A tavaly hazájában a legbefolyásosabb köztisztviselő címmel kitüntetett Kitty van der Heijden szerint az elmúlt negyedszázadban valóságos paradigmaváltás történt a környezetvédelemben. Ez főként az ipari cégek hozzáállására vonatkozik. Persze nem minden vállalat szereti a környezetet, de rájöttek, hogy annak védelme saját jól felfogott üzleti érdekükké vált. Ehhez persze olyan akciókra is szükség van, mint amit a WRI egy éve indított 40 társszervezettel, köztük a NASA-val és a Google-lal közösen.
A Global Forest Watch műholdas adatokra támaszkodva mindenki által hozzáférhető ingyenes adatgyűjtő honlapot működtet,
amely 30 méteres felbontással naponta követi az illegális erdőirtásokat a trópusi régiókban.
A példátlan átláthatóságot jelentő rendszer, mely összeveti a műholdas felvételeket, az erdészetek megfigyeléseit és a felhasználók által szolgáltatott adatokat, a legösszetettebb képet adja a világ erdeiről, s azonnal észleli, ha például a nagy olajpálma-ültetvényeket birtokló cégek belehasítanak valahol a védett területekbe. Így például az adatokkal szembesített indonéz kormány sem mondhatja, hogy nincs tudomása a pusztításról. A közvélemény is szembesül a tényekkel, ami a cégekre is hatást gyakorolt. Az Unilever például bejelentette, hogy 2020-tól nem használ erdőirtásból származó pálmaolajat termékeihez.
|
Paradigmaváltás történt a környezetvédelemben
Veres Viktor / Népszabadság
|
A holland szakember szerint a kormányokat környezeti felelősségükre és a megfelelő szabályozás kialakítására figyelmeztető, sőt számadásra késztető civil szervezetek mellett a WRI-hez hasonló intézetek szerepe a tudományos adatok szállítása. Kitty van der Heijden szerint ma már sok esetben az új üzleti modellt kialakító vállalatok a zöld ügyekben jobb szövetségesek, mint az inkább csak választási ciklusokban gondolkodó politikusok.
Európában az igazgató fontosnak tartja az energiapiacok összekapcsolását, amihez ugyan a tagországok 2030-ig vállalták az energiahatékonyság 27 százalékos javítását, valamint a megújulóenergia-források legalább 27 százalékos arányát, ám az ehhez szükséges lépéseket a politikusok sok helyen csak kelletlenül teszik meg.
Az év végi párizsi klímacsúcs ugyan Kitty van der Heijden szerint nem éri el a korábban kitűzött célt, miszerint az átlaghőmérséklet emelkedése ne haladja meg a 2 Celsius-fokot az iparosodás előtti időszakhoz képest, mégis derűlátóbb, mert nagyobb együttműködési készség körvonalazódik 73 ország mintegy ezer vállalata körében a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséért, s ezek között olyan óriások is vannak, mint a Shell. Jelentős technológiai haladást láthatunk, ami a szél- és napenergia árának zuhanását eredményezi,
végül lassan eljutunk a politikusokig is.
Ha sikerül Párizsban elérni, hogy ötévenként felülvizsgálják a klímaügyi célokat, már az is nagy eredmény lesz.
