti fázis, amikor a kúp alakú fedélzeti modul ledobja a kapszulát ellátó-meghajtó fokozatot).

Az űrhajó hőpajzsát is most tesztelik, ami több mint 2 ezer fokosra fog felhevülni, 80 százalékos terhelésnél (a maximális sebességhez viszonyítva). Azt sem tudjuk még, hogyan fog viselkedni a fedélzeti számítógép, a navigációs rendszer, amikor az Orion a Van Allen sugárzási övezetbe érkezik, vagy az a 11 ejtőernyő, amivel a Csendes-óceánba való becsapódása előtt lassítják le a kapszulát.

A csütörtöki tesztet további kísérletek követik, az emberes missziók a húszas évek elején indulhatnak. A következő "mérföldkőre" 2025-ig kell várni, amikor is egy aszteroidát fogunk Hold körüli pályára állítani. Ennek ugyan látszólag semmi köze a Marshoz, de ez senkit ne tévesszen meg: nem azért csináljuk, mert vicces, hogy a holdnak is lesz holdja, hanem többek között azért, hogy teszteljük azokat a napvitorlákat, amikkel a marsi emberes missziókat megelőző teherhordó küldetésekhez használunk majd. Ráadásul ebben a szakaszban már emberes küldetéseket is terveznek (a Hold köré robotok vontatnák az aszteroidát, de mintát már űrhajósok hoznának róla, akik az Orionnal közelítenék meg a kődarabot, mindez tehát számos új technológia tesztelésére ad lehetőséget (mintavételi eszközök, űrruhák, landoló, dokkoló rendszerek). A tesztekben a Nemzetközi Űrállomás legénysége is részt vesz.

Kilövőállásban a NASA Orion űrhajója
Kilövőállásban a NASA Orion űrhajója
NASA

 A Föld körül keringő űrlabor fedélzetén tesztelnek számos olyan technológiát (köztük kommunikációs rendszereket, sugárvédelmi megoldásokat), amire a mélyűr-küldetéseknél szükség lesz. Csak ez után kezdődhet az aszteroida eltérítése. A Marsra éréshez azonban még a Space Launch System "fantázia"nevet viselő rakétarendszerre is szükség lesz, ami jelenleg még fejlesztés alatt áll, de ha elkészül, akkor ez lesz a világ legbrutálisabb motorja, aminek továbbfejlesztett változataival akár a Naprendszer távolabbi régióiba is eljuthatunk egyszer.

Ha minden a terv szerint halad (amire a grandiózus terv költségei és nehézségei alapján nem mernénk fogadni), akkor az Orion a 2030-as években már űrhajósokat szállíthat a Marsra. Az utolsó mérföldkő a terv szerint egy fenntartható bázis létrehozása. Ennek egyik feltétele egy olyan "élőhely" kifejlesztése, ami alkalmas a mélyűr cudar körülményei között életben tartani az űrhajósokat. Ami szintén nem lesz egy nászmenet, bár a jelek biztatóak: a Mars-bázis tervét részben 3D nyomtatóval felépíthető moduláris űrbázisokkal, illetve a Boeing felfújható űrhoteljével alapozzák meg – ha ki nem pukkannak.

A Mars felfedezésének kronológiája

1965: A NASA Mariner 4-es szondája elkészíti az első közelképeket a Marsról. A szovjetek első szondája csak a Holdig jut.

1969: A Mariner 6 és 7 kettős küldetést hajt végre a bolygó közelében, a szovjetek újabb két szondájával kilövés után megszakad a kapcsolat.

1972: A Mariner 9 elsőként áll pályára a Mars körül. Két szovjet szonda is célba ér, az egyik leszállóegységet is szállít, ami a felszínbe csapódik

1973-74: Négy újabb szovjet eszközt küldenek fel, de csak egy tud pályára állni, a többi célt téveszt, vagy becsapódik.

1976: A NASA Viking 1 és 2 leszállóegységei sikeresen célba érnek.

1988: A Szovjetunió két újabb szondát indít útnak. Az egyik elveszik, a Phobos 2 viszont több értékes adatot gyűjt, majd bedöglik, mielőtt szondát küldhetne a Phobos holdra.

1993: A NASA visszatér a Marsra, de az Observerrel pályára állás előtt megszakad a kapcsolat.

1996: A Mars Global Surveyor több mint 120 ezer képet készít a felszínről. Oroszország Mars 96-osának viszont még a Földet sem sikerül elhagynia.

1997: A NASA Mars Pathfindere sikeresen landol és 20 ezer képet készít a felszínről, a Mars Global Surveyor pedig pályára áll.

1999: A Mars Climate Orbiter érkezéskor elveszik, mert a technikusok egy része centiben, a másik hüvelykben számolt. A Mars Polar Landerrel pedig leszálláskor szakad meg a kapcsolat.

2001: A Mars Odyssey elkészíti az első részletes Mars-térképet.

2003: Az Európai Űrügynökség Mars Expresse pályára áll, de a leszállóegységgel megszakad a kapcsolat, ahogy a japán Nozomi szondával is. Az Opportunity és a Spirit iker-roverek sikeresen landolnak.

2005: Pályára áll a Mars Reconnaissance Orbiter meteorológiai műhold.

2007: A NASA Rosetta szondája elrepül a bolygó mellett, mielőtt elromlana.

2008: Sikeresen leszáll a Phoenix űrszonda, a Mars Scout Program első "fapados" űreszköze.

2009: A NASA Dawn űrhajója is célba ér.

2012: A Mars Science Laboratory által szállított Curiosity rover is talajt ér. Egy kínai (Jinghuo-1) és egy orosz (Fobosz-Grunt) kutatóeszköz még a Földön megsemmisül.

2014: Pályára áll India első Mars-szondája, a Mangalyaan, illetve a MAVEN "fapados" meteorológiai műhold.

Forrás: BBC, NASA, Wikipédia


A Mars-kutatás mérföldkövei (balról jobbra): magán űrfuvarok, Orion, napvitorla, aszteroida-eltérítés,
A Mars-kutatás mérföldkövei (balról jobbra): magán űrfuvarok, Orion, napvitorla, aszteroida-eltérítés, "űrhotel", Marsi transzfer, leszállás
NASA

A Mars-kutatás mérföldkövei

1. Hubble űrtávcső, Nemzetközi Űrállomás, mint technikai háttér (pipa)

2. Space Launch System rakétarendszer (fejlesztés alatt, ezzel juttatnák el az Oriont a Marsig)

3. Mars körül keringő szondák (pipa)

4. Marsraszállás roverekkel (pipa)

5. Orion űrhajó (teszt alatt)

6. Napvitorlás meghajtás (terv)

7. Aszteroida-eltérítés (terv)

8. Emberes aszteroida-misszió, mintavétel (terv)

9. 'Űrhotel', azaz a mélyűrben létesített 'élőhely'(terv/teszt alatt)

10. Marsi transzfer küldetés (terv)

11. Marsraszállás, bázis létesítése (terv)

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.